Trehta futva jött be a barlangba, Dhetnán Buffyval beszélgetett, megpróbálta hipnotizálni, de ha egyszer megtörik a varázs többször nem jöhet össze. Nem akarta megölni a lányt, ha másnak nem csalinak jó lesz a másikhoz. Trehta, persze még Buffy testében, hangosan magyarázni kezdett:

-         Lehetetlen, nem én hibán, a vadász rájött! – másik hirtelen felállt és elmordult

-         Nem lehetsz ennyire hülye!

-         Nem az én hibám, te nem hipnotizáltad elég erősen, különben miért gyanakodva!

-         Mert vadász! Te démonállat! – és megütötte, barátját.

-          Ne merj kezet emelni rám! – és visszaütött, az elcsigázott Buffy szinte nevetni kezdett volna, de ahogy megpróbált mintha hasba vágták volna, eszébe jutott, mikor tényleg hasba vágták, de attól még vicces volt, ahogy a két izmos, intelligens démon üti egymást. Aztán egy gyenge haha mégis feltört Buffyból, mire a két démon rögtön abbahagyta egymás püfölését, és rábámultak Buffyra:

-         Mit röhögsz vadász – Buffynak buta képükre újra nevetni kellett:

-         Semmit, csak mosolyogtam – már támadtak volna a démonok, amikor Faith belépett a barlang bejáratán:

-         Remélem még időben vagyok, szia Buffy hogy vagy?

Willow ült az asztal mellett, előtte egy csomó varázsszer és egy térkép hevert. Erősen koncentrált, próbálta kitörölni agyából, hogy Buffy halott is lehet. Megpróbált annak a kísértésnek is ellen állni, hogy hazahívja Kennedyt, most lehet jól jönne még egy vadász, de mivel Faithszel nem kedvelik egymást, inkább nem tette.

-         Csak egy egyszerű kereső varázslat – motyogta magának, majd kiegyenesítette a hátát és keresni kezdte Buffyt, látta a barlangot felrémlett előtte vele mi történt ugyanott, hányingere lett. – ennyi elég lesz. – lezárta a varázslatot. – megvan Buffy – ezt már hangosan a többieknek.

-         Végre már azt hittem nekem kell varázsolnom! – mondta Faith – hol van?

-         A város széli barlangokban.

-         Ahol majdnem felfalt Gnarl? – kérdezte Dawn

-         Kösz hogy emlékeztetsz… Igen ott. Indulunk? – Faith bólintott, majd mikor mindenki a kabátját kezdte szedni szólt: - összekevertek egy másik vadásszal!Én nem vigyázok civilekre!

-         De a barátai vagyunk! – kezdte a veszekedést Xander

-         Nem nyitok vitát! De hogy te is megértsd elmondom még egyszer: Vadász mondani loserek itt maradni. – elmosolyodott, és ki ment az ajtón, ritka, hogy valamikor újra a régi kiválasztott lehet ennyi vadász között, de ha előfordul könyörtelenül kihasználja. Eközben a szobába döbbenten álló barátok közül Xander megszólalt:

-         Követjük?

-         Még szép! – szólt Willow és Dawn majd mindenki felöltözött és Faith után osont.

-         Hát jobban örülnék, ha Freedie Prinze Junior mentene meg, de ha túlélem, neked is örülni fogok! – válaszolt Buffy, a két démon kicsit megdöbbent.

-         Ilyen gyorsan nem számítottunk társaságra, kérem foglaljon helyet és várjon a sorára – mondta Dhetnán, ugyanis ő kapott észbe először.

-         Bocs soron kívül következem…

-         Na most jön a hú de erősek és macsók vagyunk mi vadászok nő létünkre rész.

-         Xander! – kiáltott fel Buffy

-         Személyesen, most jön a rúgjuk szét a démonok seggét rész!

-         És Willow meg Dawn… ti követetek? -  sóhajtott Faith

-         Ding-ding-ding jó válasz! Na akciózzatok már! – Faith ránézett, majd a döbbent démonok arcát betörő rúgást eresztett szabadon. A másik démon előre lendült, de Faith talpéle megállította. Közben a többiek kioldozták Buffyt, aki rögtön összeesett. Megfogták és arrébb vonszolták. Faith mosolyogva ütötte a démonokat, néha csak poénból plusz szaltókkal megspékelve a mozdulatokat. Itt is élvezte végre egyedül van, nincs aki megállíthatná, ő a vadász. Mikor már mindkét démon feküdt megállt egy percre és Buffyhoz fordult:

-         Akarod? – és egy kést nyújtott felé, Buffy megfogta a kést és Leszúrta a démonokat.

-         Akkor most hazamegyünk? – kérdezte Xander

-         Igen most a vadász hazamegy és kicsinálja a barátait, mert nem hallgattak rá rész jön – válaszolt Faith

-         Lett valami bajunk? – kérdezett vissza Xander. És hazafelé úton ez így ment végig, néha meg kellett állni, hogy Buffyt más támogassa, mert valaki elfáradt. Az ajtó előtt Kennedy ült egy marha nagy bőröndön, mikor meglátta őket megszólalt:

-         Vadász megölösdi? Már megint? Lemaradtam?

-         Nyugi semmi extra, kis alvás és újra a régi lesz minden. – válaszolt Buffy

-         Ettől félek – motyogta Faith, majd bementek a lakásba és mindenki lefeküdt aludni. Hosszú fárasztó nap volt, csoda, hogy nem látnak rémeket a fáradtságtólJ