-         De ez lehetetlen… Én láttam! Tudom… - csodálkozott Faith kissé össze volt zavarodva, de Buffy félbeszakította

-         Mit tudsz, Faith? – kicsit talán fenyegetés is volt benne

-         Láttalak meghalni! Itt vannak a sebek amiket szereztem… - de mikor felhúzta pólóját a bőre teljesen ép volt a hasán.

-         Nem tudom mit láttál, de én szemmel láthatóan élek!Te, pedig láthatóan ép vagy… - válaszolt neki gúnyosan Buffy

-         Megértjük, sokat dolgoztál mostanában Faith, kimerültél, elaludtál és rosszat álmodtál, bárkivel előfordulhat, de nagyon megijesztettél minket – nyugtatta meg a feldúlt Vadászt Willow, bár Faith szemmel láthatóan nem lett kevésbé ideges. Még talán soha nem csalták meg az érzékei, nem is hitte, hogy ilyen megeshet. „tudom, hogy nem álmodtam, az álom nem fáj… ez pedig, de hol vannak a sebeim? Asszem kezdek megőrülni!” – gondolta

-         Jól van megyek aludni, lehet tényleg nehéz napom volt... – de a lépcsőn felmászva még hallotta a beszélgetés folytatását

-         Szerintem megkattant, nem lepődök meg volt már ilyen – kezdte Xander

-         Igen amikor lefeküdt veled – piszkálta Buffy

-         De Buffy, ez egy kicsit durva volt, mint mikor a testedbe bújt Faith, akkor mondtál ilyeneket! – nézett furán Willow barátnőjére

-         Nem csak, nekem is durva napom volt – mentegetőzött feltűnően Buffy

-         Úgy féltem – ölelte meg Dawn nővérét. „ Szóval mivel én nem lehetek Buffy testébe, valószínű valaki más szállta meg, vagy egy vámpír lett, vagy mit tudom én” gondolkozott Faith, és a szobájához menet elvette Willow egyik démonhatározóját „lehet nyomozni kéne” gondolta álmosan, de ahogy befeküdt ágyába el is aludt. Másnap mikor felébredt, az egész olyan távolinak tűnt. Lement reggelizni, mindenki evett már és elment dolgozni… mióta legyőzték a főgonoszt, mindenkinek normális élete lett kivéve őt és Buffyt. Semmilyük nem maradt a harc után, ha néha mint most is valami különös történik, álltalába megoldja egy vadászka, de ez most más. Minden érzéke üvöltötte, hogy baj van, hogy Buffy bajban van! Így kora reggel nem igazán érdekelte Faith, inkább a müzlijébe fojtotta bánatát. Most leül tévézni, aztán talán elmegy munkát keresni, ma is.

-         Éljen a változatosság – motyogta magában, hálás volt, hogy eltartják a többiek, de utált velük lakni, érthetően,  Willow és Kennedy állandóan vagy imádták egymást vagy veszekedtek, persze voltak nyugodt napok is leszbikus fronton, például, ha Kennedy elmegy valahova, mint most, de néha eszébe jutott, hogy le kéne lőni valamelyiket. Buffy alig volt itthon, így meglepetésszerűen Faith-t ő zavarta legkevésbé. Xander állandóan a barátnőit hozta fel, ilyenkor jót nevetett magában, hisz Xander neki is „megvolt”. Dawn állandóan hisztizett, nem mehet el otthonról, nem maradhat ott eleget, nem veheti meg a legdrágább ruhát, hogyhogy Buffy minősíti az aktuális barátját… fárasztóak voltak ezek a veszekedések. Faithnek már szórakozni se volt kedve, ráadásul volt az a kis szívzűr Robinnal is, hiányzott neki nagyon. Az egyetlen pasi akit nem akart megcsalni, mióta az „eszét” tudja. De most nincs itt a kesergés ideje, Buffy mondta egyszer „ emlékezni lesz időnk 60 évesen, egyenlőre érjük meg!”. Faith bevágódott a kanapéra, és rögtön feljajdult, valami keményre esett, előhúzta maga alól Dawn egyik könyvét a hipnózisról, rögtön egy merész ötlet jutott eszébe, felfutott a szobájába, megfogta a démon határozót, amit tegnap magával vitt. Nekiállt nézegetni a hipnotizőr lények leírását, és megtalálta amit keresett, egy démon, aki képes az emberek emlékeit befolyásolni, mellette volt egy démon, megnevezése alakváltó,

-         Azt mondja – olvassa magának halkan Faith – barátok, céljuk a világ elpusztítása, akkor Buffy bajban van! Engem meg mindenki őrültnek tart! Francba!

Most itt lesz vége… a következő rész lesz a kedvencem:)