Giles és Xander élete hajszálon múlott. Épp hogy csak el
tudtak ugrani az éles kések elől, a fotel mögé.
- Anya... - suttogta az ács. Odakúszott a lányhoz. Vérzett a
feje, de örömmel tapintotta ki, hogy van még pulzusa.
Behúzta őt is a „menedékbe”.
- Azon gondolkozom, - szólt újra a fagyos hang-, hogy hol
van ilyenkor a két vadász?
Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó, de csak Spike volt
az. Az Úrnő szolgálata alatt. Aki erre a látványra
elmosolyodott, ha lehet ezt egyáltalán mosolynak nevezni.
- Végre te is a markomban vagy. - mondta majd körbe-körbe
járkált a szobában, mit sem törődve a foglyaival.
- Ez így dögunalom! Mindegy addig is keresek vmi harapni valót.
Odament a két fotelhez, amit könnyed lökéssel arrébb
hajított. De már nem talált ott senkit.
Bement a konyhába.
- Egér, egér ki a házból...
A gyomra kordult egyet.
- Oh... - mondta, majd rátette kezét a hasára. Hátrafordult.
Ránézett Anya-ra. Fintorgott egy kicsit, aztán felemelte.
- Most te is megteszed. Gondolj arra, hogy nem vmi mocskos
vámpír harap meg hanem én. A Sötétség Úrnője.
Beleharapott az ex-démonba, mire az felnyögött. A vére
kicsordult. A vámpírnő mohón ivott, de vmi megzavarta. „Csak
nem a vadász?” - gondolta magában.
-Ereszd el. - hallatszott az utasítás. Eközben megérkeztek a
túloldalról Xander és Giles is.
A perszóna ellökte magától a lányt, és megfordult. Willow és
Tara ált vele szemben. A vörös boszi előrébb állt. Haját
mozgatta a levegő, mintha fújt volna a szél. Spike újra
önmaga volt.
- Mi a... Véres Pokol! Mi történt? Hol vagyok? Egyszer még
ott, .. aztán itt... nem értem... - habogott.
- Ó, megérkeztek a védőangyalok! A te erődet rögtön éreztem,
amint beléptem a házba. Közelebb akart menni, de Will
megállította egy pajzzsal.
- Tudod, hogy ez nem tart sokáig. - mondta. De benne is
egyre forrt a méreg, hogy nem tud közelebb menni. Évszázadok
óta ez az első eset, hogy feltartóztatja valaki.
- Nem titeket akarlak megölni, hanem a vadászokat. De
nyugalom, egyszer ti is sorra kerültök. Majd megnézem a
naptáramban.  - morogta.
- Keresett valaki? - kérdezte Faith váratlanul a nő háta
mögül. Az megakart fordulni, de a barna vadász behúzott egy
nagyot neki. Mire hátra tántorodott. A boszi már könnyezett
az erőlködéstől, de azért tartotta magát. Tara bíztatta. Ám
nem telt sok időbe Willow, Tara, Xander, Giles és Faith is a
földön hevertek. Xander és Faith jó nagyot kapott. Xander-re
rá esett a könyvespolc. Faith-t pedig átküldték a falon.
Buffy még állt. Spike meg még mindig zavarodott volt.
„Biztos valami utóhatás” gondolta By.
- Figyelj vadász. - szólt a vámpír - Most még nem öllek meg.
- Milyen kedves. - fintorgott a szöszi. - De inkább intézzük
el most. A szívedbe szúrok egy karót, és el van intézve. A
végén úgy is én győzök.
- Oh, a jól ismert optimizmus. Mindegy. Nem baj, ha ezt
hiszed, akkor még nagyobb élvezettel töröm el a nyakad.
- Ki vagy te? - kérdezte végül Buffy.
- A rémálmod... - jelentette ki majd kiugrott az ablakon.
Buffy csak állt és nézett. Meg sem bírt mozdulni. Mikor a
vámpír az előbb fenyegetőzött, megijedt. Volt valami, a
hangjában, ami azt sugallta beváltja, amit ígért. És ez
megijesztette.
Mikor magához tért, segített a többieknek.
- Xander jól vagy? - kérdezte, miután kihúzták a polc alól.
Giles és Tara már jobban volt. A fiú felszisszent.
- Au, várjatok a lábam.
- Hol fáj? - kérdezte Buffy.
- Ott lenn.
- Korházba kell vinnünk.- mondta, majd ránézett Anya-ra. -
És Anya-t is. Giles?
- Elég kockázatos lenne.
- Giles, Anya meghal!
Vissza akart vágni, de mikor ránézett az ájult lányra - Indulok.
Faith feltápászkodott, és folyamatosan csak szitkozódott.
Tara az ájult Willow-t szólongatta. A boszi nem ébredt fel.
- Buffy, gyertek ide! Willow nem tér magához!- a lány
odarohant, majd megnézte a pulzusát.
- Gyenge, már én is néztem. - mondta Tara - Az a nőszemély
gyengítette le.
- Igen. Fel tudod vinni az emeletre?
- Persze. - hangzott a válasz.
- Buffy indulok! - szólt Giles az ajtóban. Xandert
támogatta. Anya már benn ült.
- Jó. Vigyázzatok! - kiáltotta Buffy. Nem tudta mit tegyen,
össze volt zavarodva. Egyszer még ott állt előtte. Most meg
az egész nappali romokban hever. Az első, ami eszébe jutott
a húga volt.
- Dawn. - mondta, alig hallhatóan. Felfelé indult a lépcsőn.
Mikor odaért, nem tudta kinyitni az ajtót. Berúgta. Dawn az
ágy mellett ült.
- Willow mondta, hogy a gonoszunk lent van és maradjak itt.
- motyogta szomorúan. - Mi történt?
Meg látta a nővére arcát, hogy szépítene a dolgokon.
- Az igazat.
- Hát jó. Biztos?
- Hallani akarom.
- Anya eszméletlen, Xander-nek lehet, hogy eltört a lába,
Giles kórházba vitte őket. Willow szintén nem tér magához.
Faith átrepült a falon. Szerencse, hogy Willow
figyelmeztetett. Nem is tudom mit csináltam volna, ha vmi
bajod esik. - mondta, nem kis aggódással a hangjában.
Megsimogatta Dawn fejét. 
- Most átmegyek Will-hez, de majd még benézek. - mondta
Buffy, és kiment a szobából.

Két nappal később haza engedték Anyat a kórházból. Akkora
Willow-nál már láthatóak voltak a javulás jelei. Tara
folyamatosan mellette volt. Buffy is meg-meglátogatta. Az
egyik ilyen napon.
-Jobban van? - kérdezte Tara-tól, mikor látta, hogy Will még
alszik.
- Igen, sokkal, de most alszik.
- Akkor majd visszajövök később. - majd megfordult. Már a
kilincsen volt a keze, mikor Willow megszólalt.
- Buffy... - hallatszott a boszi elhaló hangja. A vadász
odanézett.
-Willow...- odament az ágyhoz. - Mi történt?
Mély levegőt vett.
- Tara és én, az emeleten varázsoltunk, ezért nem hallottuk,
mi folyik oda lent. A térképen, hatalmas erők voltak jelen a
mi házunkban. Először arra gondoltunk, Buffyt és minket
mutat, de ekkor meghallottuk a zajokat.
Tara bólogatott.
- Először Dawn szobájába mentünk. Zenét hallgatott, így ő
sem hallott semmit. Mondtuk neki, hogy zárkózzon be, majd
lerohantunk. A többit meg már tudod. - sóhajtott, nagyon
legyengítette az a vámpírnő.
- Rendben, köszönöm. Remélem hamarosan fel is kelsz az
ágyból. - mosolygott. - Most megyek. - mondta, majd kiment.
Willow, Tara-ra nézett, majd félénken elmosolygott.
Mindkettőjük arcán aggodalom tükröződött. Tudták most új
harc következik. Újabb gonosz, melynek sosincs vége. Ez a
sorsuk, hogy harcoljanak a démonok és a gonosz ellen. És azt
is, hogy ennek a körforgásnak csak a haláluk vethet véget...