Buffy és Xander a padon ültek ,egymás kezét fogva.Szótlanul meredtek egymásra.

Willow a Taraval közös szobájukban állt. Az ablak egy pontját figyelte, kezeit ökölbe szorítva remegve várt.

Dawn térdeit átkulcsolva ,fejét lehajtva egy dalt dúdolt magában.

Anya a lakásában járt fel-alá,minden második percben az órára sandítva.

Spike egy Sunnydaletől távoli sötét pincében húzta meg magát,és még mindig fogalma sem volt róla,hogy miért hallgat Angelre,miért hisz neki.Angel mielőtt elment egy levélben pontos utasításokat adott arról,mit kell tenniük,kinek hol kell tartózkodnia,mikor visszapörgetik az időt.Cordelia egy látomására hivatkozott és a sorsra,hogy ne kuszálják tovább a szálakat,hogy nem kockáztathatnak..Röhej..Gondolta Spike.Mi a fene ez az egész,ha nem játék a sorssal,egy óriási szakadék feletti pallón egyensúlyozás??Mindegy is,akármi lesz is.Úgyis visszatér holnap,nem érdekli,mit beszél Angel,de Buffy..Buffy az más.A tekintete,amivel ránézett,mikor megkérte,hogy tegye,amit Angel mondott...azért a tekintetért bármit megtenne.Bármit.Ijesztő gondolta..Talán azelőtt is egy ilyen tekintet miatt indult el Sunnydaleből? Vajon mi! ért indult..?És hova? Mit akart tenni?

Giles egyik kezében tartotta a régesrégi órát,a másikban pedig a tenyérnyi rózsaszínes követ.Az elmúlt pár nap vívódásai után végre elhatározta magát,akármi vette is rá azelőtt,hogy megtegye azt a szörnyű lépést,akármit mondtak is neki,azóta megváltozott minden.Ezt a jövőt egyikük se élheti tovább,de nem is csak róluk van szó,intő jelek,figyelmeztetések taszították ismeretlenül is egymás karjába újra őket,együtt kell maradniuk,meg kell élniük a közös jövőjüket,hogy aztán valami sokkal nagyobbat tegyenek a világért,hogy ha kell meghaljanak érte.De előtte...előtte vissza kell pörgetni az eseményeket,hogy a nagy próbatétellel szembe nézhessenek,hogy mind tanuljanak belőle,hogy új és erősebb kötelék alakulhasson ki köztük,hogy elkövessék a saját hibáikat,! és bevégezzék a sorsukat.Giles nagyot sóhajtott,a követ és az órát a zsebébe csúsztatta ,majd felemelte a sarki fülkében a telefont,tárcsázta Buffyék telefonját,megvárt 2 csörrenést,aztán letette a kagylót és a ház felé indult.Közben magában számolni kezdett. 1.2.3...

Buffy és Xander összerándult,mikor megszólalt a házban a telefon.Buffy felpattant és Xandertől egy méterre megállva bólintott,és egyszerre kezdtek számolni.1.2.3.4.5.

Willow körmei élesen vájtak bele tenyerének húsába,félig hangosan mormolt:12.13.14.15.

Dawn előre-hátra dülöngélt,még mindig a térdeire hajtotta fejét és úgy suttogott: 30.31.32.33.

Giles már a kert végében térdelt,egyik kezével felpattintotta az óra fedelét, másikal magasra emelte a követ és mikor a számolásban 40-hez ért,hatalmas erővel behunyt szemekkel az órára csapott vele.Pontosan a közepébe talált,és a számlap kis reccsenéssel ketté tört.Ekkor mintha mindannyian egy hurrikánba kerültek volna,Buffy,Xander,Willow,Dawn,a távolban Spike,Anya és Giles is pár másodperc alatt villódzó képek formájában végig élték az elmúlt év összes mozzanatát,mosolyok villantak fel,könnyek csurrantak,szerelmes és haragos szavak zúgtak fülükben.A képek egyre gyorsultak,hirtelen új képekkel keveredtek.Mintha egy rég eltemetett zsilip nylít meg volna bennük,közös emlékeik egyszerre áradtak ki megállíthatatlanul,elviselhetetlenül gyorsan forogtak k! örbe-körbe képek,hangok,illatok,villódzó fények,majd éles fehér fény villant ,aztán minden elsötétült.

Buffy merev tekintete az eget pásztázta, hideg volt a föld,nagyon hideg...minden olyan távolinak tűnt,a fölé hajoló Xander szavai,kezét szorongató tenyere.Vége.Meghal.Újra meghal.Az ég olyan kék volt,és a madarak olyan lassan repültek.Lecsukódott a szeme.

Tara behunyt szemeit Willow könnyes vörörslő szemekkel figyelte.Minden eszébe jutott ,abban a pilanatban,hogy újra meglátta Tarat,hogy kimondta utolsó szavait...Egyszer már végignézte a halálát,és most újra ugyanolyan tehetlenül szorítja magához az élettelen testét.Vörösen izzó tekintetét végre eltépte Tara arcáról és felnézett...

Spike az időt latolgatta.Nem kell már sok,és ott lesz...Megteszi,amiért elindult és Buffy majd meglátja..majd meglátja!

Giles az íróasztalánál ült.Levette szemüvegét és a távolba meredve latolgatta,mi helyes és mi nem,hol a határ jó és rossz között,meddig mehet el egy ember,meddig játszhat istent ,meddig hiheti,hogy az ő kezében van a dobókocka.

Anya az ablakban állt és merev tekintettel bámulta a várost.Mindenre emlékezett,és most az egész elviselhetetlenebbül szaggatta a lelkét,mint azelőtt.Xander ott hagyta az oltárnál,aztán később ő hagyta ott Xandert az esküvőjükön.Ijesztő volt minden,ijesztő volt nem tudni,nem emlékezni.Most emlékszik rá milyen volt..emlékek nélkül...Tenyerét a halántékára szorította.Kibírhatatlan,érthetetlen..Hol vannak most az időben? Megtörténtek ,amikre emlékszik,vagy ha visszapörgették az időt,meg sem történtek???Vajon mindenki emlékszik,mi történt velük,vagy csak ő?És ha csak ő..,akkor fognak hinni neki?Vagy őrültnek nézik,ha az egészet elmeséli?Kibírhatatlan.Fáj..úgy fáj.Az ablakhoz nyomta tüzelő homlokát és lehunyt szemekkel hallgatta a ház az előtt elhúzó mentő visító hangj_ e1t.

**A sors,az sors.Kikerülhetetlen.Kijátszhatatlan.Az idő plasztikus.Az emberek néha istent játszanak,de a halált ők sem uralják.
Minden egy lány halála miatt történt,a történet nem fájdalomról,nem emlékekről szólt,nem az örök barátságról,nem szerelemről,hanem egy lányról.Egy lányról,akinek az értelmetlen halála egy világot mozgatott meg és dönthetett volna romokba.A történet egy másodpercről szólt,egy szívlövésről,egy betört ablakról,és egy süvítő,sorsrendelte puskagolyóról.**