**A természet törvényei lázadoznak, az idő egy ponton megállt,és egy maroknyi ember élete más irányt vett, mint ami elrendeltetett. Egy lány halála pedig hiába történt meg, bár pusztulást és sötétséget vont volna magával...a világ rendje ezt diktálta, azért hogy utána újra kisüthessen a nap, hogy nagyobb dolgok következhessenek, hogy felkészüljön a maréknyi ember életük legnagyobb harcára. A folyamat megállt, összezavarodott, az élet követeli a magáét, innentől nincs megállás…a sorssal senki sem játszhat.**

Willow,Buffy,Dawn,Xander,Anya,Spike és Giles Buffy-ék házának nappalijában ültek és némán meredtek egymásra.Az elmúlt pár óra történései mindannyiuk világról alkotott hitét alapjaiban rengette meg. Elviselhetetlen volt a tudat,hogy talán sosem kapnak vissza valamit,ami mindennél fontosabb volt azelőtt,ami az életük volt,és amire még csak visszaemlékezni se bírnak.

Xander és Willow magyarázták el,mi a feltételezésük,Anya bólogatott,Dawn szinte hisztérikusan borult Buffy karjaiba,akit szintén a sírás fojtogatott,bár rég nem érzett hasonlót.Giles komoran nézett maga elé,Spike pedig káromkodott egyet időnként,aztán az első sokk után akármennyire is őrültségnek tűnt az egész,elkezdték összerakosgatni az utóbbi hónapok furcsaságait.Túl sok volt a furcsa egybeesés,a furcsa találkozások,a jeges fuvallatok,az ájulások,képzelgések,hangok.Túl sok..túl sok hihetetlen ,félelmetes és megmagyarázhatatlan egybeesés.

Miután megegyeztek abban,hogy el kell vetniük a véletlen lehetőségét,keresgélni kezdtek egy kiindulópontot.Vagyis egy pontot,ahonnan a furcsa események elkezdődtek.Sorban irogatták az első találkozásokat,az első ájulásokat,álmokat,körülbelüli dátumokkal együtt,végül Willownak és egy apró varázslatnak köszönhetően megtalálták azt a kora őszi napot,amit a legeslegelső pontnak tudtak be.Amikor Buffy és Willow összeütközött az utcán.

Nem voltak biztosak a dolgukban,sötében tapogatóztak,csak sejtéseik voltak,megérzéseik,szörnyű elképzeléseik,találgatásaik,de egyelőre mindenütt csak az áthatolhatatlan félhomályba ütköztek.

Nem tudták megmagyarázni hogyan,de abban majdnem biztosak voltak,hogy ismerték egymást..valahol,valamikor,azelőtt.De mi előtt?? És ha ez velük megtörtént,mi a biztosíték rá,hogy csak ennyien vannak? Mi a biztosíték rá,hogy nincs még 3-4 vagy 10, vagy 1 tucat ember,akikkel ugyanígy ismerték egymást valaha.

Mindenki kérdéseket tett fel,egyik pillanatban mind biztosak voltak benne,hogy jó nyomon járnak,a másikban pedig kételkedni kezdtek,és néha el-el tört a mécses itt-ott,egyszer Buffy is elvonult a szobájába.Ült egy darabig,a szája sírásra görbült ,szemei megteltek könnyekkel ahogy egyre inkább érezni kezdte a zsigereiben,hogy valami szörnyűséget tettek meg vele,...velük.