**Figyeld a jeleket, figyeld a szavakat, az arckifejezéseket, a tetteket, a világ lázad, a természet törvényei felborultak, a sors fonalát összekuszálták, lehet, hogy a szörnyű hírt egy apró törékeny teremtmény hozza, csak figyelj…figyeld a szavakat, a pillangó szárnyait.
Ki lesz az, aki elég nyitott szemmel és szívvel néz a világra, aki képes meghallani, amit a pillangó üzen neki?**

Willow a fűben üldögélt és egy pillangót nézett, amint egyik virágról a másikra szállt. A nap gyengéden simogatta az arcát, amint jobbra-balra hajtotta fejét, hogy követni tudja a pillangó ide-oda cikázó könnyed mozdulatait. Olyan békés volt minden, gyönyörű nap, legszívesebben megállította volna az időt. Lehunyta a szemét és boldogan elnyúlt a fűben, lehunyt pillái mögött is az áttetsző rózsás pillangószárnyakat látta, kecses mozdulataikat. A pillangószárnyak agyában szétbomlottak és egy női alak bontakozott ki belőlük. Lágyan ringatózott jobbra, majd balra, karjaival követte teste mozgását, hosszú szőkésbarna haja vállaira omlott. Mintha Willownak táncolt volna. A lágy szellő egy halk dallamot sodort Will felé és a szíve összeszorult. Kinyitotta szemét és újra látta a pillangót, majd felkapta fejét, mikor mögötte egy lány hangosan mormolta maga elé, mintha csak előtte állna a szerelme "Előtted úgy érzem, árnyékban éltem az életem...Sosem éreztem arcomon a nap fényét.."Majd elakadt,belelesett a kezében tartott papírba és dühösen összegyűrte.”Áh…badarság!”

Willow újra a pillangót kereste tekintetével, de az már tovaszállt.

Buffy Spike kriptájában ücsörgött, kint erősen tűzött a nap, hiszen dél körül járt az idő.

- Én megyek, azt mondtam Gilesnak, csak pár vacakot kell vennem, aztán megyek is hozzá.

- Giles, az öreg őrző...Nem vagyok én szexibb?- izgatóan kidugta nyelvét és magához akarta húzni Buffyt,de az ellökte.

- Mondtam, hogy megyek. -felállt és az ajtóhoz sétált. -És ne gyere hozzánk. Ezerszer elmondtam. Nem akarom, hogy Dawn azt higgye...

- Mit? Hogy a nagy vadász, az erkölcsös nővérke a vámpírokra bukik,a rossz fiúkra?-vágott Buffy szavába.

Buffy hátat fordított és ki akart lépni, de Spike elé vágott.

- Menj csak, vadász, de ne felejtsd el , hogy hozzám tartozol.

Buffy szó nélkül ment ki a napfényes temetőbe. Lehajtott fejjel bandukolt, utálta, amit csinált Spiek-al, de nem bírta abbahagyni. Hirtelen elrepült közvetlenül a szeme előtt egy pillangó halvány rózsaszín szárnyakkal és magával vonzotta Buffy tekintetét. Mintha csak a széllel szállt volna, áttetsző szárnyain csillogott a napfény, Buffy elmosolyodott a látványtól, majd hirtelen megállt. Egy fiú követett nem messze tőle egy lányt és kétségbeesetten a szívére tapasztotta a kezét, majd a lány után kiabált.

- Úgy érzem, a szívem kiszakad, ha sokáig ezt teszed velem…Ne játssz velem…kérlek...-a szavai elhaltak, a lány hidegen elfordította a fejét és egy szó nélkül elment. A fiú egyedül maradt, Buffy pedig újra a pillangót kereste a szemével, de az tovább szállt a lágy fuvallattal, ami Buffy haját simogatta.

Xander Anya szavain gondolkozott. Hogy hihetné el ,amiket mond?? Hogy hihetné el, hogy valami idióta látomás miatt rohant el az esküvőjükről...mégis. mégis hogy hihetné el, hogy valahol, valamikor ők már ismerték egymást, hogy akkor ő hagyta Anyat az oltár előtt? Zagyva érthetetlen történet, nincs magyarázat rá, és ami a legnyugtalanítóbb...az utóbbi hónapok tele voltak megmagyarázhatatlan dolgokkal. Ebben a pillanatban egy pillangó szállt a lábára, és hihetetlen lassan rezegtetni kezdte a szárnyait. Xander elrévedt a törékeny tökéletes szépség láttán és csak fél füllel hallotta az előtte elsétáló pár szavait:

- Sosem mondom el, nem számítanak ezek az apróságok...te kis gombszemű.

A pillangó türelmesen rezegtette szárnyait és Xander a távolba meredt, majd egyszer csak felugrott és önmagát meghazudtoló iramban rohanni kezdett.

A pillangó felemelkedett halvány rózsaszín szárnyain és úgy tűnt el a napfényben,mintha egybeolvadt volna vele.