**Az álmok furcsa teremtmények. Sokan azt hiszik, bízhatnak bennük,megmutatják a jövőt vagy legalább is útmutatást adnak arra nézve. De előfordul, hogy régen átélt emlékeket mutatnak meg, talán van egy nagyobb erő a világon, ami ügyel az egyensúlyra,ami nem engedi, hogy örökre elveszítsük őket. Álmok formájában emlékeztet rájuk.**

- Ez...-próbált Buffy szóhoz jutni.

- Tudom.- mosolyodott el Spike szexisen ,majd újra Buffy nyakát kezdte csókolni.

- Nem, nem...Spike!-egy nem túl nagy pofonnal jobb belátásra térítette a vámpírt, majd kapkodva öltözködni kezdett.

- Fuss csak, vadász. De bármiben fogadok veled, hogy...- itt felkelt meztelenül az ágyból, és magához rántotta Buffyt- holnap este újra itt fogsz könyörögni, hogy engedjelek be.

- Nem szoktam könyörögni. Eressz.

Spike elengedte a lány karját, és öltözködni kezdett, mire végzett, Buffy eltűnt. Az ágy melletti kis szekrényhez lépett, és felkapott egy cigit, hanyagul a szájába lökte, és beletúrt a nadrágjának zsebébe, ahol a kedvenc öngyújtóját szokta tartani. Egy pillanatra elmosolyodott, majd lassan kihúzta a kezét. A bal zsebébe bele sem nyúlt, mindig a jobb oldaliba szokta tenni az öngyújtót. A cigit a földre dobta, és levágta magát a tv elé. Majd holnap elmegy az öngyújtóért.

Valami unalmas horrorfilm ment, amin csak röhögni tudott, túlságosan nem izgatta fel, így sikerült elaludnia rajta.

Ott áll előtte Buffy a konyhában, hosszú haja a vállára omlik, végighúzza rajta a kezét. Hogy szólítsa? Hívja a vadászt úgy, cicám? Mmm...végighúzza az arcán a kezét, tudja, hogy Buffy vágyik az érintésére, bármit megtehet most vele. Bármelyik pillanatban bejöhet valaki a konyhába, bejöhet Dawn is…vagy...vagy...bárki...Nem érdekli. A redőnyön alig szűrődik be napfény, ilyenkor képes volt eljönni, csak mert a lány legutóbb magával vitt valamit. Ami az övé. Játszadoznak egymással, Buffy azt mondja: "Ne." De nem tanúsít ellenállást, ezek csak szavak.
Ideje végezni a játékkal, vele nem beszélhet így senki, őt, Spike-ot nem küldheti el senki. Durván közelít Buffyhoz, arcuk majdnem összeér, Spike Buffyra dühös, Buffy pedig magára. Szinte szikrázik köztük a levegő. Ahogy testük összesimul, Spike végre megérzi, hol van, amit keresett. Mielőtt Buffy bármit mondhatna, vadul belenyomja kezét a lány nadrágzsebébe, markába szorítja az öngyújtót, amiért jött, és már el is tűnik.

A horrorfilmben leszúrtak valakit, amit egy szemtanú éles sikollyal díjazott, Spike felriadt a hangra. Automatikusan a zsebébe nyúlt, a másik keze pedig cigiért kutatott. Mindkét keze üresen maradt, se cigi, se öngyújtó. Ez hogy lehet?? Reggel volt Buffynál, reggel…a haja illata, a gyönyörű hosszú haja, a szőke tincsek...az érintésük. Érezte, hogy Buffy olyan dühös…annyira dühös, mint még soha, még mindig érezte magában, hogy végtelenül elégedett, megmutatta, hogy ő parancsol, vele nem játszhat senki...De akkor hol az öngyújtó?? Ehh..Véres pokol…Beletúrt a biztonság kedvéért a bal zsebébe is, de ott se találta. Idiótán nézett a horrorfilmre, ami még mindig nem ért véget.

Álmodta. Csak egy álom volt. Milyen valóságos álom. De csak álom...Ez sosem történt meg. Sosem...De reggel tényleg elmegy hozzá, elhozza, ami az övé.