Kennedy még mindig haragszik rám, gondolta Willow miután szerelme feldúltan jött le az emeletről kis híján felborítva őt. Előző nap vesztek össze, természetesen megint Tara emlékén.

-         Kennedy! Én nagyon sajnálom ami tegnap történt, nem kellett volna, nem lett volna szabad…én..

-         Igen, te sajnálod! – vágott közbe durván Kennedy –Nincs kedvem a halott barátnőd emlékével élni, neki itt már nincs hely, értsd meg! – nagyot szürcsöl a reggeli kakaójából, ami megégeti a száját, és kissé felszisszen.

-         Nem! Te értsd meg! Ő hozzám tartozik, semmi közöd hozzá, hogy mit nézegetek, azok a képek rólunk az emlékeim darabkái, szükségem van rájuk.

-         Már két éve így megy ez! Szükséged van rájuk. Hát rendben. Tartsd meg az emlékeidet, de engem eressz el!

Kennedy szigorú tekintetét látva Willow számára világossá vált, hogy a lány most tényleg komolyan beszél. Többször érezte azt az utóbbi időben, hogy Kennedy már nem szerelmes, legszívesebben továbbállna hiszen csak megszokás és baráti szeretet fűzi a lányhoz, csak nem találja a szavakat hogy ezt elmondhassa neki. És Willow is érezte ezt. Egyre többet gondol Tarára, sóhajtozik ha rá gondol, és Kennedy már nem először látja szerelmét Tara képei fölött sírdogálni. Mindketten érzik, hogy ami volt az elveszett, már nem találják a kapcsolatot egymás között, kihűlt, elmúlt, ennyi volt. Még Willow mondana valamit, de csak topog Kennedy előtt, és lassan elöntik a szemét a könnyek. Kennedy nem bírja tovább a tétlenséget, közelebb lép hogy letörölje az arcáról a könnyeket, fejét Willow vállára hajtva felsóhajt. – Eressz el! – suttogja

Ebben a pillanatban, mintha ágyú csapódott volna be a Summers ház ajtán. Buffy rontott be a házba egy vérző testet cipelve.

-          Istenem Buffy! Mi történt? – rohan oda Willow  Giles testéhez.

A Giles fáradtan fekszik a padlón, kínlódó nyöszörgés hagyja el a száját. Haldokló szíve lassan és erőtlenül dobban.

-         Nem tudom, az a kisfiú… és az a hang, és aztán eltűnt, és én nem láttam…és… Giles.

Buffy összerogyva próbál magyarázatot adni a történtekre, de csak zavart szavak jönnek ki a száján. Maga sem tudja, hogy mi történt, csak azt tudja, hogy látott valamit, amit nem ért, és Giles szívén ő döfte keresztül a karót.

-         Nem lélegzik! – szól ijedten Kennedy. – Willow gyorsan… csinálj valamit!

Willow tudja, hogy már nem tehet semmit, nem képes meggyógyítani azt akit már elhagyott az élet. Buffy megrendülten pillant rá, tudja hogy nincs esély.

-X-

-         Na jó! Összegezzük az eseményeket! Van egy démonunk, amiről csak annyit tudunk, hogy nagy, rücskös és a Mephisto névre hallgat. Eddig négy áldozata volt, egy Sunnydaleben a Henderson fiú, Jackie Chicagoban, Patrik New Yorkban, és Ricky Los Angelesben. Mind a négy gyerek öngyilkosságot követett el, legalábbis ezt állítják, és utána a testük nyomtalanul felszívódott. Pár nappal később a démonunk üzeneteket hagyva a mellkasukon visszaszolgáltatja a gyerekeket. Elég érdekes, nem de? Aztán itt van Angel és Connor akik már négy napja nem jöttek vissza a nyomozásból. Nagy slamasztikában vagyunk. – összegzi a helyzetet Wesley a többieknek.

-         Megint valami Apokalipszis szörnyeteg! Csodálatos! – szólal fel Gun.

-         Buffyt hívtam, nem veszi fel senki a telefont. Gondolom Sunnydaleben is áll a bál. – mondja Cordelia.

-         A kérdés az, hogy hová tűnt Angel és Connor? Meg kell találnunk őket!

-X-

Spike a Buffyval való hisztizés után, úgy dönt, hogy egy üveg viszki társaságában tölti az estét, kellemesen ittas állapotban lézeng a kriptájában és Buffyn tűnődik.

-         Az nem lehet, hogy ez a nő ennyire kikészít. Tudod, egyszer akarja, és akkor olyan mint egy vadmacska, letámad, megtép, minden perc vadító. Máskor meg „Ő a vadász aki az olyan szörnyeket, mint én egyszerűen csak elteszi láb alól, mert csak szemét vámpírok”. Ki érti a nőket? – elmélkedik az üveggel a kezében, meghúzza, és kiissza az utolsó kortyot is és elégedetten a falhoz csapja. – Nem ártana itt egy takarítás, már annyi üvegszilánk van itt, hogy nem lehet közlekedni, erről is Buffy tehet. Nem is érdekel most már, én nem fogok bocsánatot kérni tőle a semmiért. Nem, véres pokol elég volt!

Pár perc múlva Spike a Summers házhoz bejáratához rohanva tapasztalja a sokkos látványt. Buffy Giles testénél görnyed, és próbálja újraéleszteni a férfit, miközben Willow és Kennedy szorgosan varázsige után kutatnak.

-         Véres pokol, mi a franc történt itt? Buffy?

-         Inkább segíts! Még él! Tedd magad hasznossá!

Giles feje lassan megmoccan, és hangokat próbál formálni a szájával. Közben Willow rátalált arra a varázsigére amit keresett, amilyen gyorsan csak lehet alkalmazza is, és férfin tátongó nyílás kezd összeforrni. Megkönnyebbülten nyugtázzák, hogy Giles most már életben marad, és ha Buffy nem is, de ő talán magyarázatot tud adni az eseményekre.

-         Siess! Vérre van szüksége! – adja Spikenak az utasítást Buffy visszakapva a tisztánlátását.

Spike már rohan is a vérért, Buffy pedig feláll és mesélni kezdi a történetet, hogy hogyan talált rá a kisfiúra a sír mellett, és hogyan csapott le Gilesra véletlenül.

Eközben Los Angelesben az Angel nyomozóiroda tagjai, elmélyülve keresik a válaszokat a történtekre, de minden út amin elindultak zsákutcába vezet.

-         Angel nélkül nem könnyű…-veti fel Fred

-         Bizony, nem ártana egy kis vámpír segítség. – mondja Gun

-         Meg kell tanulnunk Angel nélkül is boldogulni, biztos vagyok benne, hogy nincsen semmi bajuk, Angel tud magára vigyázni és Connort sem kell félteni. – közli nyugodtan Wes

-         Tényleg nem kell félteni! – szól határozottan Connor az ajtónál állva. Már megszokott volt a többieknek ez a semmiből felbukkanás, amit Connor elég gyakran bemutat, most is zavartan merednek rá. – Angel nincs többé! – folytatta – Angelus visszatért közénk.