Emlékek és álmok
2005.12.16. 17:13
te jó ég! Én egészen beleéltem magam
Emlékek és álmok
Bár érezném a halál édes ízét,
Gyilkos kezét, ráncos bőrét torkomon,
Csak ne lennék magányos folyton,
Add vissza a Nap éltető fényét.
Azon a éjjel kárhozatra ítéltek
Az éjszaka fátylába bújva
Rám hullott a világ átka
Kezeim közt hulltak el öreg s fiatal életek.
S már rég elfeledtem teremtőm nevét,
Örököltem tőle mégis,
Ahogy ő, én is
Követeltem az emberiség vérözönét.
Századokkal később, emlékeim fogja.
Vérben úszó áldozatok,
Most helyettük én kiáltok,
Sírjaik előtt összerogyva.
Arcok, kezek szemek
Csábítottak, s a vér hajtott csak engem,
Vértől fosztott alakok mögöttem
Így peregnek le a förtelmes évek.
S a lélek mit visszaadtak
Barátok és ellenségek,
Gyilkos emléket küldtek
S a halálba ezzel tipornak.
Nem bírom a szenvedő lelkek
Kárörvendő nevetését,
Az emberiség megvetését
Azok kik szeretnek szánalmassá tettek.
Add vissza a fényt, vagy add nekem a halált!
Egy vámpír a sötétben, a napról álmodozva
A Vadász előtt porrá hullva
Megváltást talál.
|