A vonat elindult, az ajtók bezárultak, Beth kétségbeesetten nekifeszült a legközelebbinek, átfutott a fején, hogy még nem megy olyan gyorsan, leugrik és kész, de az ajtó erősen zárult, és közben a vonat egyre gyorsabban haladt, Beth tehetetlen dühében nekidőlt a legközelebbi ablaknak, hátha megláthatja még Adam-et, hátha egy utolsó pillantást vethet rá. Érezte, hogy most látta utoljára, hogy hiába térne vissza megkeresni, soha többet nem találkoznak. Egyszerre mindennél erősebben zúdult rá fájdalom. Ismeretlen réges-régi érzések ébredtek benne, mintha valaki más érzései lettek volna, és mégis az övé. Könnycseppek gördültek az arcára, lekuporodott az egyik ülésre és térdeire hajtotta a fejét.

Úgy érezte, elvesztett valamit, valamit ami mindennél fontosabb lehetett volna, ami a legtöbbet jelenthette volna az életében, keserű zokogás rázta meg testét, amikor egy puha kéz érintette meg az arcát. Beth felnézett könnyes szemeivel és nem akart hinni a szemének.

Adam állt ott csomagok nélkül szakadt inggel.

Beth felugrott és gondolkodás nélkül megölelte Adam-et. Olyan aprónak érezte a férfi a karjaiban Betht, mint egy törékeny kis porcelánbabát, óvatosan ölelte magához, simogatta a haját,és édesbús mosollyal az arcán megszólalt.

-Biztos őrültségnek tartod…

Beth ráemelte könnyes tekintetét és mosolyogva mondta:

-Nem!Nem…Adam, ez nem őrültség, vagy ha igen, mindketten őrültek vagyunk.

Mindketten boldogan ölelték egymást, nem tudtak magyarázatot adni erre a napra, nem tudtak semmit, semmit egymásról, semmit, arról,hogy mi lesz ezután, hogy mi volt régen, hogy kik voltak ők azelőtt. Nem tudtak Buffyról, a vadászról, és Angelről a vámpírról, akik igaz szerelemmel szerették egymást, és akik soha nem lehettek boldogok, nem lehettek egymáséi.

Csak álltak ott a vonat közepén és ölelték egymást, szorosan, hogy útjaik többé el ne válhassanak egymástól.

Egyikük sem hitt csodákban, sorsban, végzetben, angyalokban. Talán el sem hitték, volna ha valaki elmeséli a történetüket, ha valaki mesél nekik Buffyról,Angelről, az utolsó harcról, melyben mindketten meghaltak bár, de megmentették a világot. Talán kinevették volna azt aki elmeséli nekik, hogy haláluk pillanatában, Buffy és Angel egyszerre születtek újra mindketten. Mindketten egy-egy angyal védőszárnya alatt, akik végre úgy döntöttek, ennyi fájdalom és gyötrelmes beteljesületlen szerelem után megérdemlik a boldogságot, Buffy és Angel.