Lotte minden bizonnyal csekély értelmi képességekkel volt megáldva, legalábbis ezt gondolta magában Anyanka, aki már az 5.korsó sörénél tartott, amikor Lotte pislogva nézett rá vastag szemüvegén át, s újra megkérdezte dadogva.

-Akkor..akk..akk..akkor...sze..sze.szerinted, ne..ne..nem..éérdemelné mmm..mmm.meg, ho...ho...ho..hogy...

Anyanka a sörébe bámulva egyik karján nyugtatta fejét és nagy unottan fejezte be Lotte mondatatát, ami kezdett nagyon hosszúra és idegesítőre nyúlni, mivel a lány idegességében a legelképzelhetetlenebb mértékig dadogott.

-Hogy felakasszák a lábánál fogva a sivatag közepére és ott hagyják a tűző napon, míg a keselyűk darabonként hordják el a heréit?

Lotte kimeresztette szemeit, majd kezeit tördelve újra belevágott egy hosszabb mondatba.

-Nnnn..nem...egészen...er..er..erre..go...go..go..gon..do...do.doo.doltam,...ha..ha...hanem...

-Hanem, hogy beleégessék a kedvenc verssoraidat a bőrébe, aztán letépjék róla, hogy megtarthasd emlékbe?-s Anyanka felhajtotta a maradék sört, megtörölte a száját és figyelmesen próbált Lottera nézni, aki már kezdte tönkretenni az idegeit.

-Nnne..ne..ne..nem egészen...vi..vi..vicces..ll..ll..lány vagy te...igen..vi..vi...vicces...

Anyanka kezeibe hajtotta fejét és azon gondolkozott, hol rontotta el, vagy mikor kellett volna felállnia az asztaltól,a 4., vagy a 6.óra után. Vagy rögtön az első szó után... Nem is figyelt Lottera, aki közben pedig egy hosszú barokkos körmondat megfogalmazásán bajlódott, azon törte a fejét, hogy talán kijött a gyakorlatból, talán nem véletlen, hogy mostanában ilyen lányokat választ, lehet, fel kéne hagynia a bosszúállással. Persze ez csak egy pillanatig futott át a fején, hiszen, az egész földön keresve sem találtak volna nagyobb hívét a férfikínzásnak, mint Anyankat, csak éppen az elmúlt hetek bosszúállásait egytől egyig kudarcnak ítélte, s most itt ebben a kis bárban teljesen magába roskadt. A sör lassan a fejébe szállt, s mikor Lotte épp a tárgyra akart térni, félbeszakította.

-Mmm..mert..tu..tu..tudod...akk..akkk..akkor...

-Nem érdekel!!!!Hagyd abba! Még jó, hogy elhagyott! Ha valaki rondán néz rád, úgy dadogsz, mint valami félnótás!Nézz rám! Megőrülnek értem a férfiak, bizony meg...-végigsimított egy nehezen koordinált mozdulattal a felsőtestén, s nehezen forgó nyelvvel folytatta. -De én nem hagyom, hogy az ilyen Johann fajták a bolondját...na...érted...mit csinálnak vele?Segíts már az isten szerelmére...ne inkább ne segíts, akkor sosem érünk a végére...Na járatják...Velem aztán nem járatják a bolondját. Miért nem? Miért?

-Csi..csi..csinos v..v..vagy és o..o.o..okos..?

-Hát természetesen azért is, de nem!-ekkor felmászott az asztalra és nem törődve az őt bámuló férfiakkal szónokolni kezdett.

-Minden férfi ocsmány szemét hazug disznó! Csak ezt akarják itt, a testünket, aztán...meg másnap már jó nekik egy másik, egy olyan lány, egy...-kissé megroggyantak a lábai, mivel az amúgy is ingatag környezet, így most az asztalon állva még ingatagabbá vált, így a szónoklat félbe maradt, s Anyanka füttyögések közepette lemászott az asztalról. Lotte nagyokat pislogva nézett Anyankara és megígérte magának, hogy soha nem lesz ilyen részeg, majd karon fogva haza támogatta a lányt. Este még elment Johann-hoz és kibékült vele arra hivatkozva, hogy egy bolond nő döbbentette rá, mennyire szereti is az ő egyetlen kis drágáját.