Anyanka nézte egy darabig, majd unottan felállt és a szalon végébe indult. Florine könnyes szemekkel nézett utána, de nem volt kedve marasztalni most, amikor saját becsületén esett csorba. A legfőbb teendő természetesen a gondos titoktartás volt, valamint az érintetlenség látszatának fenntartása.

Anyanka ez idő tájt mintha kicsit megcsömörlött volna, untatta a sok kényeskedő kisasszony, akik hol szörnyű kórt, hol egyszerűen szerencsétlenséget kívántak megbántóiknak. Egy ízben 2 nap is eltelt, míg a "szerencsétlenség"címszó alatt ki bírt sütni valami megfelelő "leckét" Jean-Pierre-nek, egy szerencsétlen flótásnak, akit már-már sajnálni kezdett.

Tehát Anyanka most hatalmas selyem szoknyáját felcsippentve sétálgatott a nem túl forgalmas utcán és kelletlenül indult Lucien keresésére, akinek a nem túl izgalmas fulladásos halál jutott részéül.

Azon törte a fejét, hogy hogyan dobhatná fel ezt a kívánságot, majd hirtelen ötletként felrémlett szemei előtt az élve eltemettetés. Ez rögtön felvidította, hiszen nincs is annál szebb, mint amikor egy férfi a föld alá ásva egy koporsóban kap 10 percet hátralevő életéből, hogy megbánja, amit egy kedves kisasszonnyal művelt. Így mindjárt nagyobb kedvvel nézett Lucien után, akit este egy sötét kis kocsma előtt meg is lelt.

Anyanka nem akart túl sokáig vacakolni, az utca amúgy is kihalt volt, így hát megállt Lucien mögött, megkopogtatta vállát és elnézést kérve pofonvágta, majd melle közé gondosan behelyezett medálhoz nyúlva erősen koncentrálni kezdett, amikor is váratlan dolog történt. Lucien visszakézből arcon vágta Anyankat, aki egy pillanatig megzavarodott, nem tudta mire vélni a dolgot, majd egy másodperc múlva minden megvilágosodott előtte.

-Egy vámpír…-mondta ki nem túl nagy lelkesedéssel. Most aztán végleg el lett rontva a szórakozása, egy vámpír az más dolog, mint egy igazi férfi, akit igazából meg lehet büntetni, akit úgy lehet kínozni, ahogy csak tetszik. Tehát Anyankan erőt vett az elkeseredettség és démonarcát felvéve leszakította szoknyájának felesleges uszályos végét, hogy ne akadályozza a harcban, majd rávetette magát Lucien-re. A vámpír tapasztalt harcos lévén kitért a támadás elől és jobb helyzetbe kerülvén újra ütött, majd elérkezettnek látta az időt a bemutatkozásra.

-Szép esténk van.-kicsit odébb taszította Anyankat, aki teljes erejével rárontott-Lucien vagyok, kegyed nevét megtudhatnám? Vagy csak név nélkül, szórakozásból verekszünk? –mivel válasz helyett egy igencsak fájdalmas rúgást kapott a gyomrába, kissé fojtottabban beszélt tovább-Ahogy elnézem, férfigyűlölő kisasszonyhoz van szerencsém. Láttam már egy-két bosszúállót, de meg kell mondjam, egyikük sem volt ilyen szemrevaló.

Anyanka megállt egy pillanatra, kezdett elege lenni abból, hogy minden ütését és rúgását könnyűszerrel hárítják, ezért egy kis időnyerés céljából visszaváltott emberi alakjára, s szóba elegyedett Lucien-nel.

-Az előbbi kijelentését valószínűleg gúnyolódásnak szánta, s ha már ilyen intim hangnemet ütött meg, hadd kérdezzek én is valami kedveset. Ez a legújabb módi vámpíréknál…?A vért nem a nyakból szívják…és ráadásként egy kis hancúrt is adományoznak epekedő leánykáknak?

Lucien mélyen meghajolt Anyanka előtt, majd így szólt bohókásan.

-Nem tagadhatom meg a vágyaimat, de biztosíthatom, nem kell aggódnia, az étvágyam tökéletes, amit ki is elégítek, de 200 év alatt mást is megkíván a szegény vámpír. Hadd mutatkozzam be tisztességesen,-itt újra meghajolt-Lucien, a kiváló és utánozhatatlan vámpír szerető, szolgálatára.

Anyanka egy pillanatig csak nézett rá, majd olyan vihogásba kezdett, hogy Lucien sértődötten hallgatott el.

-Vámpír szerető??? Ez a legszánalmasabb dolog, amit valaha hallottam, de köszönöm kegyelmednek, hogy örömet szerzett eme bemutatkozással. -még mindig hangosan hahotázott, amikor Lucien újra váratlan tettre ragadtatta el magát. Sértett hiúságában elhatározta, nem hagyja annyiban a dolgot, bebizonyítja, miben áll a tehetsége, s egy ugrással Anyanka mellett termett, s ajkait rászorította a lány szájára. Ám az idill nem tarthatott sokáig, mert Lucien 2 és fél másodperc múlva repült az utca végéig, hogy csak úgy nyekkent mikor földet ért.

Ha még egy darabig elbeszélgettek volna, Anyanka minden bizonnyal életében először letesz egy kívánság teljesítéséről, de Lucien a csókkal maga ellen hívta ki a sorsot, s Anyanka démoni alakban, nyakláncát szorítva eléállt, valami furcsa szöveget kezdett kántálni, s a vámpír nemsokára egy jó masszív, áttörhetetlen falú koporsóban találta magát 50-60 m-rel a föld alatt. Anyanka nem volt teljesen elégedett magával, mivel Lucien vámpír lévén nem fulladhat meg, de azért pár 100 évnyi pihenés egy apró helyre bezárva sem lehet rossz, így hát bosszúálló démonunk, elegánsnak, vagy helyénvalónak egyeltalán nem nevezhető tépett ruhájában haza indult.

-Viszlát Lucien!-kiáltott Anyanka, nem mintha bármi esélye is lett volna a vámpírnak arra, hogy ezt meghallja.