Szereplők:-Spike

                  -Giles

                  -Willow

                  -Buffy

            És akkor felriadtam az ágyamban. Vajon mettől volt ez álom…mert annak kellett lennie. Hiszen Will…ledöfött. De mást is láttam. Will egy…vámpír volt. Ezt el kell mondanom Gilesnak. Most rögtön oda kellett mennem. Nem érdekel, hány óra van, odamegyek. Szerencsére este volt, és hamar oda is értem. Dörömböltem, majd mikor ajtót nyitott, olyan álmosan nézett rám, mint aki most harcolt végig egy háborút. De nem érdekelt, rögtön belefogtam elmagyarázni, mi a baj.

-…és Willow vámpír volt.-fejeztem be mondókámat.

-És azt mondod, ledöfött.

-Igen.

-Különös. Nem tudod, miért döfött le?

-Azt mondta, hogy én csináltam belőle vámpírt.

-Hát, nem tudom, hogy tényleg vámpír-e, de az igaz, hogy mostanában nagyon különösen viselkedik.

-Giles, van valami, amit nem mondtam el.

-Mi az?

-Amikor visszajöttem, ide a városba, először a varázsboltba mentem.

-Igen, és?

-És Will ott volt. Ott ült, és sírt.

-Ez nem új, mostanában sokat sír.

-Na igen, de közbe hajnal lett, és ő elhúzta a függönyöket.

-Gondolom nem miattad.

-Hát, valószínűeg nem. De ő is mindig árnyékban maradt.

-Na, ez már valami. Jut eszembe…minden megvan.

-Mihez?

-A mágiához. Tudod, kő, emlékek…

-Jah, ahhoz. És mikor kezdjük?

-Ezt majd megbeszélem Buffyval. Szeretném, ha ő is ott lenne.

-Rendben. Ja, lenne még egy kérdésem. Ha álmodban fejbevernek, annak az életben marad nyoma?

-Mire gondolsz?

-Púp, fejfájás…

-Nem, nem hiszem.

-Oké. Nah, én akkor megyek. Holnap?

-Holnap.-azzal elment aludni.

            Tehát valaki tényleg leütött. De vajon ki lehetett? És Will vajon tényleg vámpír?

            Hazaértem, és le akartam feküdni. Azt hittem, hogy már mindeki alszik, de hangokat hallottam az emeletről. Felmentem a lépcsőn, hogy tisztábban halljam. Will és Buffy beszélgetett.

-Buffy, miért hagytad, hogy maradjon?-kérdte Will, sírós hangon

-Muszáj volt. Azt hiszem, nagy baj van.

-De ő gonosz.

-Már nem. Higgy nekem.

-Jaj, Buffy, olyan rossz nekem. Megint elvesztettem, akit szeretek.

-De most legalább nem akadtál ki.

-De napról napra egyre rosszabb.,

-Akarsz beszélni róla?...Kennedyről?

-Igen…

-Tudod, hogy halt meeg?

-Egy vámpír tette.

-Ő is vámpír lett?

-Nem. Csak megölte.

-És most hogy vagy?

-Rosszul, Buffy. Szenvedek. Minden percben egyre nehezebb uralkodni az érzéseimen. Félek, hogy megint gonosz leszek.

-De meg tudod csinálni. És ez a lényeg. Erős leszel…és nem leszel megint gonosz.

-Miért büntet engem a sors, Buffy? Mondd meg, miért? Miért nem lehet nekem barátnőm?

-Nem tudom, will. De azt tudom, hogy vannak, akik nagyon szeretnek.

-Kik azok, mondd?

-Hát én. És Dawn. És Xander. És Sp…izé…és van valaki, aki téged úgy szeret, mint még senki más.

-Ki az, Buffy?

-Azt…sajnos nem mondhatom meg. Megígértem neki.-most rám célzott.

-Kérlek, mondd meg…tudnom kel…kérlek…

            Mikor már a résnyire nyitott ajtóból figyeltem az eseményeket, Buffy észrevett. Mikor pillantásunk találkozott, tudtam, hogy el kell mondania neki. Finoman bólintottam, jelezve, hogy elmondhatja.

-Willow…talán a sors fintora, hogy aki téged a legjobban szeret, nem nő…aki téged a legjobban szeret, azt te a világon mindennél jobban utálod…aki téged a legjobban szeret egy vámpír…aki téged a legjobban szeret, egykor engem szeretett…aki téged a legjobban szeret, az…Spike.

-Spike…de hát…az nem lehet…-és akkor ő is észrevet…meglátott…kijött…és a nyakamba borult. Egyfolytában sírt. Olyan erősen szorított, hogy megfulladtam volna, ha ugyan szükségem lett volna a levegőre. Sokáig álltunk így, egy helyben, majd mikor eleresztett, homlokon csókoltam, és elmentem a pincébe. Aludni. Remélve, hogy holnaptól minden…más lesz…