Mikor az ágyamba zuhatnam rögtön álomba merültem. Újra ott voltam a sikátorban vele. …..soha olyan boldognak nem éreztem magam….Kellemes emlékként fognak belém visszatérni azok az álom beli forró csókok…….Sajnáltam, hogy vége lett, mikor reggel arra ébredtm, hogy a szomszéd férfi hogyan hordja le a feleségét egy rohadt kurvának.

Felkelltem, bekapcsoltam a rádiomat, amit pár napja vettem, hogy elnyomjam vele ezt a ricsajt, persze kevés sikerrel. Kint a fürdöszobában, miközben a fogamat mostam, azon gondolkodtam…….Vajon normális dolog-e ha az ember egy vámpirba szerelmes egyestés ismerettség után…..nem tudom a választ a mai napig…de nem is olyan fontos…..viszont az egyre jobban aggasztott, hogy beleszerettem……nem volt valami tanácsos 16 éves egy 200 éves élöhalottba beleszeretni. Anyunak se tett valami jot, ahogy láttam. Csupa stressz, meg fájdalom…“..ha Spike nem lett volna olyan hülye, hogy otthagyja anyut..akkor talán még most is élne.“ Gondoltam magmaban szomorúan…gyorsan elhesegettem magam elöl anyu halott arcát.

A rádióban az egyik kedvenc nyári slágerem ment. Kilépve az utcára még mindig azt dúdoltam. Felnézve hunyorogva pillantottam a napba és eszembe jutott, hogy Spike vajon hamarabb hazaért-e, mint ahogy felkellt a nap. Mosolyogva gondoltam rá, ahogy füstölögve rohan az utcázkon botladova……szegény elesett pára!

 Jókedvüen érkeztem meg az étterembe, ahol elöször is, mint vendég megreggeliztem, majd formaruhába öltöztem és elkezdtem felvenni a rendeléseket.

Egész nap mosolyogtam, rég nem volt már hosszútávon ilyen jó kedvem, bár bennem volt az a szorongató érzés, hogy egyszer majd közölnöm kell Spike-kal, hogy ki is vagyok én valójában és mit is akarok töle. „Mit is karok töle tulajdonképpen?“ rémlett fel bennem a gondolat. Bizonyos kérdésekre választ kapni.Csak az volt a gond, hogy ott akkor éppen azt se tudtam valóban akarom- e tudni öket, ….volt-e egyáltalán értelme, hogy eljöttem ide. Nem tudom még most se biztosan.

Egy biztos mióta Spike-kel találkoztam sokkal boldogabbnak éreztem magam. Valószínü, hogy anyu is valahogy így érezhetett. De akkor miért nem maradtak együtt??“ Bár ha jól belegondolok, akkor én se születtem volna meg“ ébredt bennem egy újabb gondolatfoszlány. Úgyhogy ha úgy nézzük, akkor még meg is kéne köszönnöm, hogy nem jött vissza anyuhoz…..na ne…azért azt mégse tettem. De egyre vilagosabbá vált elöttem, hogy vagy minél hamarabb beszélek vele és összetöröm a szivét vagy elhúzom a csíkot és megszégyenülten visszamegyek haza…

A délutan nagy részén ezen gondolkodtam. Mit is tegyek. Majd felrémlett elöttem Will néni morcos arca…az „Én megmondtam“ kifejezesevel. Hogy Dawn nénikémröl ne is beszéljek. Egyszeriben elfutott a méreg. Dühös voltam. Utólag be kell, hogy valljam magamra. De akkor még ezért is Spike-ot okoltam. Mert ö miatta kerültem ilyen helyzetbe. Azt hiszem egy 16 éves kamasztól nem is lehet többet elvárni.

Este elég morcos fejjel ültem le a polthoz Freddive szembe.

-Szia Freddie! Adj nekem valami eröset!- kicsit ki voltam akkora már bukva, annyit turáztattam az agyamat. A reggeli jókedvem addigra teljesen szerte foszlott.

Freddie kérdön nézett rám, és tovább törölgetett egy poharat egy koszos ronggyal.

-Mi van!? Ne bánulj, hanem a kezed járjon!- már szinte kiabáltam vele. Mindenki engem nézett a kocsmában.. Felálltam a szék lábai közt lévö lécre és az ingénél fogva megragadtam a csapost- Mozdulj!

Freddie rémült arccal töltött ki egy kis kupicába valami átlátszó löttyöt és félénken odacsúsztatta nekme a pulton. Én mohón utána kaptam és egy hajtásra megittam az egészet. A folyadék égette a nyelöcsövemet és azt hittem nem kapok levegöt. Az addig dühvel puffogó gondolatok kiszálltak a fejemböl és a rémültenek és a rosszullétnek adtak helyet. Freddie elött persze nem mutattam, hogy életmben akkor ittam elöször erösebb italt, mint a málnaszörp, így nem kezdtem el látványosan fuldokolni az italtól, hanem még egyet kértem. Freddie fejét csóválva töltötte újra tele a kis kupicámat. Én csak bámultam az italt, fel- le emelgettem, de nem ittam belöle. Az az egy is a fejembe szált, és már nem kivántam többet…..hm..anyu se ivott soha…nem igen bírta a piát…..én se igazán.

-Mi baj, kislány? Mi van veled, hogy még engem is meg akarsz fojtani a saját ingemmel?- kérdezte vicces hangon Freddie, szemében azonban aggodalom csillant.

-Hosszú lenne azt elmondani- legyintettem rá lemondóan…segitség kellet volna nekem..olyasvalaki, aki tanácsot tud adni nekem, akinek kiönthetem a lelkemet, de egy ilyen értelmes lényt se láttam a közelemben.

-Na! De mégis! Tudod, hogy a jó öreg Freddienek mindent elmondhatsz.

-Mert a jó öreg Freddie meghallgat téged, majd én kölcsönveszem Mr. Szemeteskukát vagy Mr. Lélekbúvárt, ahogy tetszik….és újra válaszol néhany aprócska kérdésemre!- mondta egy ismerös hang a hátam mögül, amitöl úgy éreztem, hogy a gyomrom lecsúszott a bokám tájára és a szívem pedig hevesen kezdett kalapálni.

-Spike! Mit keresel itt?- sziszegte idegesen a fogai között Freddie- Majd késöbb, jó? Zárás után. Addig ide tilos belépned, vámpír.

-Ide figyelj!- ö is megragadta az inge nyakánál szegény csapost ,csak ö nem kezdett el ordibálni, mint én néhány perce- Nekem csak a az rohadt cím kell újra, mert tegnap már nem tudtam elmenni oda és a papírt meg elhagy…khm..eltünt.

-Ó, biztos elvitte a kiscica- szóltam oda gúnyosan, majd lassú, határozott mozdulatokkal leszedtem Freddie nyakáról a kezét.- Okos ember Freddie. Ha szépen kéred, akkor minden nyavajgás nélkül megmondja, amire kiváncsi vagy Willy.

-William- morogta Spike. Düh és döbbenet volt a szemében..akkor nem láttam ugyanazt a vonzódást, mint amit elsö talákozásunkkor..talán..mert akkor anyut láthatta bennem, mint Angel….és ott a kocsmában meg…hat nem tudom…..

Freddie elövett egy cetlit es rafirkantott valamit, majd atnyujtotta Spike-nak.

-Tessék! De mostmár tényleg tünj el! Nem akarok balhét!

-Kösz, Szuperdilidoki, ne félj, ha kell ugyis jövök!- azzal felment a lépcsön és óriási csattanással bevágódott mögötte az ajtó.

Több se kellett nekem, levágtam az asztalra a teli poharam és Spike után eredtem, hogy beszéljek vele.