Azóta eltelt négy borzalmas év. Húsz éves lettem. Élveznem kéne az egyetemisták boldog, önfeledt életét. De én egyszerűen képtele vagyok rá. Mióta eljöttem Chicagóból egyrészt megnyugodtam, hisz amiért odamentem, azt megtaláltam. Viszont történt bennem valami. Hazaérkezésem után pár hétig képtelenség volt velem szót érteni. Rávágtam mindenkire az ajtót, ok nélkül elkezdtem ordibálni az emberekkel és mindent a földhöz vágtam, ami a kezembe akadt. Aztán valahogy lecsihadtam. Mivel nem tudtam megmondani a kitöréseim okát, nem foglalkoztam vele többet. Ugyanúgy elkezdtem suliba járni. Barátkoztam, eljártam szórakozni, de már nem éreztem jól magam a bőrömben. Hiába próbáltam a régi életem élni, egyszerűen valami nem engedte. Szenvedtem, küzdöttem ellene, de attól féltem fel fog őrölni…..nem tette. Egy év elteltével árnyéka lettem önmagamnak. A barátaim, már nem érdekeltek. Nem beszéltem senkivel. Lassan egy senkivé lettem…Annyi időt és energiát belefecséreltem, hogy megtudjam ki is vagyok valójába, hogy csak még jobban összezavarodtam. Nem tudtam megmondani, hogy hol a helyem. Jó úton járok-e……helyes-e amit teszek….. Spike megmozgatott bennem valamit, amitől nem tudtam aztán szabadulni.

Eltávolodtam mindenkitől. Will néni, Dawn nagynéni…mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot. Nem…egyszerűen képtelen voltam többet ott lakni.

Egy teljesen már ember lettem…semmi sem maradt meg körülöttem a régi életemből. Mindent másképp csináltam, elzárkózva a világtól. Az eltelt négy év alatt olyan átalakuláson mentem keresztül, ami leírhatatlan már számomra. Egy…csak egyetlen dolog volt mindennapos, amit egyszer sem mulasztottam el. Az estéim foglaltak voltak. Ahogy lement a nap, minden éjszakám édesanyám sírja előtt térdelve töltöttem. Csak ültem előtte és meséltem neki. Beszéltem neki arról, hogy halála után mennyit szenvedtem belül, hogy elhagyott, hogy mennyire hiányzik…mondtam, hogy elszöktem, meg a Spike-kal való találkozást is meg említettem. Csak úgy ömlöttek belőlem a szavak és a könnyek. Jó volt neki kiönteni a szívem. Tudtam, hogy ő meghallgat, és megért engem. Hiszen…én vagyok az ő kis angyalkája.

Így ment ez minden este. Pontosan a múlt hétig. Akkor ugyanis történt valami, amire egyáltalán nem számítottam. Amikor már mindenről lemondtam….az életről, a boldogságról, a szerelemről…talán magamról is……

Este, amint kiértem a temetőbe egyenesen anyám sírja felé mentem. Hűvös szellő fújta a hajam az arcomba…és még valamit…egy érzést…egy régi, már elfelejtett érzést…..Megálltam pár méterre a sírtól és csak néztem a sötétséget. Meglepődve vettem észre, hogy az általam kitaposott kis hely a sírkő előtt nem várt üresen. Egy alak állt előtte, és csak nézte a márványba arannyal bevésett nevet. Spike volt az. Nem akartam elhinni, nem....egyszerűen hihetetlen volt, hogy eljött ide. Nem tudtam mitévő legyek. Ott álltam és csak néztem a hátát. Ő viszont megérezhette a szagom, mert egész testében megborzongott. Ez az apró kis mozdulat elég volt, ahhoz hogy cselekvésre szánjam el magam. Odaléptem mellé, és ő megfogta a kezem. Ott…akkor…valami történt velem. Szívem egyre hevesebben vert, egész testemben remegtem az izgalomtól, de az a belülről feltörő érzés, hogy nekem Spike mellett a helyem…..örökre…..az…

Nem szóltam egy szót se, csak az arca felé fordítottam a tekintetem. Ő a szemembe nézett és mindent megértett, amit kérni akartam tőle. Megszorította gyengéden a kezem és bevont egy fa törzse mögé. Én csak mereven álltan és végig a szemébe néztem. Lefejtette nyakamról a pulcsimat enyhén remegő kezével és várt. Becsuktam a szemem, így nem láttam, hogy arca miképp torzul el és vált át négy szemfoga igazi tűkké a szájában. Remegve vártam, hogy mi fog történni. Egyre közelebb éreztem a leheletét a nyakamhoz, majd éreztem, ahogy hegyes fogai belefúródnak a bőrömbe és ő elkezdi szívni meleg véremet a testemből. Éreztem, hogy egyre gyengülök. Megroggyant a lábam, de ő átkarolt a derekamnál és magához szorítva tartott talpon. Majd elengedett és én a földre zuhantam. Hanyatt fektetett és én éreztem, ahogy a meleg vér az ajkamra csepeg. Lenyeltem kábulatomban pár kortyot, majd teljesen elsötétült a világ előttem.

Most itt ülök, amellett a gödör mellett, amelyből felébredtem……újjászülettem. ÉS Spike itt áll mögöttem és rám vár. Az éjszaka teremtménye lettem, ahogy ő is. Most már rajtam áll, hogy boldog leszek-e. Hogy képes leszek- e arra, hogy végig járjam azt az utat, amelyet ő is megtett, hogy lelke legyen. Lélek…..szerelem…..ez vagyok én.