Anyáékat elküldtük a templomba én meg ott maradtam vele. Na, hogy
hogy vadász lettem? Tegnap még meg akartak ölni. – mondtam neki-
Igen éppen ezért mi vámpírok érezzük a vadászokat és ha van
mellettünk egy akkor, nekik megyünk. Aham.- mondtam. Te! Mi lesz ha
hazajönnek és én még itt vagyok? – tette föl a kérdést. Gondolom nem
mondod meg hogy vámpír vagyok. Hát nem is!- mondtam nevetve. Bár
nem lenne rossz vicc a nővéremmel szemben. –erre ő is elmosolyodott-
Miért is ne? Hülye rögtön elmondaná anyáéknak és még el is hinnék.
Max. kidobnak a napra. –mondta kis mosollyal a száján. Jaj de vicces
ma valaki. – Anyáék úgy három óra múlva jöttek meg, mi meg nagyba
tévét néztünk és ami engem illet rajtam jobban fogott a pia, mint Spike-
on. Igazából elaludtam mellette és az ajtó nyitásra ébredtem. Apa
pofon vágott érezte a piát és Spikeért se volt oda. Spike kicsit
bedühödt és felvette vámpírarcát és apám egy pillanat múlva szoba
másik felében volt. Spike!- ordítottam. Ne nyúljon a lányához!- mondta
és szemfogait mutogatta. Kösz, tudok magamra vigyázni!- Mikor ezt
mondtam By berúgta az ajtót és bejött meg egy magas pasi. Szia!
Látom jókor jövünk!- mondta Buffy. Ja nagyon! Hello Angel vagyok! –
mondta. Öh. Angel –és Buffyra néztem. Spike mesélt mi? – nevetett. Ja
meg apámat megtanította repülni, mert megütött. Hát igen Spike egy
ideje mindenkire vigyáz.- mondta Buffy.
Pedig Spike régebben mindenkit megöltél.- mondta Angel. Na asszem
mi lenne ha bejönnétek a szobámba és dumálnánk este meg húznánk
a francba! – mondtam nekik. Jól hangzik. – mondták egy hangúan.
Bementünk a szobámba és este kilenc fele jöttünk ki. Hová mész?-
kérdezte apa. Harold még hogy hová megy? Nem megy sehova. –
ordította anya. A fiuk megindultak. Hé!!! Majd én. –mondtam a
srácoknak végéte is Angel csak 238 évvel, Spike meg 110 évvel volt
nálam idősebb.- Megyek sétálok egyet majd jövök amikor jövök.
Sziasztok. – és ezzel kimentünk a házból. Anyámék utánunk jöttek, de
már nem láttak minket. Vadásztunk egy kicsit, már nekem is jól megy,
aztán leültünk a temetőben és dumáltunk. Reggel 7:36-kor értem haza
és rohantam suliba. Első óráról elkéstem. Hol voltál Gretchen?-
kérdezte a tanárnő. Hát elaludtam!- feleltem hebegve. Jaj, nézzétek a
kis
Gretit elaludt!- mondta az ellenség Candy. Igazából egy kis pláza cica
és nem is foglalkozom vele, de valahogy most nem ment. Igen Candy.
Elaludtam, mert kicsit kimaradtam úgy hajnali ötig.- tudtam hogy ezzel
aláteszek, mert őt sose engedik sehova este hét után. – Ja persze és
kivel?- vágott volna vissza. Velem.- szólt Buffy hátulról. Elnézést
tanárnő, de Mr. Giles hívatja Gretchent.- mondta most már kedvesen.
Nem mehet Mr. Giles jöjjön ide. – mondta undorodva a tanárnő –
minden embert utált főleg a gyerekeket. Hogy ment tanárnak?- Giles
bejött és Spike-al letetetett öt könyvet. Közben bevonult a kis csapat.
Olvasd el!- mondta Giles. Bólintottam és leültem, ők kimentek.
Elővettem az irodalmat és közben nézegettem a könyveket. Vadászok
és híres vámpírok. Jó kis cím, milyen jó hogy nem vette észre senki. Fél
kettőkor kicsöngettek a leguccsó órámról is. Hazamentem és köszönés
nélkül felmentem a szobámba. Vicces visszaemlékezni itt még mind
boldogok voltunk ezután egy évig nem volt semmi éltük életünk. A
szüleimnek elmondtuk a titkot. Elfordultak tőlem ott éltem és mégsem.
Aztán Buffy meghalt. Angel romokban és mindenki gyászolt nem is
harcoltunk egy darabig. Aztán Willow visszahozta és jöttek a bajok.
Valamit ezzel előidéztünk, ma se tudjuk mit. Harcoltunk és mindennek
egy nyaklánc vetett véget, ami Spike nyakában lógott. Angel kapta
valamelyik ismerőse hozta. Elég viccesen nézett ki vele. Kinyitottuk a
pecsétet és elindultunk a vesztünkbe. Harcoltunk, már mindenki félhulla
volt és egyszer csak fényáradat. Az összes vámpír elégett, tudtuk
vége. Mindannyian elindultunk kifele és csak négyen maradtunk Buffy,
Angel Spike és én. Spike ereje „indította” el a fényáradatot és mi ott 
maradtunk és együtt néztük végig: Hogy tűnik el végleg a remény.