-        Buffy! Kérlek, mondd el, mi történt akkor………………- mondta
Giles. Könnyes lett a szemem.
-        Giles, nem megy.- mondtam sírva és elrohantam. Oda ahol,
ahol meg kellett őt ölnöm. Ennél a gondolatnál már patakokban folytak
a könnyeim, annyira, annyira fáj és nem tehettem akkor semmit, mert ő
vagy a világ. Ott voltam, ugyanott álltam. Akkor jött egy fény áradat és
ott állt előttem Angel.
-        Angel……
-        Szia! –mondat teljesen nyugodtan.
-        Hogy, hogy te itt vagy?- mondtam, de úgy kellett préselnem
magamból a szavakat.
-        Azért jöttem, hogy figyelmeztesselek.
-        Mire?
-        Vigyázz magadra, nagy harcod lesz, de te  maradsz fönn
győztesen tudom. Bízom benned. – miközben mondta kezdett el-el
tűnni.
-        Angel!!!!!!!!!!!!
Itt volt és én…………………-zokogtam- nem tehettem semmit, hogy itt
maradjon. 2 hét múlva megjött amit Angel megjósolt.
-        Buffy, honnan tudtad?- kérdezte Willow – nem szóltam
Angelről-
-        Nem tom – böktem oda. Nagyon fájt, hogy Angel  nem maradt
velem.  A nagy harc amit Angel mondott az az volt, hogy egy új démon
jött a városba. Aki vadászok fejét gyűjti és a város ura akar lenni. Egy
éjszakás harc után végül is én maradtam fölül, nagyon sok sebet
szereztem úsztam a vérben, hogy melyikünké az nem tudom 1 liter vér
fölött abba hagytam a számolást. Mindenki furcsán nézett rám a harc
után igazából le voltam törve, mert ha Angel nem figyelmeztet akkor
nem készülök és lehet, hogy megöl és most vele lehetnék. Ki tudja?
-        Buffy! Mi van? Mostanában annyi a magadba roskadtál! –
mondta Xander aggódva.
-        ÁÁ, nincs semmi, nem voltam…… biztos magamban.-
mondtam.
-        Jó látom nincs kedved beszélgetni, elmegyek, de vigyázz
magadra.
-        Miért? Miért vigyázzak magamra? Mindenki ezt mondja
elegem van! Elvesztettem akit szeretek és ráadásul úgy kell élnem,
ahogy anya meg Giles mondja. Most edz, most tanulj. Elmondom anya
Angellel is beszélt, hogy túl sokat töltöm nála az éjszakákat és jó lenne
ha nem……………- elcsuklott a hangom és Xander karjaiba borultam és
zokogtam.- Xander! Annyira hiányzik………- Nem is tudta, hogy mit
mondjon csak ölelt és már így jó volt, de nagyon fájt. 15 perc múlva
otthon voltam.
-        Szia. Kicsim!- mondta anya.
-        Szia!
-        Légy szíves gyere ide. Mutatni szeretnék valamit.
-        Mit?- az egész asztal tele volt külföldi iskolákkal és volt ott
egy gyűrű és egy nyaklánc nem ismertem meg rögtön, mert még
könnyes volt a szemem-
-        Ezekre az iskolákra mid felvettek mehetsz bárhova.- mondta
anya teljesen nyájas hangon- Nézd ez az iskola például Európában
van. Nem lenne jó ott tanulni? Vagy ide ez Ausztrália…
-        Nem, nem és nem! Itt maradok ha tetszik ha nem, nem
megyek el innen.
-        Miért? Olyan jó helyekre mehetnél valaki átvenné a
vadászatot és……
-        Szeretek vadászni !-ordítottam- Nem megyek sehova,
mert…… - nem fejeztem be.
-        Angel miatt?- nem válaszoltam- Én örülök, hogy nincs élhetné
mint normális ember, normális lány, nincs vadászat. Vannak például
normális pasik ez nem lenne jó? 
-        Nem! Én vagyok a Vadász! Nem kell külföldi iskola, nem kell
normális élet számomra már ez a normális. – megfordultam és
elindultam, de egy pillanatra visszafordultam- És nem kellenek normális
pasik. Nekem Angel kell.- fölmentem a lépcsőn és becsaptam az ajtót-
Kerestem a gyűrűm és a nyakláncom, de nem találtam aztán bevillant,
hogy az asztalon láttam őket. Lerohantam. Már nem volt ott.
-        Ezeket keresed?- mondta anya dühösen.
-        Igen! Add ide őket! – nem ordítottam, de azért nyomatékot
adtam a szavaimnak.
-        Azt hittem ha elmegy akkor visszakapom a lányom, de még
az emléke is elvesz tőlem.
-        Nem az vesz el tőled, hogy nem fogod fel mi vagyok és, hogy
mennyire szeretem Angelt. Te vagy a hibás nem ő. – odamentem és
elvettem az ékszereket, rögtön föl is vettem-
-        Mióta csinálod?
-        3éve.
-        És így hozzád nőtt? A családodat se veszed miatta
figyelembe?
-        De figyelembe veszem a családot, és tudod kik tartoznak
bele? Angel, Willow, Xander, Oz, Cordy, Giles és te.- kimentem az ajtón
és elkezdtem sétálni az éjszakában- Egy játszótéren kötöttem ki
beleültem egy hintába. Hajnali kettő volt mire hazamentem. Csönd volt,
de a konyhában égett a villany. Anya ott ült és azt mondta menjek a
szobámba.
-        Miért?
-        Meglepetés. – furcsa vol,t és ismerős érzés fogott el, de nem
emlékszem honnan- Fölmentem, benyitottam a szobámba sötét volt
nem láttam semmit.
-        Már meg se érzed, hogy egy vámpír van melletted? –szólt
egy ismerős hang –meg fordultam a hang irányába-
-        Angel!!! Hogy, hogy te itt?
-        A felsőbb erők megvitatták, azért harcoltál, hogy én
visszajöhessek az életbe. Győztél tehát itt vagyok! – már rég a
nyakába borultam és a könnyeim végig csorogtak a nyakán-
-        Köszönöm!- Nem engedtem el,  féltem ha elengedem megint
elveszítem…………de nem, igaz, hogy visszatért! Vajon mit szólnak majd
a többiek? Nem érdekel, csak az hogy mellettem van Ő.