-        Na de tanárnő, éjjel megyünk kirándulni? Nem gondolja, hogy
ez egy kicsit morbid?
-        Buffy, nem egyáltalán nem, mert néhány állatfajt, csak éjjel
látunk és azért megyünk. Vitát nem nyitok és kötelező jönni!
-        Értettem tanárnő. – Ja én meg vadászhatok, hogy ti életben
maradjatok, vidám lesz a ma éjjel is. –
-        Anya elmentem. –ordítottam
-        Vadászni?
-        Nem, kirándulni a sulival.
-        Oh, értem. Ne gyere későn.
-        Hagyjál már!- és becsaptam magam mögött az ajtót és
elindultam a találkozó hely felé. Én értem ide legelőször jellemző.
Körbenéztem nem nagy szám leszámítva, hogy temetőt építettek mellé.
Nem túl kecsegtető dolog. Összevetve olyan harminc-harmincöt
emberre kell vigyáznom.
-        Itt van mindenki? – kérdezi a tanárnő.
-        Igen.- mondtuk unottan és egyhangúan. Közben én
vámpírokat sasoltam. Nincs telihold valószínű nem találkozom
farkasokkal. Már egy órája sétáltunk és még mindig nem láttunk
semmit.
-        Tanárnő, előjön valami még ebben az életben? – mondtam
szemtelenül.
-        Hátha ilyen nagy zaj csaptok akkor nem. – mondta. Zaj?
Kiéleztem érzékeim és figyeltem. Kizártam a világot csak a zajokat
hallottam. Vámpírok. Amint ezt gondoltam előjöttek szinte a semmiből.
Támadásba lendültem. Nem igazán akartak elfogyni. Kedvesek nem?
Aztán feltűnt, hogy az egyik velem van és nem ellenem.
-        Spike?- kérdeztem két ütés között.
-        Jó hogy észre veszel. Indulás óta követlek és eddig nem
tűntem fel. Figyelj oda magadra Vadász, mert nem leszel hosszú
életű. – mondta gúnyosan.
-        Miért segítesz?
-        Merő szívjóságból- mondta és egy kis kacér mosolyt is
beletett. Közben engem öt vámpír egyszerre támadt meg. Spike
elintézte a sajátjait és jött nekem segíteni. A legutolsó feldöntött és
majdnem megharapott, Spike lovagiasan rá vetette magát és a súlya
elég volt, hogy a másik beledőljön a karóba. A karót rögtön
elfordítottam nehogy vele is végezzen. Ő rajtam feküdt és csak néztük
egymást egy pillanatig, mert a tanárnő „köhintett”.J Felálltunk egymás
tekintetét nem kerülve.
-        Ömm. Kösz, hogy segítettél.- szóltam oda kedvesen Spikenak.
-        Szívesen máskor is.
-        Ez meg mi volt? – ordította  a tanár.
-        Hát izé az úgy volt, hogy……… - Nem is tom, hogy mászok ki
ebből, de az biztos, hogy nem egyedül kell elvinnem……… ott lesz velem
Spike is mindig.