Öhhh… Mi volt ez? Ja csak elaludtam, meg levertem egy könyvet. Nem
túl eseménydús nap. Kopogtattak, de mielőtt szóltam volna,
hogy „szabad” benyitott.
-        Szia! Lehet, hogy eddig uncsi napod volt, de ez még
változhat?!- mondta Buffy.
-        Te hallgatóztál?
-        Nem csak hallottam.
-        Ja persze.- mondtam most már sokkal jobb kedvvel.
-        Jössz a Bronzba?
-        Aha. Van vagy lesz valami érdekes?
-        Jött egy új banda. Azt csiripelték a madarak, hogy a csapat
tagjai farkasok. Erre vagyok kíváncsi és másodsorban a zenéjükre is.
-        Érdekesen hangzik. És ki volt az informátor?
-        Öhmmmm.. Hát izé Spikenak mondták a haverjai
macskapóker közben.- mondta Buffy egyre vörösödő fejjel-
-        Oké akkor én letesztelem Spike szavahihetőségét- mondtam
mosolyogva- Ami meg a macskapókert illeti brutális egy játék.
-        Aha, majd megkérem, hogy hagyja abba bár akkor lehet nem
kapunk tőle infot.- eközben fölkaptam magamra egy új pólót és
mentünk le a lépcsőn-
-        Jó estét Miss. Rosenberg. – köszönt el anyámtól Buffy. Ami
azt illeti valószínű azért volt nálunk ilyen nehogy kiderüljön ami kis
titkunk. Anyám olyan maradi, hogy valószínű elégetne, mint régen a
boszikat. Kedves anya, nem?
Félúton jártunk amikor csatlakozott hozzánk Xander. Csöndben
mentünk tovább immáron hárman. Megérkeztünk, bementünk.
-        Úgy látszik elég sokan tudnak az új bandáról. –
megfordultam, de már csak Xandert láttam. Buffy nagyba startolta pult
felé. Utána indultunk  mi is, de végül is pár méterrel arrébb kötöttünk ki.
Hagytuk a párocskát. Olyan cukik voltak így ketten.
-        Hát már megint itt van hülye Spike?- mormogott magában
Xander.
-        Te féltékeny vagy Spikera!- jelentettem ki.- És szerintem
aranyosak.- ezzel a lendülettel elmentem, leültem egy székre és
vártam az új bandát.
-        Hölgyeim és Uraim! Íme itt a legújabb banda! – ordította a
bejelentős srác aki mellesleg csoport társam volt. –vámpír lett belőle-
Kijött az új banda. Először az énekes, utána a dobos és egy gitáros.
Valahonnan ismerősek voltak aztán megjött a másik gitáros. A szívem a
torkomban dobogott. Halkan suttogtam „OZ”. Elkezdtek játszani új
dalok voltak. 5 szám után lementek. Furcsálltam sokkal többet szoktak
játszani. Aztán elkezdtem számolni telihold van ma éjjel. Gyorsan
elköszöntem mindenkitől. Spike kérdezte Buffyt: - Hát ebbe mi ütött? –
nem vették észre Oz-t.
Kimentem kerestem az ismerős arcot, a park felé sétált. Meghallotta
lépteimet és megfordult. – enyhén megdöbbent-
-        Willow?- nem tudtam mit mondani csak álltam és néztem. –
elég bamba lehettem-
-        Hogy vagy?- kérdezte
-        Köszi jól, és te?
-        Kösz megvagyok.
-        Tök jók az új számok.- az órámra pillantottam 23:00 óra-
Hogy, hogy nem változtál át régebben ilyenkor……..- elcsuklott a
hangom.
-        Megtanultam kezelni, de azért  jó ha 2 havonta átváltozom.
Biztos ami biztos címen.
-        Aha, értem.- és a nyakába borultam. Olyan jó volt újra ölelni,
úgy éreztem megállt a világ. Megcsókolt úgy, mint régen.
-        Itt maradsz?- kérdeztem halkan, igazából nagyon féltem a
választól. Bólintott.
-        Biztos? -kérdeztem könnyes szemmel.
-        Igen, maradok. – mondta határozottan de mégis kedvesen.
Lassan vissza mentünk a Bronzeba. Buffy volt az első aki észrevette,
hogy jövünk.
-        Oz, Szia, hogy vagy? – kérdezte
-        Hmmmm, jól.
-        Maradsz?- kérdezte Spike – mondjuk tőle nem vártam többet-
Oz bólintott – picit feszült lett a hangulat-
-        Iszunk vagy táncolunk vagy mindenki a meglepődöttet
játssza?- törte meg a „csendet” Anja. 
-        Asszem, mi hazamagyünk. – mondta Oz – Bólintottam
-        Akkor, holnap ugye Willow?- mondta Buffy, kacajjal a
hangjában, közben Spike kezét fogta amit rajtam kívül nem vett észre
senki.
-        Igen, holnap. – mondtam nevetve, most föltűnt neki, hogy mit
láttam az előbb.
-        Na, de Willow.- szóalt meg Spike, gyúnnyal a hangjában. Oz
megfogta a kezem és kimentünk a Bronzeból, és hazamentünk
(hozzá).J - Szerintem Spike és Buffy tudta, hogy az új bandát mi már
ismerjük, de mindenesetre örülök, hogy ma éjjel nem a könyvek fölött
görnyedtem.-