Állok kint a domb tetején és nézem Sunnydale-t, vége van mára
vadászatnak. – vagy mégsem- zajt hallok a bokrok mögül. Támadásra
készen állok,
-        Buffy, Buffy itt vagy ?- kérdi egy ismerős hang.
-        Igen Willow itt vagyok.
-        Na végre, hogy megtaláltalak egész este téged kerestelek!-
mondta kicsit haragosan de enyhe nevetés volt szavaiban.
-        Sajnálom őrjárat után ide jöttem,………… gondolkodni.
-        Aha, értem. – jól ismert tudta min gondolkodtam
-        Gyere Giles beszélni akar veled.
-        Hát ez remek, nem tudod miről?- fáradt voltam nem volt
egyszerű estém ráadásul sántítottam is, mert nem is tudom, hogy de
kificamodott a bokám. Mire felocsúdtam Willow elment, tudta, hogy
úgyis mindjárt megyek de azt is, hogy ma éjjel jobb nekem egyedül. És
hogy miért is?
Most van egy éve hogy Angel nincs…………………
Szép csöndben odaértem a könyvtárhoz. Kopogtam de minek? –
végtere is ez egy könyvtár-
  -Giles? Giles? Hol van? Ne izéljen már ehhez egyáltalán  nincs
hangulatom!
-        Itt vagyok Buffy!- na végre- Hogy vagy?
-        Ömmmm… Jól! Mit akar?
-        Akkor térjünk a tárgyra rendben. Joeyce aggódik,
mostanában nagyon sokat sérülsz és mindig véresen mész haza.
-        A vér szakmai ártalom és én a sérüléseket is ebbe a
kategóriába teszem.
-        Aham, de édesanyád nem nézi jó szemmel. – kínos csönd
következett mindenki tudta, hogy nem vagyok jóba anyámmal mióta
nincs Angel- Van köze Angelhez?- hát igen ez Gilesra vallott semmi
tapintatosság-
-        Mi köze hozzá? vagy anyámnak? Mindketten szálljanak le
rólam!! Értik? – könnyes szemmel kirohantam a könyvtárból és Angel
volt lakására menetem. mindig oda megyek ha kiborulok, csendben
megnyugszom sőt néha az éjszakát is ott töltöm és csak reggel
megyek haza. Most is mint máskor megint elaludtam, de zajra
ébredtem csak picit mertem kinyitni a szemem, mert még félkába
voltam. Nem láttam mást mint egy fekete kabátot, nagyon ismerős volt.
Ismerős illat csapta meg az orrom. Az nem lehet, hogy Ő. Léptek zaját
hallottam az ágy felé, gyorsanúgy csináltam mint aki alszik. Elhúzta a
függönyt. A szívemet a torkomban éreztem. Kinyitottam a szemem és
mire kimondtam volna, hogy Angel csörgött a vekker. Saját szobámban
találtam magam, könnyes szemmel ültem az ágyon, majd felöltöztem és
iskolába mentem. Egész nap kerestem az ismerős arcot, de sehol sem
találtam. Este azzal a tudattal feküdtem le hogy hátha újra látom………