Angel a szobájában feküdt, az ügyön gondolkozott. Minden bizonyíték az öngyilkosságot hivatott alátámasztani, csalhatatlan nyomozói szimata viszont mást súgott. Lehet, megölte valaki. Lehet, ugyanaz aki azt a nagyon csúnya könyvtárosszerű embert. Lehet, a házban mindenkit meg fog ölni. Lehet, kezd fájni a feje a nyomozástól. Kopogtak az ajtón, idegesen ment kinyitni, gondolta Spatson áll majd ott. Már messziről üvöltötte:

-         A nyomozásra koncentrálok, ne zavarjanak! – az ajtó kinyílt, Buffy állt ott. Testén csak egy törölköző. Angel dadogni kezdett, a nő magabiztosan kezdte:

-         Akkor nem is zavarom, a felügyelő urat. – a férfi hadonászni kezdett, és artikulátlanul beszélni, mintha ráharapott volna a nyelvére.

-         Szóval jöjjek be? – a szőke szépség, átlépte a küszöböt, Angel becsapta az ajtót, kihúzta magát, és már határozott sármával, mélyített hangjával beszélt a nőhöz.

-         Egy italt, hölgyem?

-         Nincs is bárpult. Se bárszekrény.

-         Tényleg – a nyomozó újra zavarba jött – vizet talán?

-         Hupsz! – a gaz csábító leejtette a törölközőt, és magára rántotta Angelt, a férfi szinte fuldoklott a szoros ölelésben, de bátran visszacsókolt. Így jutottak el az ágyig, beledőltek, Angelnek eszébe jutott, ilyenkor vetkőztetni kell egy nőt, de Ms. Summersről, már nem volt mit levenni. Így inkább hagyta, hogy a pólójától megszabadítsa támadója. Mit ad a világ? Kopognak…

-         Ne nyiss ajtót! – súgta Angel

-         De hisz a te szobádban vagyunk…

-         Akkor nem nyitok ajtót… - és a nyakát kezdte harapni… Az ajtó beszakadt, Faith állt a helyén, egy törölközőben. Buffy eközben Angel alatt feküdt, egy száll Angelben… Mindenki kicsit zavarba jött. Angel leugrott Buffyról a pólójáért, a nő visszarántotta, hogy legalább valami takarva legyen belőle. Elmondhatom, a helyzet kicsit komikus volt. Faith megdöbbent, arca megfeszült. Az ajtó előtt Spatson ment el, visszahátrált, és bekiáltott:

-         Minden rendben főnök?

-         Persze, idehoznál egy ruhát? – morogta Angel, majd a Spatson által az ágyhoz vitt törölközőt Buffyra borította, és felvette a pólóját. Faith végre megmozdult, megfogott egy széket és hozzávágta testvéréhez. Buffy gyorsan tovább ugrott, és egy asztalon guggolásba érkezett. Faith nekiesett, hatalmas női veszekedős, hajtépős, karmolós verekedés bontakozott ki köztük. Angel, miután visszanyerte lélekjelenlétét, elmosolyodott, magához húzta Spatsont, aki nagyjából a mellkasáig ért, és beszélni kezdett,

-         Két nő, Két gyönyörű nő, két gyönyörű törölközőbe bugyolált nő értem verekszik! Csípj meg, hogy nem álmodom! – Spatson megcsípte, mire főnöke egy hatalmas aú kíséretében, egy hatalmas taslit adott neki. A lányok megunták a verekedést. Buffy elrohant, Faith utána

-         Lehet folytatni akarják valahol máshol. Futás – és már loholt is kedvenc nyomozónk. Spatson fejrázva követte, nem, mert nem értett egyet a nőbámulással(bár ki tudja), inkább mert bedugult a füle az iménti pofontól. Szóval futnak, majd a felügyelő kifulladva a falnak dől, a fal megmozdul, és Angel beesik egy másik folyosóra. A másik helyen, Ms. Maclaybe és Ms. Roseba botlott, éppen csókolóztak, megint mindenki zavarban. Angel a nők felé biccentett,

-         Ez már egy ilyen nap… Nem látta erre a Nővéreket? – Willow Tara arcáról törölgette a rúzsát, majd elmosolyodott:

-         Nem, erre csak Harris szokott járni és Mi. Ön a falból jött?

-         Lehetséges – a nyomozó megdörzsölte az állát, és a falat kezdte tanulmányozni, háta mögül cuppogásokat hallott, úgy döntött ideje lelépni. Óvatosan elsétált a szerelmes pár mellett, ebben a házban akkor is eltéved, ha tudja honnan jött és merre tart. Itt megtalálni valamit, őrültségnek tűnt. Kb 10 méterről balra sikítást hallott, arra vette a lépést. Spatson hangját hallotta

-         Már megint egy hulla, ez egy kísértetház! Haza akarok menni! – és egy kanapéba esett, Angel meglátta Faith hulláját, felakasztva a plafonra, rögtön értette miről van szó…

-         Gyilkosság! Miután Ön – itt Buffyra mutatott, - meglátta, meglátta velem – saját magára mutatott – féltékeny lett, és megölte.

-         Csak egy baj van, - húzta össze a szemét a gyanúsított – Ön – itt a nyomozóra mutatott – Velem – magára – hancúrozott, mikor Ő – itt az elhunytra bökött – meglátta, tehát, én – újra saját magára – nem vagyok féltékeny.

-         Tényleg, mondtam már, hogy hasonlítanak?

-         Igen, egyértelmű, ő magas barna hajú és szemű, és alacsony és szőke, tényleg hasonlítunk. Ráadásul, én lélegzem, ő nem… Megmondaná, mi lett a hugommal?

-         Mivel a féltékenységből elkövetett emberölést ügyes logikával kizártam, csak az öngyilkosság maradt. – Spatson felvonyított, többen döbbenten néztek a nagyszerű felügyelőre.