Spike pokolian unatkozott. Drusilla már a második éjjelét töltötte nélküle. Spike az első éjjelen még türelmesen várta, de azután az éhség erősebbnek bizonyult, s ezen az éjjelen elindult vadászni.

           A nap már lement és az alkonyat szürke fátylat borított város kietlen ,mocskos , poros sikátoraira. Spike az árnyékok oltalmában leste a külváros éjszakai életének megszokott szereplőit, a kurvákat, striciket, zsebtolvajokat és gyilkosokat. Itt az emberiség minden mocska összejött, hogy randevút adjon egymásnak és a bünnek. Spike gúnyosan nézte őket. Fogalmuk sincs az igazi gonoszságról. Már kezdte elunni, mikor meglátta a lányt. Furcsán, idegenül mozgott az utcán, mintha nem is ide tartozna. Hosszú, aranyszőke haja szétterült a vállán és koszos rongyain, de Spike éles szemét nem tudta megtéveszteni. Túl finom a mozgása, túl kecses, túl tiszta!  Mit keres itt ez a lány?!  De a következő pillanatban már nem is érdekelte. Már arra gondolt, hogy milyen jó volna a lány finom fehér bőrébe mélyeszteni a fogait! Inni a friss, forró vért, érezni, amint a lány teste elomlik a karjaiban élettelenül. Igen! A vérét akarta! Ajkán kegyetlen, éhes vigyor játszott és már a rémült lány mellett állt.

- Nem akarsz szórakozni, aranyom? - kérdezte és a lány nyakába csókolt. Az rémülten rezzent össze és rongyait szorosabbra vonta testén, de bólintott.

-         Ha megfizet, szívesen elmegyek önnek, uram! – suttogta. És Spike felé fordulva a szemébe nézett. A vámpír kicsit meghökkent. Ez a lány furcsa! Állja a tekintetét! Élő ember ez nem képes elviselni! De Spike mégis tovább folytatta a játékot. A lány nem volt sem vámpír, sem démon, azt megérezte volna. Így hát bátran vezette rejtekére , hogy eljátszon vele. A lány pedig készségesen követte. Érezte, tudta, hogy megtalálta, akit keresett. Végre!  Most már minden jó lesz, nem lesz több látomás, nem lesz több álom!

     A félre eső kis ház lakói, egy idős házaspár, már napok óta halott volt. Egy félreeső sikátorban várták, hogy megtalálják a testüket. Spike nem szerette a hullákat maga körül. Az élő, eleven , szenvedő áldozatokat igen, de a halottakat nem tudta elviselni!

   Bevezette a lányt és máris vetkőztetni kezdte, miközben ő is igyekezett megszabadulni a ruháitól .A lány készségesen engedett Spike vágyainak, és izgatta, csókolta izmos, szikár testét .A vámpír vadul, szenvedélyesen ölelte a lányt és pillanatok alatt az ágyon hevertek. A lány végül széttárta lábait és várta a férfit. Spike nem sokat gondolkodott, keményen, szinte durván hatolt a felkínálkozó testbe. S ekkor rádöbbent, hogy a lány még érintetlen! Ezt látszott igazolni a fájdalmas sikoly is, mely feltört a lány ajkáról. Spike megdöbbent egy pillanatra ,de a lány könnyeit félresöpörve folytatásra ösztönözte .S Spike engedett a kívánságnak. Hamarosan egymás testére borulva ziháltak, testüket összetapasztotta az izzadság.

-         Kérem, uram! - suttogta a lány , - Fejezze be , amiért ide hozott! - Hangjában könyörgés és fájdalom bujkált.

-          Miért? Mit gondolsz, miért hoztalak ide?

-         Hogy kiigya a véremet, - suttogta, miközben Spike fölé emelkedett és nyakát felkínálta az éhes vámpírnak.- Magát kerestem ott az utcán! Egy vámpírt, aki végre véget vet az álmoknak! Kérem, könyörgöm, tegye meg!

Könnyei Spike arcára folytak.

Spike ilyet még soha nem hallott! Először dermedten nézett a lányra, majd átfutott rajta a kósza gondolat, hogy merő rosszaságból elengedi, had szenvedjen tovább, de végül az éhség és az ösztön győzedelmeskedett. Szinte gyengéden vájta fogait a lány finom bőrébe és itta, habzsolta az éltető nedüt. A lány boldog sóhajjal adta át magát a halálos ölelésnek és hamarosan elgyengülve omlott Spike testére.

-         Crystal.- lehelte még Spike fülébe.

-         Hogyan?- Spike kissé értetlenül nézett a lányra.

-         A nevem. És köszönöm, hogy megszabadítottál- Ezzel elájult. Spike pedig csak itta, itta a forró vért, míg az már szinte teljesen kiürült a lány ereiből. Végül karjaiba fektette és elaludt vele. Crystal csendesen örökre elszunnyadt. Spike pedig álmodott.

 Először önmagát látta a szobában ,miközben Angelus a testébe hatol és ő üvölt és zokog a kíntól. Majd váltott az álom és egy égő városban járt és öldökölt, mikor egy aprócska lány szembeszállt vele. Harcoltak és ő legyőzte! És tudta, hogy erősebb mindenkinél! Kiitta a lány vérét és érezte a hatalmat! Az álmok sebesen peregtek előtte, néha nem is tudta, hogy miféle világban jár épp! De mindig ő volt a főszereplő. Egy újabb kép jelent meg ,és a világ furcsán más, idegen volt. Drusilla már nem volt mellette. Egy gyönyörü szőke lány karjaiba aludt és még álmában is tudta, hogy ő már más, nem a régi Spike, akit eddig látott álmaiban. Újabb kép. Egy hatalmas, sötét barlang, tele furcsa, ijesztő kinézetü vámpírokkal és fiatal lányokkal. És ebben a forgatagban ő a fény!  Szinte érezte, amint teste elhamvad. Spike izzadságban úszva végre felébredt. Crystal teste kihült mellette, miközben ismét sötétség borította be a várost. Spike hirtelen ötlettől vezérelve kiugrott az ágyból és felöltözött. Elrohant és hamarosan vissza is tért. Egy gyönyörü, hófehér ruhát hozott magával. Lerakta egy székre gondosan kiterítve és vizet készített, majd a lány jéghideg testét gondosan lemosta és felöltöztette a ruhába. Még éppen hogy elütötték a harangok az éjfélt, mikor Spike már újra úton volt, vállán a lány pokrócba csavart testével. Mikor megbizonyosodott róla, hogy senki sem látja, a lányt a hercegi palota előtti hatalmas virágágyásba fektette. Tagjait elrendezte és búcsúzóul egy csókot lehelt a kihült ajkakra és eltünt az éjszakában.

A szállására ment még megölt egy csavargót vacsora gyanánt és a vérrel eltelve aludni tért. És megint álmodot. Még furcsább, még különösebb és csodálatosabb álmokat látott.

            Borzalmas fájdalomra éberedt. Angelus állt fölötte és csak ordított magából kikelve, szünet nélkül. Spike semmit sem értett eleinte, mert közben a másik ütötte és rugdosta a testét, ahol érte. Spike nem tudott védekezni, csak összegömbölyödött a fájdalomtól. Az üvöltözésből lassan szavak bontakoztak ki Spike fájó fejében. Angelus valami olyasmit ordított, hogy ő, Spike mekkora egy ostoba állat, akit csak a farka vezérel! Miért kellett neki pont a herceg lotyóját megölnie?! Spike csak lassan fogta fel a szavak értelmét. Agya és teste eltompult a fájdalomtól, nem tudott kitérni az ütések és rúgások elöl. Angelus pedig újra és újra Spike ágyékába rúgott, olyan erővel, hogy hallani lehetett egy csont reccsenését. Spike tudata lassan elhagyta megkínzott testét, de még maradék erejével halkan nyögte ki.

-         Nem...tudsz... semmit... semmit... –és végre elájult. Az ágyon fekve tért magához, Angelus pedig mezítelenül hajolt fölé.

-         -Na mi  van hősszerelmes? - gúnyosan röhögött a másik rémült, értetlen tekintetén. - Fáj a habtested? És mindjárt hogy fog még fájni! Ha nem a farkad után mész, akkor most békésen lapulhatnánk tovább! De nem! Neked a hősszerelmest kellett játszanod! Hát akkor játszunk!

És szétrántotta Spike combjait, majd erősen és durván a testébe vágta nemi szervét. Spike üvöltött és zokogott a mindent elsöprő fájdalomtól. Próbált szabadulni, de Angelus vasmarokkal szorította az ágyra ,és csak döfölte megsebzett, vérző testét. És ekkor Spike feladta. Hang nélkül türte a megaláztatást. Angelus pedig a testébe élvezett, miközben szinte véres péppé morzsolta Spike nemi szerveit. A vámpír nem tiltakozott, nem jajgatott többé. Kilobbanó eszméletével még megértette, hogy Crystal miért választotta őt és a halált. Az álmok a jövőt mesélték el!

 A fájdalom nélküli csendes eszméletlenségből hideg  kéz húzta vissza. Drussilla ült mellette és egy kendővel mosogatta bemocskolt, véres testét.

-         Ejnye, Kutyuskám!  - sóhajtotta rosszallóan.- Most felbosszantottad Angelust és megint menekülhetünk! Rossz kisfiú!

És csak tisztogatta a mocskot és a vért az összetört , meggyalázott testről. Még aznap éjjel elhagyták a várost. Spike nem tudott lábra állni, így Drusilla a karjaiban vitte ki a kocsihoz, miközben Angelus gúnyosan röhögött. Az út szörnyen fájdalma volt, de Spike némán, összeszorított szájjal türte a fájdalmat.Dru az ölébe vonta,de Spike már nem mert aludni. Félt az álmoktól.

           Idővel az álmok elmúltak. Spike elvesztette őket, mikor kiürült belőle Crystal vére. Spike mélyre eltemette az álmokat. Csak az elhatározás maradt benne, hogy erősebbé válik Angelusnál.