Teltek a hetek, hónapok, Ruby bearanyozta Spike és Buffy életét, s lassan minden fájdalmat elfelejtettek, amit a lány távolléte alatt éreztek. Soha nem beszéltek arról, mi lesz, miután Ruby betölti a 18-at és elkövetkezik a nagy harc ideje. Minden percet ki akartak élvezni, Ruby iskolába járt, rendesen tanult, délutánonként pedig a barátaival volt, majd nagy csörtetve lépett be a házuk ajtaján. Buffy viccesen szidta is eleget, hogy úgy járkál, mint egy elefánt, nem pedig mint egy törékeny lány. Esténként próbálta tanítgatni egy-két egyszerűbb étel elkészítésére és nagyokat nevettek, mikor kísérteties hasonlóságot fedeztek fel Ruby és Buffy első próbálkozásai közt. Természetesen ma is Spike-ra jutott a kísérleti nyúl szerepe, aki hősiesen kóstolgatta az odakozmált ételeket, majd Ruby csillogó szemeire nézve csak így értékelte azokat.

-Ettem már jobbat is, vagyis…szóval…ez...igazán...Ruby, nem fogok hazudni neked...-itt nagy küzdelmek árán lenyelt egy újabb falatot.-ez mennyei.

Ruby ilyenkor rezzenéstelen arccal kivárta, hogy apa még egy falatot legyűrjön, majd Buffyval hangos nevetésben törtek ki. Spike értelmezve a helyzetet, egy mozdulattal a kukába hajította a maradék ételt, majd felpattanva elkiáltotta magát.

-Na megállljatok!-fenyegetőleg Buffy elé ugrott, ám az kicsusszant kezeiből és már is a lépcső felé futott, Ruby mögötte ugrálva tolta őt előrébb, s buzdította, hogy fusson gyorsabban. Spike utánuk vetette magát és egészen a szobájukig üldözte őket, ahonnan nem volt hova menekülni, így egy sarokba húzódva nevetve kiáltott fel Buffy.

-Ruby kényszerített! Én meg akartam könyörülni rajtad...

-Anyu! Szemtelen hazugság! Anyu azt mondta, hogy nem vehetem el előled a tányért, míg meg nem eszed az egészet.

-Szép...ilyet művelni egy szegény szerencsétlen vámpírral. -méltatlankodott Spike, majd elgondolkozva nézett a két kuncogó nőre. -Ezt nem ússzátok meg, ilyen gonosztett nem hagyhatok csak annyiban. Hm...már meg is van...esetleg egy bocsánatkéréssel kiengesztelhettek.

-Majd anya, én csak meg voltam félemlítve...

-Majd Ruby, ő főzte...

-Jól van ,jól van...értem...-mondta Spike tettetett sértődöttséggel, s felkapott az ágyról egy finom anyagból készült mályva színű sálat. -Akkor lehet, hogy nektek már nincs is szükségetek erre a sálra.

Ez már komoly fenyegetés volt. Az a bizonyos sál mindkettőjük kedvence volt, amit egymástól lopkodva hordtak, ha csak épp nem a másikuk viselte, tehát azonnal térdre vetették magukat és könyörgő hangon szólaltak meg.

-Esküszöm, hogy soha többet nem kényszerítünk kóstolásra...

-Igen...igaza van anyunak, soha,soha többet...majd anyu fog kóstolgatni-mondta Ruby nevetve,ám itt Buffy oldalba bökte, jelezve, hogy  fontolja meg jobban az ígéreteit.

-Hm…na jó, akkor most ünnepélyesen megbocsátok, de azért megpróbálom ezt a sálat...-ezzel a kétségbeesett tiltakozások ellenére Spike magára csavarta a sálat és még puccsított is, hogy teljes hatást gyakoroljon mindenkire. Erre aztán akkora nevetés kerekedett, hogy a végén már szemüket törölgették az örömkönnyektől.

Buffy épp Spike-ról rángatta le a sálat, amikor Ruby nagy jókedvében felkiáltott:

-Bárcsak itt lenne Will néni is, ezt neki is látnia kéne!-hangosan nevetett tovább, ám Buffy és Spike elkomolyodtak.

-Ezt már megbeszéltük,-szólalt meg Buffy- ne is kezdj el megint kampányolni mellettük. Nem!-s kiviharzott a szobából.

-Apa...nem jó ez így.-nézett Ruby most Spike-ra.- nem felejthetnénk el az egészet? Ők hoztak haza, és ...mindenki hibázhat, nem akarom, hogy anyu miattam haragudjon rájuk...Tudom,milyen fontosak neki.

-Nem miattad haragszik kicsim,-ült le Ruby mellé Spike-És őszintén szólva, nem akarom elfelejteni és nem is tudom, és ...tudod Buffynak sem könnyű ez a helyzet. De a lényeg, hogy nem a te hibád.

-Apa, te nem is figyelsz rám. Nem érdekel, hogy miattam van vagy nem, azt akarom, hogy anyu kibéküljön Giles bácsival és Will nénivel. Semmi értelme ennek az egésznek, az élet...olyan rövid.

-Kicsim...-Spike teljesen elérzékenyült Ruby komoly szavaitól és mintha minden haragját elfújták volna, kézen fogta Rubyt, átsétált vele Buffyhoz, aki idegességében mániákus rakosgatásba kezdett. Áthelyezett dolgokat, majd visszarakta őket, ideges mozdulatokkal pakolászott, majd próbált úgy tenni, mintha észre sem venné, hogy már megint összeesküdtek ellene.

-Nem!-szólalt meg kemény hangon. -Hiába próbálkoztok, nem vagyok hajlandó beszélni velük. Meg is spórolhatjátok a könyörgő tekintetet, meg a "MindenreRáTudlakVenni"öleléseket, mert ez most nem fog sikerülni,nem bizony, nem tudtok...

Ám nem tudta befejezni a mondatot, mert Ruby és Spike két oldalról ölelték meg, s anélkül, hogy bármit mondtak volna, Buffy tudta,hogy másnap reggel el fog menni Gileshoz, majd megkeresi Willt és megkéri költözzön haza.