Ruby épp az asztalról szedegette össze a könyveit, amiket Giles-szal vettek át, amikor az őrző még jelezte, hogy maradjon egy kicsit.

-Ruby, beszélnünk kéne valami fontos dologról.

A lány elmosolyodott, majd visszahuppant a Giles melletti székre.

-Hallgatlak, csak gyorsan, mert találkozok pár barátommal.

-Azt hiszem, le kéne mondanod a találkozót, tudod...

-Giles...megijesztesz...valami baj van?-kérdezte Ruby, mert Giles arca egyre gondterheltebbé vált.

-Nem.Nincs baj, mindössze arról van szó, hogy szeretnélek elvinni magammal Angliába. Mi már mindent megtanítottunk neked, amit csak tudunk, kitűnő harcos vagy, az állóképességeden már nincs mit javítani, varázslás terén akár taníthatnál is, és mindent tudsz...én is átadtam minden tapasztalatom...

-Ez csodás...akkor ezentúl szabad leszek,mint a madár, és tanulás helyett moziba járok...-mondta kicsit elmosolyodva.

-Nem, Ruby, figyelj rám, Angliában vannak barátaim, akik még adhatnak neked valami újat, ők még megtaníthatnak sok mindenre, ők nagy tudású emberek,öhm..többnyire emberek…A lényeg, hogy még egy év van, míg betöltöd a 18. éved, addig Angliában maradsz és ők majd tanítanak.

-Nem!-ugrott fel a székről Ruby-Nem megyek!Nem akarok!-majd könyörgőre fogta-Giles ne küldjetek el...tanítsatok még ti, tudod mit...nem megyek sehova, nem megyek szórakozni, csak ne küldjetek el!

-Ruby ez nem erről szól, itt most...azt hiszem,nincs választásod.

Ruby falfehér lett, megtántorodott és az asztalba kapaszkodva préselte ki magából a szavakat.

-Ezt apa sosem engedné meg!

-Spike már tud róla, és jóváhagyta, hogy így fejezzem ki magam. Tudod Ruby, az elmúlt 17 év nehéz volt neki, te...megváltoztattad az életét és..

Ruby egyre sápadtabb lett, majd' összeesett.

-Szóval csak nyűg vagyok neki.-mondta szinte maga elé suttogva. Majd,mielőtt kiment volna, még megkérdezte.

-Mikor indulunk?

-Kezdhetsz pakolni, egy esti gépet néztem neked, én majd egy másikkal megyek, egy barátom várni fog a reptéren.

-Értem.-Ruby kibotorkált a nappaliból és mint akinek fogalma sincs a külvilágról, felbaktatott az emeletre, egy szó nélkül ment el Buffy mellett is, aki épp Gileshoz ment.

-Giles! Hogy fogadta? Mit mondott, akar menni?-kérdezte rögtön az öreg Gilest, akinek már ezüst színűre festették az évek a haját.

-Nem örül neki, de igent mondott.-mondta Giles kissé szégyenkezve, hogy hazudik Buffynak.

-Igent..?-kédezte Buffy megszédülve. Egyeltalán nem örült Giles ötletének, de teljesen biztos volt benne, hogy Ruby nemet mond majd rá.-Felmegyek, megnézem...megnézem hogy..és..öhm...segítek pakolni...

Felment Ruby szobájába, ahova azonban a lány nem engedte be, csak fásult hangon kiszólt, hogy egyedül is boldogul és hagyják békén. Buffy-t teljesen elszédítette ez a fordulat, egy kicsit le kellett pihennie, gondolkozott, mérlegelte az eshetőségeket és nehéz szívvel vette tudomásul,hogy Ruby meg akar válni tőlük.

Estefelé Spike is lesétált a szobájából és rögtön észrevette, hogy valami nincs rendben, Giles a szoba közepén állt, fura hamuszínű arccal, majd amikor a vámpír rákérdezett, elmondta, hogy haladék nélkül indulnak Rubyval Angliába.

Spike-ot villámcsapásként érte a hír, majd rögtön berontott Buffy-hoz.

-Mit jelentsen ez?!-szeme izzott a haragtól.-Hogy képzeltétek ezt?

-Spike, nyugodj meg, így lesz a legjobb, mi már nem tudunk újat tanítani neki...

-Hogy mi??Miket beszélsz? Hallod te magad?Ruby-nak szeretetre van szüksége, ránk van szüksége, nem újabb és újabb tanítómesterre. Felkészült,most már csak ránk van szüksége!

-Nem ,Spike, ezt..ezt rosszul látod, Giles azt mondta...

-Nem érdekel mit mondott! Nem érdekel! Nem fog elmenni! Én nem fogom itthonról kidobni, mintha csak egy...véres pokol, Buffy! Végiggondoltad ezt? Tudod jól, tudod jól, hogy szól a prófécia...-itt elcsuklott a hangja, és fojtott hangon mondta tovább-"A kiválasztott a vérével mossa el a gonoszt, a vérével megtisztítja a földet a gonosztól..". Buffy, ott leszek mellette, és bármit feláldozok, hogy ne történjen meg,  de ha....ha mégis...Buffy...egy évünk van...jövőre betölti a 18-at. És...beteljesül a végzete, Buffy...Tudod mit jelent nekem Ruby...nem engedhetem el.-lehajtotta a fejét, a sírással küszködve álldogált egyik lábáról a másikra.

-Tudom, Spike, azt hiszed, nekem nem jelent annyit ,mint neked, azt hiszed, kevésbé szeretem,mint te? Ez Ruby döntése...

-Nem....-Spike rémülten hátrált ki a szobából. Nem, ezt nem hiszem el....Megyek és..megyek és megkérdezem.- de mikor megfordult maga előtt látta Rubyt nem túl szomorú, inkább várakozó tekintettel.

-Ruby..igaz ez, kicsim? El akarsz menni?Nem kell...Nem kell elmenned, senki sem küld el…-magához ölelte jó szorosan a lányt, majd akkor engedte csak el, mikor az szelíden megszólalt.

- Apa ,így lesz a legjobb. Menni akarok. És egy év múlva találkozunk...

-Ruby...Ruby drágám...-Spike újra lehajtotta a fejét, úgy érezte, megszakad a szíve, még soha senki nem okozott neki akkora fájdalmat ,mint Ruby ezen szavai. Újra megölelte hát, megpuszilta, megsimogatta a haját, majd megtörten bezárkózott a szobájába. Ekkor Rubyt sárgás fény vette körbe, s egy pillanat múlva már nem ő, hanem Willow állt ott. Szomorúan és szégyenkezve lehajtotta a fejét, majd belépett Rubyhoz.

-Ruby, elkészültél?

A lány olyan szívbemarkoló szomorúsággal nézett Willow-ra, hogy a boszi egy pillanatig azt gondolta, elmond mindent neki, de aztán erőt vett magán.

-Giles már vár. Nem akarsz elbúcsúzni Spike-tól?

Ruby csak fejével jelezte, hogy nem, majd Wilow mögött lebaktatott a lépcsőn, Buffyt megölelte, de olyan hideg semmitmondó öleléssel, hogy Buffynak könnyek futottak a szemébe. Rubyt beültették egy taxiba,bepakolták a csomagjait és amikor a taxi elvonult úgy néztek egymásra, mint három idegen.

Buffy felment a szobájába és sírva fakadt.

Giles Willow-hoz fordult, s meg akarta ölelni, ám ő ellökte magától.

-Ezt nem szabadott volna! Ezt...Giles..

-Nem lehetett másképpen, Will, ha nem folyamodunk ehhez a kis cselhez, nem megy el, és akkor..akkor nem tud felkészülni a harcra...önállónak kell lennie, itt köztünk soha nem tanulná meg ezt.

-Egy kis csel?!Giles!Hazudtunk...hazudtunk Buffynak, Rubynak és...a legszörnyebb...-arcát eltorzította a fájdalom,mikor kimondta ezeket a szavakat.-Giles...amikor felvettem Ruby alakját, tudod...Tudod te mekkora fájdalmat láttam Spike szemében? Tudod te, hogy mit érezhetett, mikor Ruby-ként kijelentettem boldogan, hogy elhagyok mindenkit? Giles....már most bánom!Most bánom!Hogy tehetted ezt velem, velük?-nem bírta tovább, sírva fakadt és lerogyott Giles lábai elé.

Ekkor a lépcsőfordulóról Spike lépkedett le hangtalanul. Megállt a zokogó Willow és Giles előtt.

-Hogy tehettétek?