Spike lekapcsolta a kislámpát, ami Ruby ágya felett égett, majd érezve, hogy a kislány belevackolta magát a karjaiba nekikezdett a történetnek. Lázasan dolgozott az agya, valamit ki kellett találnia, valahogy magyarázatot kell adni ennek a kicsinek, olyan magyarázatot, ami beleillik a kis világába, és amivel nem érzi becsapottnak magát. Ruby egyik ujját a szájába véve, kis fejét Spike mellkasára hajtva várta apa meséjét.

Spike lassan kezdte, hogy legyen ideje kigondolnia minden egyes szót.:

-Egyszer volt, hol nem volt...-kicsit habozott, talán Ruby kineveti, ha előáll neki ezzel, de aztán a folytatás mellett döntött, s a kislány élénkebben reagált rá,mint gondolta.- Volt egyszer egy daliás herceg, szőke hajú...és...

-Apa!Apa volt az!Te volál az,igaz?-térdelt fel Ruby az ágyban kis kezeivel tapsolva. Teljesen izgalomba jött attól, hogy az ő apukája egy igazi herceg, ami számára teljesen hihető volt, hiszen az ő szeretett apukája ki más is lehetett volna egy mesében, mint a bátor sárkányölő daliás herceg.

Spike elmosolyodott, majd visszahúzta a mellkasára Rubyt, s a haját simogatva folytatta.

-A fiatal herceget úgy hívták...úgy hívták..William.

Ruby újra tapsikolni kezdett.:

-Tudtam!Tudtam! Apa , te is William vagy...Apa ugye te voltál az a herceg?

-Igen, de nem akarod hallani a többit?-kérdezte, s amikor Ruby bőszen mutogatta, hogy lakat van a száján, már bátraban állt neki a mesének.

-Szóval, William herceg bátor volt és segített a bajba jutott királykisasszoynoknak, akik mind egytől egyig beleszerettek az ifjúba.-egy pillanatra abbahgyta a mesét, lepillantott Rubyra abban bízva, hogy a kicsi elaludt, ám az tágra nyílt szemekel leste apukáját egyik kis ujját cuminak használva.

-De...de William...ő...William nem szerette meg egyik királylányt sem, nem mintha nem lettek volna szépek, mert tudod a nők mindig is dög..öm..szóval William járta a világot, néhol sárkányt ölt és sorra utasította el a fele királyságokat és hercegkisaszonyokat, ám egy nap... Egy nap egy nehéz feladata akadt. Egy gyönyörű királykisasszony megbabonázta a tekintetével. Ez a királylány egy toronyba volt bezárva és tudod…egy óriási sárkány őrizte, egy..öhm..egy 7fejű sárkány,és soha senki nem tudta kiszabadítani. Ám William végtelenül beleszeretett a lányba, ezért elhatározta, egy élete, egy halála, megmenti őt a fogságból. Hosszú küzdelem után mindenki csodálatára legyőzte a sárkányt és…

-Megmentetted a királylányt?-kérdezte csillogó szemekkel Ruby.

-Igen… öhm…megmentettem, de tudod…a királylány valójában egy gonosz boszorkány volt, aki…elátkozta apát…Ő…egy különös átkot szórt apára, hogy mindig vele maradhasson. Ezután soha nem mehetett ki a napfényre, arra volt ítélve, hogy örökké a királylány mellett éljen…az éjszakában.

Ruby nem akart hinni a fülének, kicsi szája lebiggyedt és vékony sírós hangon kérdezte:

-Anya volt az a boszorkány?

-Nem, dehogy?- felelte hevesen Spike, majd felnevetett a gondolatra, Buffy,mint gonosz boszorkány.-Hogy mondhatsz ilyet..??Nem…hiszen anya nagyon szeret minket, ő soha nem bántana téged…vagy…engem.-ekkor elhallgatott, eszébe jutottak az idők, mikor halálos ellenségek voltak Buffyval.

-Apa…-szólalt meg újra Ruby nyugodtabban, hiszen most már biztossá vált, hogy anya nem boszorkány, bár néha Ruby úgy érezte, hiszen apa volt a vajszívű, anya meg a parancsolgatós.-Apa…ez titok, ugye?

-Igen..ez, ez egy nagy titok..nem mondhatod el senkinek…ez apa titka, tudod ezért nem mehetek veled nappal játszótérre, ezért nem mehetek érted az oviba…De ezért nagyon szeretlek, mindenkinél jobban, Ruby.

Ruby hosszasan elgondolkozott, közben elmélyülten nézte Spike-ot, majd belehelyezkedett a karjaiba és kijelentette:- Még anyának se mondom el…

Spike Ruby aranyfürtös fejecskéjét simogatva jó szorosan magához ölelte a kislányt, és biztosra vette, hogy nincs a világon nála okosabb, és imádnivalóbb gyerek.

Ruby ezek után nem kérte Spike-ot, hogy kivételesen ő vigye oviba,vagy játszótérre, sőt egyszer Willow csodálatára ráripakodott a maga gyermeki módján a boszira, hogy ne húzza el a függönyt, amikor süt a nap. A kicsi Ruby pontosan megértette, hogy apa egy különleges ember, egy herceg, akit elátkoztak, aki nem mehet a napra, és aki őt szereti a világon a legjobban.