Az után az eset után,mikor Ruby kiszaladt az utcára és Spike a
napsütéssel nem törődve utána rohant,sok minden megváltozott.Buffy
úgy szervezte meg az életüket,hogy nap közben mindig legyen valaki
Ruby mellet,ha már  nincs oviban,és egyre ritkábban engedte be az
ilyenkor alvó Spike-hoz játszani a kicsit.Mindenki óvta még a széltől is
az apróságot,körülugrálták,talán el is kényeztették,de dacára minden
kedveskedésnek Ruby elszakíthatatlanul kötődött Spike-hoz.Apuci volt
az ő mindene,és a kis fejecskéjében megmaradt az a délután,amikor az
ő drága apukája úgy megijesztette.A kislány úgy könyvelte el magában
ezt az esetet,hogy ő csinált valami rosszat,nem emlékezett arra,mi
történt apuval és arra sem,hogy aztán ki nyugtatta meg,csak arra,hogy
apukának bajt okozott.
A kövtkező napokban senki nem beszélt az esetről,Rubynak senki nem
magyarázta ,mi történt ,hiszen hogy is magyarázhatták volna
meg.Teljesen természetesnek vették,hogy a kislány majd elfelejti.Amíg
Spike sebei nem gyógyultak be,Ruby csak egy-egy esti-puszira
mehetett be hozzá,Buffy nem engedte hogy lássa Spike összeégett
kezeit,arcát.Aztán egy este mikor Spike sebeiből már csak kis hegek
maradtak,végre felkelt és Ruby szobjába sétált.
-Apu!-pattant fel Ruby a szőnyegről,majd odaszaladt és
belecsimpaszkodott Spike lábaiba,s nagy szemekkel nézett rá.Spike
megsimogatta a göndör fürtös fejecskét,és nézte egy darabig a
kislányt.Az elmúlt napokban rémálmai voltak,folyton azt látta maga
előtt,ahogy nem éri el a kicsit és egy autó elázolja.
Gondolataiból Ruby rántotta vissza a földre,mert a kislány nem
értve,apuka miért nem veszi már fel,nyújtotta kis kezeit a magasba
Spike felé.
Spike lehajolt és végre felkapta,magához ölelte a csöppséget.Lassan
simogatta a hátát,a félhosszú göndör haját,majd mosolyogva
puszilgatta az arcát ahol érte.Ruby felnevetett és kis kezével hátra
mutatott a szoba közepén levő kockákra.
-Az én váram..én építettem,de..-elhalkította hangját és izgatottan
suttogta Spike füle mellé-de anyának nem mutatom meg!Csak neked..
-Miért nem láthatja anya is?Olyan szép.Látom még királylány is van
benne.
-Mert anya mindig azt mondja,rakjak rendet.Nem akarok rendet!-
durcásan összeszorította karjait és lebiggyedő szájjal nézett Spikera.
-Anya csak azért mondja...Na jó...mutasd meg miket építettél még a
várba.-letette a földre Rubyt és mellé ült törökülésbe.
-Ez itt-kezdte izgatottan hebegve a mondókát Ruby-ez itt nem ajtó,ez
egy titkos alagút...és itt lakik a királylány és itt meg a királyfi,de a
királyfinak van egy pacija,és ő nem lakhat itt,neki van egy másik
szobája...ez itt..és.. gonosz király meg...-kipirosodva mesélte Spike-nak
mi hol van az ő várában és nagy igyekezetében egyszercsak tátva
maradt a szája.
-Mi az drágám?-kédezte Spike mosolyogva a kislányt.
-A varázsló el fogja varázsolni a királylányt!-nagy igyekezettel pakolta
át egyik szobából a másikba a kis babákat,amik a várának lakói
voltak,majd egyszercsak félrehajította őket és Spike ölébe
mászott.Odakucorodott kényelmesen a lábaira,egyik kezét a szájához
emelte,elmélázva csipkedni kezdte alsó ajkát,majd Spikera bámulva
szólalt meg.
-Apuci,mérges vagy rám?
-Hogy lennék mérges rád,kicsim?-kezdte Spike ,majd Ruby arcocskáját
simogatva folytatta-Te vagy az én kincsem.
-Apa te ..-kicsit elgondolkodott,majd csillogó szemekkel megkérdezte-te
egy királyfi vagy?
Spike először nem tudta ,mit válaszoljon erre,de mielőtt nemet mondott
volna,hirtelen rájött,mit akar tudni  az ölében kuporgó apróság.Hiába
kicsi még,az okos kis fejecskéjében még mindig ott volt a kép,ahogy az
apukája égő kézzel,arccal szalad vele vissza a házba,majd félholtként
esik össze.A kis gyermeki világában ezt azzal magyarázta ,hogy apu
egy királyfi és...És Spike ha csak nem akar csupa olyat mondani,amit
amúgy sem értene meg ez a kislány,akkor meg kell magyaráznia úgy a
dolgot,hogy megértse,hogy beleilleszkedjen a kis képzeletébe.
Hosszú gondolkodás után szólalt meg úja.
-Igen.De ez titok...-komoly képpel nézett Rubyra ,mintha egy óriási
titkot készülne rábízni-Elmesélem Apa történetét,de előbb menjünk az
ágyba,lekapcsoljuk a villanyt is,csak a színes varázslámpádat hagyjuk
égve.Jó lesz?
Ruby hevesen bólogatott,s szaladt az ágyába,közben a nagy
igyekezteben kétszer is megbotlott a szertehagyott játékaiban,de
minél előbb a kis ágyában akart feküdni,hogy végre apu meséjét
hallgathassa.