-         Másnap Caligo álmosan kelt, nem igazán volt elemében, a túl sok vért nem bírta a gyomra, és hányinger kínozta emiatt. Ma sétálni akart. Felment a lépcsőn, gondolkodott, Willow sétálna-e vele, nem lenne rossz, talán… nem, még nem. Elmúlt a hányingere, éhség váltotta fel. A hűtőszekrényt vette célba, kinyitotta. Bent kutakodott egy kicsit, majd megtalálva a vért, becsapta az ajtót. Felsikoltott, ugyanezt tette az ijedt Dawn is.

-         Azt hittem alszol! Este van!

-         Még csak 9 óra, 16 éves vagyok, ne küldj aludni!

-         16 éves? Huh, nagyon fiatal vagy.

-         Már te is ezzel jössz? Kezdem unni, ilyen gyerek vagy, olyan felelőtlen…

-         A te korodban már férjnél voltam…

-         Te? – Dawn kerek szemekkel méregette a vámpírt, aki mosolyogva állta a bámulást.

-         Én. Kicsit más idők voltak… Hol vannak a többiek?

-         Buffy vadászik, Spike utána ment, Willow nem tudom…

-         Buffy vadászik, téged meg itthon hagy? De jó hogy nem voltam a vadász húga…

-         Akkor nem értesz meg, olyan rossz. Mindent jobban tud, és anyu halála óta ő a gyámom. – Dawn elszomorodott – még senkivel nem beszélgettem a haláláról… - Caligo meghajolt, majd arca eltorzult a fájdalomtól, azért megszólalt:

-         Köszönöm a megtiszteltetést.

-         Nem akarsz inkább pihenni?

-         Sétálni akarok! Éjszaka van! Nem alvásra való! Kivéve a 16 éves kislányoknak, nekik aludni kell!

-         Ne gyere te is ezzel! – Caligo felnevetett

-         Hagyj egy cetlit, nem tudod, hol a kabátom?

-         Dehogynem! Willow szobájában. Felmegyek érte…

-         Ne! Majd én… - és már a lépcsőn volt, illata alapján megtalálta a lány szobáját, az ágyra terítve meglelte a keresett ruhadarabot. Meglátott egy képet az éjjeli szekrényen, egy szőke lány ölelte rajta a boszorkányt, egy nagyon figyelemre méltó lány. Caligo úgy érezte, ég a mellkasa, ennyit róla, azt hitte… hogyan is gondolhatta, hogy Willow egy percre is elképzelte vele a jövőt. Nagyon fájt a lelke, maga elé suttogta ennyire nem akartam szeretni… Majd elindult lefele, a kabátban újra vámpírnak érezte magát.

-         Hova megyünk? – kérdezte az izgatott Dawn

-         Te vagy idevalósi, mond meg te…

-         A temetőbe?

-         Nem túl veszélyes egy kislánynak?

-         Megvédesz igaz?

-         Szerinted olyan állapotban vagyok?

-         Legyőzhetetlen vagy!

-         Ne hízelegj! – eszébe jutott mikor Willow azt mondta neki, hogy szép – biztos nem tudod hol van Willow?

-         Fogalmam sincs, hiányzik?

-         Ne sértődj meg, de jobban szeretnék vele sétálni.

-         Megértem, ő is akárhol van szívesen lenne veled, de komolyan, tisztára beléd esett.

-         Lehet – bevillant egy kép – Nem tudod, nincs egy szőke barátnője? Láttam ez képet, amin megölelte.

-         Tara… őt ne hozd szóba, Willow miatta lett gonosz.

-         Rossz hatással volt rá?

-         Így is vehetjük… meghalt, és mivel nagyon szerette, el akarta pusztítani a világot.

-         És mi vagy ki volt ez a Tara?

-         Egy démon, boszorkány, Willow első barátnője, imádták egymást, aztán szakítottak, mert túl sokat varázsolt, aztán újra összejöttek, aztán meghalt.

-         És még mindig kint van a képe…

-         Ne szomorodj el!

-         Induljunk haza, rosszul érzem magam. – arra vették az irányt, mikor beléptek pár Buffy nekik esett:

-         Hogy képzelitek? Dawn csak egy kislány, de te elég öreg vagy, hogy tudd, este nem sétálgatunk…

-         Sétálgassak nappal? – Caligon valami érdekes történt, a vadásszal szemben, felvette a régi fölényes mosolyt. Észrevette a háttérben a boszorkányt, megvillant a szeme.

-         Tudod, hogy értem! Nem tudsz rá vigyázni! Gyenge vagy – Caligo szemében gyilkos indulat viaskodott a megalázkodás gondolatával. Majd szó nélkül a lépcsőhöz ment. Lassan lekullogott, hallotta, mögötte összesúgnak:

-         Miért sértetted meg? – Willow hangja

-         Buffy, mi csak sétáltunk, vigyázott rám, és egyébként is, ő nem keresi a bajt, ha gyenge…

-         Nem akarom, hogy egy leszbikus vámpírral sétálgass este!  - Buffy hangja nagyon szigorú volt, a másik kettő sértetten felment a szobájába, A lépcsőn Dawn odasúgta a boszorkánynak:

-         Rólad is kérdezett… - Willowval fordult egyet a szoba, akkor lehet, hogy szeret, a szobájában fogta az éjjeliszekrényen lévő képet, és a fiókba csúsztatta, végre valaki, ennyire szeret. – gondolta…