Caligo belépett a Bronzeba, elég aranyos kis hely volt. Első benyomásra unalmas zene, még egyhangúbb emberek. De jobban megnézve, ezek az semmitmondó tinik jól érezték magukat, mindenki táncolt ki összebújva, ki kedvesen kerülgetve egymást. Valami szenvedély járta át a helyet, Caligo nagyot szívott belőle, csontjaiban érezte a hangulatot. A férfi szemek is égették, bár kabátban volt még, mégis feltűnő jelenség. Szemével kereste Spikeot, mikor meglátta, nagyot sóhajtott, a vámpír Buffyval beszélgetett. Úgy döntött, megzavarja őket, de csak egy picit:

-         Á, a vadász, minő szerencse, nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt újra összefutunk. – Buffy megrezzent, Spike unott arccal nézett, úgy ítélte nincs szükség rá, ehhez a női beszélgetéshez.

-         Reméltem én is, hogy kicsit várunk a következő randevúval, de nem… mindig rosszkor jössz.

-         Megzavartam valamit? – a vámpír felé fordult – Spike?

-         Csak a szokásos, fűzöm, ő meg nemet mond.

-         Ti ismeritek egymást? Spike azt mondta csak futólag.

-         Spike, ne becsüld le a képességeid, elég hosszú volt.

-         Mit láttam benned? – sóhajtott a férfi, majd Buffyhoz fordult: - Egy kicsit, hogy is mondjam, nyaraltunk együtt. – Buffy láthatóan sértődött volt:

-         Nem érdekel, akkor, Caligo, kimegyünk verekedni?

-         Ma szórakozni jöttem, tudod, a munka megvár. Te még holnap is élni fogsz, vagy ha mégsem, majd keresek egy új vadászt. Nem szalasztok el semmit.

-         De ha egy ujjal is hozzáérsz bárkihez…

-         Aki nem akarja… - Buffy megszakadt, majd folytatta

-         Aki nem akarja, én

-         TE? – húzta fel a szemöldökét a vámpírnő

-         Megöllek… - Caligo nem reagált rá, túl magas labda volt. Hátat fordított, éhség gyötörte. Elindult a folyosókon, majd beleütközött egy férfiba. Az illető fiatal és erős testtel rendelkezett, érezte rajta, a vér szagát, hihetetlenül megkívánta, hogy igyon belőle. Lábujjhegyre állt és a fülébe suttogta: Kellesz nekem. A férfi követte ki az épületből, egy sikátorban álltak meg, ahol Caligo felvette a vámpír arcát:

-         Most itt is hagysz? – kérdezte, amikor a fiú futni kezdett, utolérte és a nyakába harapott, 2 perc alatt végzett vele. Majd visszament a discoba. Megpillantotta Willow, rögtön behúzta egy sarokba:

-         Mit keresel itt?

-         Fiatal vagyok, bulizni akarok… - Caligo kérdőn nézett rá – najó, Buffyt keresem.

-         Ő itt van, de el van foglalva Spikekal.

-         Bajban van?

-         Még nincs…

-         Vérszagod van. – a vámpír őszintén meglepődött, lehajtotta a fejét, és hátra lépett:

-         Előfordul az ilyen. Tudod, vámpír vagyok… - Willow megsimogatta a haját, mindketten megijedtek a mozdulattól – most menj el. – Spike éppen egy sráccal beszélgetett

-         Ígérd meg, hogy ma este nem bántod Buffyt! – Caligo meglepetten nézett

-         Ígérem. – Willow bólintott és az ajtó felé indult, egy pillanatra megállt és visszanézett.

Spike magához intette a lányt:

-         Akkor menj a színpadra.

-         Áruld már el mit csinálunk!

-         Állj csak oda! És vedd el a gitárt a sráctól…

-         Micsoda… Spike ugye nem képzeled?

-         Hogy játszani fogsz? Ne feledd tartozol!

-         Véres pokol… - morogta a vámpírlány és a színpadra lépett, az együttes elhallgatott, megfogta a gitárost és a szájához emelte, Spike csúnyán nézett rá – csak egy kis kóstolót.

-         Nem ezért vagy itt!

-         Oké – bedobta a szorongatott srácot a dobhoz, és elvette az akusztikus gitárját, leült egy székre és végig simította a húrokat, majd egy-két bontást is bemutatott rajta – kész vagyok. – Spike bólintott

-         Egy kis figyelmet szeretnék kérni, főleg az a lány figyeljen ott szőke hajjal, kék ruhában. Neki fog szólni ez a dal… címe Rest in Peace.

-         Dögölj meg William – morogta a saját mikrofonjába Caligo. Majd elkezdte játszani, tökéletes összhangban szóltak, a lány tudta mikor kell neki is énekelni, Spike pedig végig énekelte gyönyörű mély hangján a dalt, a közönség hatalmas tapssal jutalmazta. Spike felemelte a kezét, jelezve, hogy szólni kíván:

-         Köszönöm, de meg szeretném köszönni annak aki kísért, Caligo, hajolj meg drágám…

-         Spike, ha innen kijutunk égő fával döföm át a mellkasod. – szűrte a fogai között a lány

-         Nem lesz rá alkalmad, asszem jó estém lesz – nézett a félig elérzékenyült Buffyra.

-         Sok szerencsét! – és leugrott a színpadról, egyenesen egy kedves szerelmes párhoz, jobban megnézve Anya és Xander voltak, mikor a pár lánytagja felkiáltott:

-         Caligo?

-         Anyaka?

-         Hogy kerülsz ide?

-         Te hogy kerülsz ide? Ez egy élő EMBER! Ez a tegnapi loser, na mindegy,- Xanderhez fordult - te tudod ki ez a világ leggonoszabb démonja!

-         Ezt pont az mondja, aki most ette meg kis híján a gitárost? – vágott vissza Anya

-         Nekem most mennem kell! Anya, te ember lettél… Akkor meg lehet ölni… akkor megöllek! Még látlak! – azzal kisétált a discoból… hatalmas csend maradt utána, Spike és Buffy leléptek valamerre, Xander némán nézett Anyara, Willow pedig hazafelé sietett, de örökre belevéste emlékezetébe a gitározó vámpírlányt.