Buffy végigsétálta az egész délelőttöt, végülis nem volt hova mennie. Mikor megunta, hogy nappal nincs semmi érdekes Sunnydaleben se, hazament. Otthon egy vámpír fogadta, nem feltétlenül ártó szándékkal, Spike volt az.

-         Szia baby, remélem nem baj, hogy meglátogatlak.

-         Spike, most nincs hozzád hangulatom, sajnos ébren vagyok.

-         Segítségem akartam felajánlani, úgy tudom, van egy kis problémád…

-         Ki mondta ezt? – Buffy hirtelen nagyon ideges lett.

-         Giles, furcsállottam is, hogy szóba áll velem, szóval hazudott?

-         Csak túlzott, nincs komoly baj, csak itt egy vámpír, akinél nem voltam formában, és a többiek, máris azt hiszik, nem bírok el vele.

-         Csak erről van szó? Biztos elbírsz vele? Nem tudod , hogy hívják?

-         Valami latin… talán Caligola, vagy Calaga…

-         Caligo?

-         Ismered?

-         Futólag… - Spike ismerte, nagyon jól, de tudta minden más vámpír is ismeri a nevét, ő volt az Éj királynője. A legerősebb vámpír a Mester halála óta, és nagyon régi vér folyik ereiben. Úgy beszélik, korának legidősebb vámpírja vérezte meg, ami nem kis szó. Minden élőhalott engedelmeskedik neki, ha arról van szó. Buffy bajban van… talán nem is kis bajban.

-         Tudsz róla valamit, ami segíthetne?

-         Még nem… Most mennem kell.

-         Ez az első eset amikor nem kell kidobnom téged. – de Spike már messze volt, takaróját fejére húzva futott a napsugaraktól.

Meg kell találnia Caligot, ha a városban van, meg kell tudnia, mit akar. Buffy szerencsés,. Hogy még életben van, Spike tudta, hogy a lány nem ölt meg vagy 100 éve vadászt, csak a halálba üldözött. Beszélnie kell vele, de volt egy kis hátsó szándéka is. Caligo a legszebb vámpírnő, akit ismert, Drussilla a nyomába sem ért. Hol lehet? Valószínűleg ő nem futkározik egy takaróval a fején, inkább, mint egy átlagos büszke vámpír, aki nem fut holmi vadászok szerelme iránt, alszik egy kényelmes kriptában. Spike a temetőbe sietett, kiválasztotta a legnagyobb kriptát, és berontott. Bent egy lány aludt, hatalmasat ugrott, mikor a hátán végigfutott a napfénye. Vámpírarccal ugrott ki az ágyból, majd meglátta a szőke férfit levetette a torz ábrázatot. Nagyon lassan közelebb lépett, majd megszólalt:

-         Rég láttalak Spike… talán 75 éve?

-         Volt az 80 is, mi járatban a városomban? És mióta alszol ruhában?

-         Olyan húsz éve,volt egy kis baleset…

-         Ne meséld el! És az első kérdésre mi a válaszod?

-         Megölni a vadászt.

-         Ettől féltem, nem egyezhetnénk ki, hogy csak megkínzod?

-         Nem, meg akarom őt is ölni.

-         De én szeretem…

-         Ugye neked nem?

-         Lelkem nem…

-         Így még rosszabb, mi van ebben a vadászban, engem nem mozgat, de Angel is belezúgott, és most te is, nagyon unom…

-         Te ezt nem értheted…

-         Ne meséld el! Figyelj Spike, megengedem, hogy játssz vele, sőt egyszer meg is védheted tőlem, hogy te legyél a hős, mint a régi szép időkben, de aztán megölöm, és kiszívom a vérét.

-         Caligo, valami másban kérném a segítséged…

-         Nem…

-         Tartozol nekem, emlékszel a papra 150 éve, és a lányára… - Caligo szemmel láthatóan elpirult.

-         Mit kéne tennem?

-         Holnap este a Bronzeban, meg fogod találni, megnyugtatlak nem fog fájni.

-         De utána a vadász az enyém.

-         Meghajolok nagyságod előtt, Ó az Éj királynője. Nem aludhatnék itt? Nincs kedvem kint mászkálni nappal, olyan megalázó ez a pokróc.

-         Talán… - elfészkelték magukat az ágy két végében, véletlenül sem értek egymáshoz, túl nagy volt a közös múlt, amit nem szabad megismételni a jelenben.