Kit is érdekel mit akarsz te valójában? Hogy mitől félsz? Csak egy lány vagy... semmi több. Naponta járnak kelnek az emberek, és te ott állsz mellettük, hiába... észre sem vesznek. Légy különc, tomboló őrült, vagy visszahúzódó kisegér, nem segít... csak egy lány vagy!

Különc... igen. Valaki aki szeret... aki barát... aki nő... és aki boszorkány. Nem minden nap találkozik az ember valakivel, aki varázsol. Csak ülsz ott a nagy könyv fölött igét mormolva. Hol van az már, hogy akinek segítettél odamegy, és azt mondja: Köszönöm. Nincs köszönet... és miért nincs? Mert félnek tőled. Talán irigyelnek is. Nem minden nap dönt le majdnem egy egész világot a puszta indulat. Dühöngsz, mert elvesztetted őt. Elvesztetted, mert azt akartad, a tied legyen... és a tied is lett, örökre. De vajon ez a helyes? Leigázni a Földet, amiért az nem úgy forog ahogyan te szeretnéd? Önző vagy, tudod? Csak állj meg egy pillanatra, hogy ne forogj... Állj meg egy helyen, hisz különc vagy!

Kiestél a forgásból, már nem vagy itt... És nem félsz ott egyedül? Fekete szemek... ezek maradtak neked. Vágy, a bosszúra... már nincs bosszú. Már nincs itt a világ. Nincsenek itt a barátok. Egyedül hogyan játszanál? A magány tesz őrültté. A szerelem tesz magányossá. És az érintés tesz szerelmessé. Megérintetted a lelkét, és más porrá zúzta. De már ő sincs itt. Te csináltad, emlékezz! Most futsz... kit keresel? Nincs itt semmi, csak az a tátongó fekete folt ott melletted. Nincs itt senki. Elesel... nem lehetsz gyenge. Hiszen kiléptél a világból. Állj fel! Lépj tovább! Menekülj csak vissza... hisz őrült vagy!

Most mitől félsz? Itt vannak már... De te egyre csak azt hajtogatod, hogy nem tudod megcsinálni. Nem is tudod... nem akarod, mert félsz. Még mindig üldöznek, de te csak itt vársz nem is menekülsz. Tudod, hogy mi lesz a vége? Tudod, hogy mi vár rád? Elképzelni sem lehet. Érezheted, félhetsz, de nem tudhatod, mit tesz veled a pokol. Visszahúzódsz, de hiába. Látlak... Ott vagyok mindenhol, és látom az arcod. Megrezzen a szempillád. Csukd le a szemed, megmutatom mi vár rád! Hidd el, nem tart soká. Elmehetsz... Csak tudd, hova tartasz. Mert sosem érsz oda... sosem érhetsz hozzá mégegyszer. Valaki mindig üldözni fog. Lehetsz a világ ura, valaki mégis mindig utánad megy, és minden búcsúzás nélkül elszakít innen. És hiába sírsz, hiába félsz, bújkálsz... lehetsz kisegér... nem segít rajtad, mert mindig van olyan, akit nem érdekel m it akarsz... mert csak egy lány vagy!