A szerenád

 Buffy nem vallotta magát romantikus embernek. Eddig nem is volt sok kényeztetésben része. Angel miután boldog lett inkább szenvedtette, mint elhalmozta volna minden jóval. Parker egy hülye libának nézte. Rileynak is csak piknikig jutott el a romantikus énje és belőle is gyorsan előjött a katona, ha olyan volt a helyzet. Spike… ő meg egy vadállat.

-Jó mellette néha egész kedves is tud lenni, de ez kevés.

 Buffy otthon feküdt az ágyában és a plafont bámulta. Azon ábrándozott, hogy az oké, hogy nem akar egy csöpögős, romantikus film főszereplője lenni, de azért néha el tudna viselni egy kis kényeztetést.

-Miért nem ad egyszer mondjuk nekem valaki szerenádot?- mondta ki hangosan az utolsó gondolatát.

 Willow épp ekkor ment el az ajtó előtt és meghallotta Buffy kijelentését. Elhatározta, hogy örömet szerez neki. Az első gondolata az volt, hogy Xanderrel kitalálnak egy titkos udvarlót. Már kész volt a terv (csoki, virág, szerelmeslevél, stb.), mikor kopogtatást hallott. Spike állt az ajtóban.

-Hát te? Eltévesztetted a házszámot?

-Buffyt jöttem megnézni.

 Willow beengedte Spike-ot, de eszébe se volt szólni Buffynak. Leültette a nappaliban a kanapéra Spike-ot és elmesélte, hogy mit mondott Buffy. Majd belekez7dett a tervébe, amelynek a középpontjában a vámpír lenne.

-A virág még rendben is lenne, de a szerelmes levél már túlzás. És túl nyálas.

-Most miért? Te vagy a költő, nem én! Írj neki egy verset, vagy mit tom én!

 Spike-nak felcsillant a szeme. Felpattant a kanapéról és elment. Távozása előtt még annyit mondott Willownak, hogy ne hadja aludni Buffyt.

 A vámpír fél óra múlva ott állt a hátsó kertben, kezében egy gitárral.

 Willow kinézett az ablakon és megkönnyebbült mosoly jelent meg az arcán. Már nem tudott semmi jó témát, amivel Buffyt ébren tarthatta volna. Épp azt fontolgatta, hogy rá küld egy kis álmatlanság átkot. Spike-ot látva hüvelykujját felmutatva jelezte, hogy minden rendben van. Spike biccentett egyet és rázendített.

 Buffy kirohant a tornácra. Nem akart hinni a szemének. Spike énekel! Ráadásul csak neki! Teljesen meg volt hatva. Már a szám vége felé tartott Spike mikor Buffy elindult felé. Pont mire odaért hozzá vége lett a számnak. Megcsókolta Buffy Spike-ot. Közben a bokrok közül kattanás hallatszott. Buffynak gyanús lett a dolog. Spike nem kapcsolt időben, így Buffy gyorsan kiszabadította magát a vámpír öleléséből. Félrerántott néhány nagyobb ágat. Legnagyobb meglepetésére Clemb ült ott. Karzsákjaiban és fültövében ágakkal egy nagy magnó mellett ült.

-Szépen állunk- azzal sarkon fordult és se szó se beszéd otthagyta a két alvilágit. Spike még utána kiáltott, hátha javíthat a helyzeten:

-A szándék a fontos, nem?

Egy héttel később Buffy egy csokor vörös rózsát és egy doboz bon-bont talált az ágyán egy kártyával:

                                                           „Bocsánat!”