Sunnydale egy vadnyugati kisváros 9.

Másnap a kis csapat újra összegyűlt Rupert kis boltjában. Hosszasan
beszélgettek ,tervezgették a jövőt, latolgatták, mi hogy lesz ezután.
Az mindannyiuknak teljesen világos volt, hogy ez a sorsuk, ami elől nem
futhatnak el, Ruper Giles szerint akármerre is szóródnának el egymástól,
a sors útjai összehozzák őket újra meg újra. Így hát kézenfekvőnek
tűnt együtt maradni. Időközben láthatatlan kötelék alakult ki köztük,
Buffy Buffalo már teljes értékű tagja lett a kis társaságnak. Ugyanúgy,
mint Tennesse William. Buffy és Mary Lou Willow sokat beszélgettek
kettesben ,Villámkezű Faith titokban Xander serifet tanítgatta a
fegyverforgatásra, aki eleinte reménytelen esetnek tűnt, ám
tisztességes gyakorlás után egy napos délutánon sikerült neki az ,ami
még soha. Villámkezű egy rozoga kis padra állított 5 régi fémdobozt,
amik célul szolgáltak. A serif szokásosan mérgelődött, hogy nincs
értelme a tanulásnak, soha nem sikerül egyet sem eltalálnia Kisgyerek
módjára lebiggyesztette száját és mérgesen hadonászva a fegyverrel
találomra a dobozok felé lőtt. Nagy meglepetésükre a dobozok közül
három rögtön lefordult a padról, s később még egy lepottyant a
lendülettől.
Aznap Villámkezű Faith és Xander serif vidáman tértek vissza délutáni
sétájukról, mert a többiek így tudták. Ezek voltak a délutáni séták.
Tara MacLay hamiskásan mosolygott a belépő két barátra, soha nem
mondta, de pontosan tudta, mit csinálnak a séták alkalmával. Tara
MacLay ilyen volt. Halkan ,néha szellemként közlekedett köztük, mégis
nyitott szemmel nézett a világra, mindig mindenről tudott, és bármi baj
történt ,ő érkezett először segíteni.
Ruperttel aznap régi könyveket forgattak és csak egy percre néztek
csak fel, amikor Villámkezű köszöntötte őket.
-Mary Lou, nem tudod, Buffalo merre van?- kérdezte Faith miközben
hanyagul ledobta magát egy székre.
-Öhm...nem...csak annyit mondott, hogy délutánra visszaér.
Szerintem...szerintem csak kis nyugalomra van szüksége.- válaszolt
Mary Lou, majd elpirulva lehajtotta fejét.
Faith figyelmét ez nem kerülte el, s kacéran felnevetve kijelentette:
-Nyugalomra. Értem én…Egy kis nyugalomra van szüksége...mondjuk
William karjai közt ?Jaj, Mary Lou, ne pirulj, mindannyian tudjuk ,mi folyik
kettejük közt. És igazság szerint segítségre szorulnak .Mit szólnátok,
ha...
-Nem!-szólt rá egyszerre mindenki, majd általános vidámság kerekedett
a ki csapatban.
Faith a héten már legalább fél tucatszor vetette fel az ötletet, hogy egy
kicsit besegíthetnék Tennesse William és Buffy Buffalo kapcsolatába.
Mindenféle ötletekkel állt elő, amin a többiek csak nevetni tudtak. A
kedvenc hadtervük az volt, hogy Buffyt álmában szépen legfogják, kissé
megkötözik, elviszik William házába, otthagyják, az ajtókat és ablakokat
pedig lezárják így lenne egy kis idejük csak egymásra. Majd
megfulladtak a nevetéstől, amikor Faith mindezt kifejtette, és komoly
képpel kijelentette, hogy ő szívesen vállalja Buffy megkötözését.
Bár  mindannyian igen jól szórakoztak ezeken az ötleteken, de
világosan megmondták Villámkezűnek, hogy ebbe nem avatkozhatnak
bele.
Buffy Buffalo akkor délután valóban Tennesse William-mel üldögélt a
nagy domb tetején.
-Akkor...elássuk  a csatabárdot? -kérdezte komolyan William.
-Ezt meg honnan veszed? Mondtam én akár egy szóval is, hogy...-de
nem tudta befejezni, mert William közel hajolt hozzá és apró csókot
nyomott a lány szájára.
-Ezzel nem fogsz megvesztegetni .-szólt utána  a lány, majd némán
ültek egy ideig egymás mellett, halkan mosolyogva nézték a várost.
Amikor a nap kezdett lebukni Sunnydale felett, Buffy Buffalo a férfi felé
fordulva szólalt meg.
-Esetleg.
-Hogyan?- kérdezte Tennesse. Ám tudta mit jelent az egyszavas
kijelentés.
-Te átkozott bandita -nevetett fel Buffy- hát direkt csinálod ezt velem?
Tudod jól ,mit jelent.
-Tudom.- mondta mosolyogva a férfi.
Újra a naplementére fordították figyelmüket és csendben ültek tovább
egymás mellett a domb tetején a narancs-fényben.