Buffy Buffalo a Sunnydale-re néző domb tetején üldögélt, a naplementét nézte. Felidegesítette ez a sok badarság, amivel az a különös ember tömte a fejüket. Hah, még hogy a kiválasztottak! Mégis mi ez, valami istenverte tanmese? Micsoda eszement hülyeség! Még jó ,hogy ott hagyta őket, nem hallgatja végig ezeket a marhaságokat. Mégis kik ők? Kik ők, hogy megmondják neki, ezentúl hogy éljen? Ááá, istenverte baromság! Elvetette magát a puha fűben karjait feje alá kulcsolva nézte a narancs-fényben játszó eget. Minden érdeklődést nélkülöző hangon szólalt meg tovább bámulva a naplementét.

-Mi a fészkes fenét keresel itt?

-Honnan tudtad…?-kérdezte Tennesse William.-Eddig azt hittem,tudok csendben járni.

A férfi leült Buffy mellé, majd ő is a puha fűre heveredett.

-Micsoda egy hülyeség, mi? Amit Rupert mondott, hogy te meg Villámkezű Faith, meg mi mindannyian…

-Ki mondta ,hogy beszélgetni fogok veled?? Tünés.

A férfi egy másodpercig mozdulatlan maradt, majd a lányra fordult egész testével. Kezeivel a földhöz szorította Buffy csuklóit.

-Ne beszélj így velem! Értetted?-ekkor száját vadul a lány dühtől remegő ajkaira nyomta. Buffy tüzesen visszacsókolt majd félrerántotta fejét.

-Undorodom tőled!

-Igen? Undorodsz? És ez hogy tetszik?-egyik kezével végigsimította a lány hosszú combját, majd hirtelen mozdulattal a nyakát kezdte csókolni. A lány szóhoz sem jutott, lehunyta szemét, és egyre szorosabban ölelte magához William-et.

-Akarod,hogy itt hagyjalak? -kérdezte zihálva William.

-Nem…nem.-felelte a lány,s már húzta is magához a férfit.

Hirtelen halk köhintés hallatszott a fejük felet.

-Öhm…bocsánat…én csak…Buffy…mondták, hogy keresselek meg,de én ..öhm…azt hiszem…most megyek.

Buffy magához térve lelökte a férfit testéről és felugorva Mary Lou Willow után futott.

-Mary Lou, ez …ez nem az volt…Mindegy. Ok,mit csináljak? Hova menjek, kin kell segíteni? Szóval ezután én leszek Ms.Jóságos?

-Én csak…akkor megyünk Giles-hoz? Tudod, Buffy  én nem mondom el senkinek, én…én nem is láttam semmit…

-Mary Lou.Köszi.Ez nagyon bonyolult, én utálom, de …Nem ülünk le valahol?

Buffy és Mary Lou Tara MacLay házának verandáján ültek le. Órákig beszélgettek. Anélkül, hogy kimondták volna tudták, hogy valami összeköti őket, van valami, ami miatt, olyan, mintha már ősidők óta ismernék egymást. Buffy Buffalo soha senkivel nem beszélt ilyen nyíltan és Mary Lou is megosztotta Buffyval minden titkát és félelmét. Úgy döntöttek alszanak egyet erre a napra, és másnap tiszta fejjel megbeszélik mi lesz ezután. Mindenkit megrémített amiket Rupert mondott

,de mindannyian Buffy Buffalot leszámítva feltétlenül hittek neki. Egyedül Villámkezű Faith viselkedett úgy, mintha  a világ legtermészetesebb dolgát hallották volna. Xander serif  Rupert nagy tükre előtt állt és fegyverét előkapva megfenyegette tükörképét, hogy ellátja a baját, ha bántani meri Buffy Buffalot vagy Villámkezűt. Egyre nagyobb büszkeség töltötte el, ha arra gondolt, amit írtak róla, ő a legfontosabb, az összekötő kapocs, ő tartja mindenkiben a lelket. Tetszett neki ez az ötlet.

Mind együtt tértek nyugovóra aznap éjjel. Buffy Buffalo nyitott szemmel forgolódott ágyában, össze-vissza kavarogtak gondolatai, de mindig egy valakihez tértek vissza, talán könnyebb lett volna, ha nem érzi még mindig olyan forrón a férfi csókjait.