Furcsa volt az éjszaka.Valami megváltozott.Valami nem stimmelt.
Mindenhol csend. Az utcákon egy lélek se.
Nem,nem....valami nem jó... A farkas leült a hegytetőn. Csak egy kis
szellő volt,még a bundáját se borzolta fel,de ő megérezte. Valaki jön.
Mögötte,az erdőben határtalan gyűlölet érzése olvadt eggyé a
széllel,ami erősebben kezdett fújni. A farkas hátrapillantott.
Egy alak vált ki az árnyak közül.
A farkas nem értette h miért árad ekkora gyűlölet abból a lányból akit
eddig az árnyak takartak. Nem értette,de érezte.
Willow lassan odaért a farkas mellé,de nem törődött vele. Csak állt,és
nézte Sunnydale-t. A várost ahol felnőtt,ahol mindig boldog volt.
Mindenre emlékezett. Pár pillanat alatt végiggondolta a szép emlékeit.
Buffy mosolya,Xander viccei....
Az emlékei mintha megpróbálták volna visszatartani. Egy rövid,gúnyos
kacajt hallatott. Őt senki nem állíthatja meg!Senki nem képes rá!
Eszébe jutott Tara.Feltámadt a szél,és fekete haját az arcába fújta.
Döntött.Készen állt.
-Mindent elpusztítok.-szólt-Te vagy rá a tanúm.- pillantott a farkasra.-
Minden el fog pusztulni.Holnap.
Még egy pillanatig állt,majd elindult visszafelé.
A farkas nem mozdult. Willow intett egyet,és a maga mögött hagyott
erdő kigyulladt. Először csak egy fa,de a szél miatt a tűz gyorsan
terjedt.
A farkas még mindig nem mozdult,hanem távolbarévedő tekintettel ült.
Nem érdekelte a mögötte gyorsan terjedő tűz.
Mire Willow leért a városba már az egész erdő lángolt.
Felnézett.
A farkas és az ő szeme még ilyen távolságban is találkozott.
A farkast hirtelen eltöltötte az a mélységes fájdalom amit Willow érzett.
Felvetette a fejét és elkezdett üvölteni....