A nagy harc véget ért. Az Elsőt legyőzték, Calebnek is vége volt. De még valami elpusztult. Történetesen maga Sunnydale. Buffy és barátai Clivelandbe költöztek, mert Giles elmondása szerint ott volt még egy Pokolszája. Ám amikor Buffy nem vadászott és Willow sem adta varázslásra a fejét és semmilyen gonosz nem fenyegette őket, a csapatnak volt ideje egy kis kikapcsolódásra.

Történt egyszer, egy szép májusi napon, hogy Buffy, Xander és Willow elindultak, hogy megnézzék a helyi állatkertet, mert szerették volna felidézni a régi emlékeket. Ugyanis régen, még Sunnydaleben sokat voltak együtt az állatkertben.

-         Nézzétek! – szólalt meg Xander – az a… valami tisztára úgy néz ki mint egy kenyérpirító.

-         Xander az egy kenyérpirító. – mondta tárgyilagosan Willow – Az a majom viszont nagyon hasonlít rád! – nevetett.

-         Nagyon vicces! – Xander nagyon elvörösödött.

-         Olyanok vagytok, akár az óvodások! – pirított rájuk Buffy.

-         De Buffy! Nem azért vagyunk itt, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk?! – vágta rá egyszerre Will és Xander.

-         De a kikapcsolódásnak is vannak határai.

Tovább mentek és megláttak egy érdekesen ugráló, fura állatot.

-         Jé tisztára olyan, mintha pszichoszaltót ugrana! – Xander megint bolondozni próbált.

-         Jaj Xander, muszáj ezt mindig? – kérdezte Buffy színlelt útálkozással.

-         Jaj Buffy, de muszáj! – válaszolt Xander, majd mikor Buffy hátat fordított neki, kinyújtotta nyelvét a lányra.

-         Xander! – szólt rá Willow.

-         Mi van?

-         Hagyd már abba!

-         Ne kezd már te is jó?! Azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat. Én pedig ezt próbálom tenni, de ti nem hagyjátok! Így menjen el veletek az ember bárhova. Viszlát. – azzal Xander, maga mögött hagyva a két megdöbbent lányt, elindult, hogy visszamenjen a közös lakásukba.

Otthon csak Dawnt és Gilest találta. Faith és Robin elmentek valahova, a vadászjelöltek pedig már azután visszamentek Angliába, hogy véget ért a nagy Harc. Otthon nem is köszönt senkinek, csak bement a szobájába és bevágta maga mögött az ajtót. Giles és Dawn csak meglepett arccal nézett a feldúlt fiú után. Nagyon jól tudták, hogy mi a baja. Mióta Anya meghalt, Xander sokkal ingerlékenyebb lett, sokkal könnyebben felkapta a vizet, bár ezt folyamatos viccelődéssel próbálta leplezni. Úgyhogy Giles és Dawn még csak meg sem próbált beszélni vele. Ezért inkább hagyták őt, és Buffyék után mentek az állatkertbe.

A két lány mindezek alatt tovább sétált az állatkertben. Éppen egy kacsaúsztatóhoz értek, amikor meglátták, hogy a volt Őrző és a volt Kulcs feléjük közeledik.

-         Nézzétek egy tűlevelű jukka! – mutatott Dawn egy fura mosollyal az arcán egy fura növényre.

-         Dawn! Ez most nem túl időszerű.

-         Jól van na. – Dawn egykedvűen válaszolt.

-         Szóval azért jöttünk, mert… szeretnénk tudni, hogy mit mondtatok Xandernek, ami miatt úgy kibukott? – Giles mint, mindig most is nagyon tárgyilagosan beszélt, és kiállt a barátai mellett.

-         Mi? – kérdezte Buffy. – Mi semmi olyat nem mondtunk neki. Csak már elegem volt abból, hogy állandóan viccelődni próbál!

-         De tudod, hogy ilyen amióta Anya meghalt.

-         Tudom. – Buffy bocsánatkérően lehajtotta fejét.

-         Nézzétek egy bohóc! – kiáltott fel Dawn, mire mindenki szúrós szemmel nézett rá. – Bocsi.

Azzal mindenki tovább indult. Buffy és Willow még ott maradtak az állatkertben, Dawn és Giles hazaindultak. Útközben komoly értekezést folytattak a részecskegyorsítókról, ugyanis Giles látott egy kirakatban egy hirdetés erről a szerkentyűről és megkérdezte az egyre inkább felnőtté váló Dawn véleményét.

A lakásukban ezalatt Xander már kimerészkedett a szobájából és leült a tv elé. Valami buta műsort nézett, amiben a gumiabroncsokról volt szó. Csak nevetni tudott a műsorvezetőn, ugyanis a fiatal férfi teljesen úgy nézett ki, mint ő amikor elsős volt a gimnáziumban és először találkozott Buffyval.

-         Haj… a régi szép idők… - gondolta.

Nemsokára Buffy, Willow, Giles, Dawn hazaérkezett. Buffy bocsánatot kért Xandertől, aki elfogadta a nemes gesztust. Nem sokkal később Faith és Robin is hazaért – a többiek nem kis meglepetésére – kéz a kézben. Csak annyit mondtak, hogy elmentek megbeszélni pár dolgot, majd eltűntek közös szobájukban… Végre visszaállt a béke a lakásban, ahol az ott élők tudták, hogy őket már soha semmi nem választhatja el…