Hosszas sétálás után egy kis zugba értek amiből újabb utcák nyíltak. Egyszer csak befordultak az egyikbe, ahol egy hatalmas kertes ház feküdt.

Buffy kopogni kezdett, majd egyszer csak megszólalt:

-Giles! Nyugodtan kinyithatja… csak én vagyok az.

-Buffy! Mondtam, hogy ne gyere éjszaka… Mindig halálra rémítesz!

-Giles! A vámpírok nem kopognak! Mellesleg ha kinyitja sem tudnak bejönni…

-Ó igen - látta be a könyvtáros majd elkezdte törölni a szemüvegét. - És ő? - kérdezte Faithre nézve.

-A vadász - válaszolta Faith.

-A vadász - ismételte Buffy.

-A vadász? - kérdezett vissza Giles. - Én azt hittem… hogy…

-Mi is azt hittük. Reméltem hogy talán meg tudja magyarázni!

-Ez felettébb különös - töprengett Giles.

-Tehát, akkor? - türelmetlenkedett Faith.

-Üljetek le!

-Nézze, nekem dolgom van. - mondta Faith. - Az iskolában megtalál, és azt hiszem tudom hova menjek a szünetekben gyűlésre. Viszlát.

-Faith, ez igenis fontos dolog. Őrző vagyok és tudnom kéne, hogy… - itt megállt majd elgondolkozott. Közben angolos szokásához híven törölgetni kezdte szemüvegét. - A te őrződ hol van?

-Szabadúszó vagyok. - vágta rá Faith. - És most mennem kell. - mondta majd kiment.

-Buffy tudj meg mindent, addig én is próbálok kideríteni valamit. - ezzel odament a telefonhoz, Buffy pedig Faith után szaladt.

A lányt viszont már nem látta az utcán. Ő is vadász volt, gyors, erős, ugyanúgy mint ő!

-Eltűnt! - ment vissza Buffy Gileshoz. - Na sikerült megtudnia valamit?

-Nem sokat. Az biztos hogy igazi vadász, az őrzőjét közel 2 éve ölték meg. Azóta semmit nem tudtak róla, egészen mostanáig…

-2 éve? És ő még él? Tény, hogy elég furcsa lány…

-Vigyázz vele Buffy, nem tetszik nekem…

-Ne aggódjon Giles! - kezdett nevetni Buffy.

Eközben Faith futott ahogyan csak tudott. Meg sem állt a temető egyik rejtett zugáig. Ott végre megállt pihenni, a sok futástól alig kapott levegőt.

-Mi a baj vadász? - szólt valaki a háta mögül.

-Nem tudtam mi hiányzik a mai napból…

-Nem kell ez a duma. A mai találkozónk elég silányra sikerült! Nem akarod befejezni? - kérdezte arcán széles vigyorral a szőke vámpír.

-Minden vágyam! - erőltetett arcára egy mosolyt a vadász. Majd nézett maga elé, aki arra vár, hogy a másik támadjon. Nem is kellett soká várnia. A vérszívó támadott, ő pedig csak védekezett, hosszas verekedés után pedig a földre került.

-Máris elfáradtál? - kérdezte meglepetten a vámpír a lányon fekve.

-Annyira nem, de ez hogy rajtam fekszel elég megterhelő! - A férfi a lány szemébe nézve hallgatta a hosszúnak ígérkezo kiselőadást… -  És nagyon örülnék ha… - de nem bírta tovább mondani, a vámpír belé fojtotta a szót. Megcsókolta hírtelen a lányt, még hogy megcsókolta, de a lány is hagyta magát pár másodpercnyi ellenkezés után.

-Nem!

-De igen!

-Nem… - ellenkezett továbbra is Faith szavakkal, de tettei egészen mást mondtak. Majd mikor észbe kapott ellökte magától Spike-ot.

-Miért csináltad?

-Nem én csináltam! Te másztál rám!

-Faith!

-Hagyj békén! Nincs köztünk semmi!

-És az az éjszaka?

-Felejtsd el! Nem történt semmi!

-Én nem úgy vettem észre!

-Spike! Mi ellenségek vagyunk! Nem jó barátok, mégcsak nem is szeretők! Te vámpír vagy!  Játszd szépen tovább azt hogy az ellenséged vagyok! Így talán könnyebb elviselni!

-Nem megy! Szeretlek!

-Ugyan már! Te is jól tudod, hogy nem vagyok más mint egy kínálkozó alkalom!

-Nem igaz!

-De igen! És most… csak úgy mint régen! Viszlát Spike!

-Ne menj! - kiáltott utána, de hiába. A lány gyorsan futott, ő pedig nem ment utána.

Másnap Buffy csak arra várt hogy beszélhessen Faith-szel. Valamikor a nap végén találkoztak is. Buffy odament hozzá, de Faith rá sem nézett:

-Beszélnünk kell!

-Szerintem nincs miről!

-De hiszen… te is vadász vagy!

-Egy vadász őrző nélkül! És itt a story vége…

-Faith! Hallgass meg! Állj be közénk!

-Mégis minek? Hogy esténként csapatosan járjunk vadászni, egymást megvédve? És hogy egy vén könyvtáros parancsolgasson nekem? Azt már nem!

-Csak próbáld ki!

-Elboldogulok egyedül is! Én állok magam mellett és ez elég!

-Sajnos nem mindig! - Buffy mélyen Faith szemébe nézett, miközben ezt mondta. Majd hosszas csend után végre megszólalt a barna lány:

-Ok…