Az éjszaka leple

Sötét volt és hideg. Egy általános novemberi sunnydalei este. Az utcák üresen álltak. Csak egy két apró zajt lehetett hallani. Mintha valaki be akarna törni egy ajtót. De nem… senki nem akart.

Verekedés zaja volt. Egy sötét sikátorban két alak ütötte egymást. Egy törékenynek látszó lány eset neki egy raktárajtónak…

-Mi az? Csak ennyire telik egy vadásztól? Máris elfáradtál?

-Én, soha! - válaszolta a lány és máris visszatámadott.

Olyanokat ütött mint egy kalapács, vagy egy eldobott tekegolyó. És ilyen ütéseket is kapott. De se ő se, se ellenfele nem látszott megterheltnek és fáradtnak. A lány vadász volt, legalábbis a férfi így nevezte. De vajon kire vadászik, vagy mire vadászik? Ilyen fiatalon… Az éj leple alatt…

-Merész álom, hogy te engem legyőzöl - nevetett gúnyosan a férfi.

-Merész álom, hogy életben maradsz! - vágott vissza a lány.

-Kérlek, ahogy akarod! - és olyan erővel ütötte meg, hogy a vadász elesett. Mire felkelt már csak a hosszú, feketén lobogó kabátot látta.

-Hova mész? - nézett utána a lány értetlenül.

-Bocsáss meg! De el kell mennem. Éhes vagyok, és egyébként is mindjárt felkel a nap. Ma este ugyanitt? - szegezte a kérdést már-már rohanva…

-Várni foglak! - kiáltott utána a vadász