Buffy és Spike szokásos esti vadászkörutukat járták, amikor Buffy
sebesen megpördült és a mögöttük közeledő vámpírnak behúzott
egyet. A vámpír feltápászkodott, majd a lányra lesajnáló pillantást
vetett.
-Csak nem a vadászhoz van szerencsém? Mi járatban erre? Azt hiszem
kitépem a szíved ,és...-de nem tudta befejezni, mert Buffy, leeresztette
karját, melyben a karót szorongatta, és könnyed hangnemben locsogni
kezdett.
-Semmi különös, csak szokásos esti körút, tudod, amikor elteszem láb
alól az olyanokat, mint te. Hm...na jó, valójában jó ürügy arra, hogy
Spike szexi száját bámuljam titokban, és eltűnődjek, hogy milyen lenne,
ha ő meg  én...tudod, de hát ő ugye lélek ide-oda csak vámpír én meg a
vadász ,ezért aztán...
A vámpír fejét jobbra fordítva elgondolkozott, hogy miért kell ezt neki
végig hallgatnia, majd megunva a kis történetet, hátat fordított és
elrohant. Spike kérdőleg nézett Buffyra, s szája sarkában kis mosoly
bujkált. Buffy hirtelen abbahagyta a beszédet és szája elé kapva
tenyerét, hangosan kérdezte.
-Ezt én mondtam? Ezt ÉN mondtam? Ezeket hangosan mondtam? -majd
a vigyorgó Spike-ra emelte szemét.
-Tudod, Buffy, ez előfordul, közös munkahely...kialakul az érzelem...
-Mi??? Milyen érzelem?? Nekem, nekem most mennem kell. -és
szélsebesen rohanásnak indult, faképnél hagyva a vámpírt.
Amikor hazaért, teljes káosz várta a házban.
Xander és Anya a nappali közepén veszekedtek, Faith a kanapén valami
filmet bámulva meghatottan sírdogált és orrát törölgette.
A konyhából Willow és Dawn hangját hallotta.
-Nem fogok elmosogatni! Méghogy én! Persze, a kis csendes Willow ,aki
mindenkit kiszolgál. Hát nem! Vedd tudomásul, nem mosogatok el!
Különben is neked nincs semmi dolgod, megírtad egyeltalán a házid?
-A házim??-kérdezett vissza Dawn.- Ugyan, azóta nem írok házit, hogy
memória varázslattal írom a dolgozatokat, felesleges, úgyis mindegyikre
jelest kapok...-majd mikor rájött, ezt nem kellett volna elárulni, Buffy-ra
és Willow-ra nézve szólt.
-Hoppá...Én most felmegyek megírni a leckém...és azt hiszem,
beragasztom a szám.
-Mi van itt?- kérdezte Buffy Willow-ra nézve.
-Hát az úgy kezdődött ,hogy  miután elmentél Dawn kérdezett valamit
vacsora után Anyatól, amire Anya teljesen magából kikelve válaszolt,
mire Xander is bekapcsolódott a vitába, amiből az kerekedett ki,
hogy...szóval. Buffy valami történik velünk. Én...én nem akartam ezt
mondani Dawn-nak, én csak nem is tudom...és a többiek is...Te
nem....veled nem történt valami....öhm...furcsa?
-Hogy történt-e? Egy idióta vámpír kérdezett valamit, amire én
kifejtettem, hogy a vadászkörutak felét azzal töltöm, hogy Spike után
vágyakozom...
-Te Spike után vágyakozol??????-kiáltott fel Willow.
-Igen!-felelte rögtön Buffy. Nem...nem! Miket beszélek! Willow, hívd fel
Giles-t mondd meg neki, hogy most rögtön jöjjön, és...hozzon magával
tudod, mindent ami kell, könyvek,vagy én nem is tudom, ez így nem
maradhat!
Buffy kisétált a nappaliba, ahol Xander és Anya szidta egymást.
-Mégis mégis...ezt hogy mered??? Na jó, és mit gondolsz a sütimről?
-Életemben nem ettem ilyen rosszat. -felelte Xander- Jaj,Anya, nem úgy
értettem, nem úgy én...
-Áááá,értem már, igen, persze a te kis...
Buffy közéjük lépve állította le őket és megkérdezte, mit csináltak Faith-
szel, aki hisztérikusan sírt a kanapén ülve.
-Én ugyan semmit-vágta rá Anya- Mindenféléket a fejemhez vágott,
amire megmondtam az igazságot, hogy műveletlen és érzéketlen és
hogy...csak megkérdeztem olvasott-e életében valamit. Azt mondta 10
évesen a Lassie-t  ötször olvasta, és hogy igenis megható, amikor
Lassie...bla...bla...bla...és most megtalálta a Lassie-videot,1órája nézi,
és azóta sír rajta.
Buffy Faith mellé ülve próbálta megnyugtatni a lányt, ám az egyszer
csak könnyes szemekkel felnézve kérdezte.
-Hát nem megaható? Ez a legszebb rész, amikor Lassie...Nézd azt a
szomorú kis szemeit....
-Ez olyan meghatóóóóóóó!-görbült le Buffy szája is, egy ideig mereven
bámulva nézték a filmet ,majd a végén zokogásban törtek ki, és egymás
hátát veregetve mondogatták.
-Ez olyan szép!