Négyen ültek a szoba közepén: Spike és Anya egymás mellett, előttük
Willow és Dawn egymással szemben. Willow jobb kezével Dawn balját
fogta, másik kezében egy kis edényt tartott. A két gyertya ,ami Spike és
Anya előtt állt, hevíteni kezdte a hegyikristályokat, ekkor Willow és
Dawn erősen egymás szemébe nézve hangosan és egy ütemre szólalt
meg:
"Fatus, non fatis
intron vinkalis!
Fatus, non fatis
intron vinkalis!"
Ekkor a gyertyák nagyobb lánggal kezdtek égni, s a kis
edényből ,melyet Willow bal kezében tartott körkörösen szállni kezdtek
a varázsfüvek. A boszi lassan letette a tálat, szemeit lehunyta , majd
hirtelen kinyitotta, s fejét felvetve mereven nézve egy pontra elkiáltotta
magát: "Engedj! Engedj be!"
A kis tálból lila felhő szállt fel, s Willow-t és Dawn-t körbevéve falat
alkotott a lányok körül.

Willow hirtelen egy sötét utcán találta magát, tehetetlenül feküdt hátán,
feje alatt érezte a hideg követ. Kezével megérintette arcát, amire
ragacsos anyag tapadt...vér...gondolta. Nem! Nem az én vérem, Faith-é.
Ki kell nyitnia a szemét, de nem megy, mintha ólomsúly zárná pilláit.
Faith, nyisd ki a szemed! Faith! Ekkor jobb szeme résnyire kinyílt, s
meglátott egy széles utat, csillogó fényeket, bárcsak ott lehetne, de
nem, ő ebben a büdős sikátorban fekszik, pedig csak pár méterre van a
fény. Vadász vagy, kelj fel! Faith, kelj fel! Fel kell kelnem, de nem megy.
Hasára csúszott keze, megint az a ragacsos anyag...vér. Nem tudsz
lábra állni, hát mássz! Eltörték a lábaid, de élsz, ott a fény, mássz...az
életedért. Faith, indulj! Faith! Indulj! Most! Faith!

-Faith!-kiáltott szinte már sikítva Willow, s felpattantak szempillái. A
kanapén feküdt, s Dawn aggódva hajolt fölé. Wilow nehezen
feltámaszkodva kérdezte:"Sikerült?"
Dawn bólintott:
-A térképen teljesen pontosan be tudtuk tájolni, hol van. Buffy-ék utána
indultak, 2 perce tette le Spike a telefont. Mit láttál, hogy van?
Megrémítettél minket. Kiabáltad a nevét és azt, hogy...-s nagyot nyelve
mondta ki-...vér.
Willow hasára csúsztatta kezét. Olyan valóságosan érezte Faith
fájdalmát, hogy meg kellett győződnie róla, tényleg nem az ő vére folyt.
-Nincs sok ideje-szólt Will-csak abban bízhatunk, hogy gyorsan
megtalálják, kórházba viszik, és...nem is tudom...a csodában.
Ekkor egy könnycsepp gördült végig Dawn arcán, aki halkan szólalt meg:
-Nem láttam, amit te, de végig éreztem, és...Willow, ez nekem túl sok!
Én ezt...én erre nem voltam felkészülve.
Willow felült, s a lány kezét megfogva nyugtatólag beszélt hozzá:
-Tudom, nem szabadott volna még, de...értsd meg Dawn, szükségem
volt a segítségedre, és...-ekkor már az ő könnyei is folytak-erős vagy,
sikerült, végig csináltad, és talán megmentettük Faith életét...Tudod,
hogy én soha nem kedveltem őt , de Dawn! Ő szenved. Segítség kellett
neki.
Összeborultak és egy ideig úgy sírtak, majd a telefoncsörgésre mindenki
felugrott.
Giles volt az. Megtalálták Faith-t, kórházba vitték, nagyon sok vért
vesztett, mind a két lábát eltörték, egyik szemét ki sem tudja nyitni úgy
összeverték. Ez az éjszaka válságos, de ha túléli, akkor felgyógyul.