Varázsleckék 3.

-Dawn! Kelj fel! Dawn!-szólt immár negyedszer Buffy a húgára, aki
ágyába mélyen belapulva, fejét a párnájába fúrva tiltakozott az ellen,
hogy kirángassák meleg ágyából.
-Buffy...,olyan hosszú volt a délután, és csak pár órát aludtam, még csak
hajnali 3 van, azt hittem, Giles csak 4-re jön.
-Már 4 óra van, talán nyisd ki a szemed. Jól van...Te akartad, hogy ilyen
eszközökhöz folyamodjak-szólt Buffy, s egy mozdulattal lerántotta
húgáról a takarót, majd hirtelen felkapcsolta a villanyt.
-Ok. Megadom magam. Szólj Giles-nak, hogy 20 perc és lent vagyok.
Fél óra múlva már Giles kocsijában robogtak ki a városból. Giles
folyamatosan beszélt a boszorkányok elsődleges kötelességeiről, és
arról, milyen buktatók várnak arra, aki...ekkor oldalba bökte Dawnt, aki
immár szemtelenül nagyra nyitott szájjal horkolt az ablaknak dőlve és
egy  "Nem kérek fagyit!"- felkiáltással ébredt a böködésre.
Giles csak elmosolyodott, majd leállította a kocsit egy nagy domb
tetején. Kiszálltak, Dawn félálomban cipelte  a kockás plédet, majd
leterítette egy helyre, ahova Giles mutatott. Dawn rögötn kényelembe is
helyezte magát , és ámulva nézett le Sunnydale-re. Csodálatos látvány
nyílt a városra a hajnali fényben. Giles szemüvegét törölgetve
elmélázott, eszébe jutottak a napok, amiket Angliában, abban a
nyugodt kis házban töltöttek Willow-val, amikor tanította a lányt annak
a hatalmas erőnek a használatára, ami benne lakozik. "Minden
mindennel összefügg, érezd a földet, a föld lélegzik..." Igen, pontosan
ezeket mondta akkor neki és most Dawn ugyanúgy ül  és néz rá, mint
akkor Willow. Persze Will esete más volt...
Gondolatai lassan visszatértek Dawn-ra. Ezt soha nem gondolta volna,
de egyikük sem, hogy Dawn-ban mi rejtőzik. Tulajdonképpen most sem
tudja pontosan. "Majd elválik"-gondolta, s leült a lány mellé.
-Nézz jól körül- mondta Dawn-ra nézve- nem véletlen, hogy most
jöttünk ki. Érezd, ahogy minden megtelik élettel , ahogy az éjszaka után
előbújik minden a fényre. Ne látni akard, érezd. Csukd be a szemed, és
koncentrálj.- mikor ezt kimondta a hanyagul plédre dobott kulacs
hirtelen emelkedni kezdett.-Ne lebegtess,csak koncentrálj.
Dawn elpirult zavarában.Giles újra megszólalt.
-Most már tudjuk,hogy benned van az erő, és elő is tudod hívni,de meg
kell tanulnod használni.Ehhez először is nagyon érzékenynek kell
lenned.Meg kell értened mindent,az életet,érezned kell mindent.
Érzed,ahogy lélegzik a föld?Minden mindennel összefügg,ezt tanuld meg.
Hallgattak egy ideig,majd Giles folytatta:
-A boszorkányerő egy különös dolog, rendkívül törékeny és emellett
hatalmas fegyver.Képzelj el egy kötéltáncost:ijesztő magasságban
egyensúlyoz egy vékony kötélen.Semmi nem zavarhatja meg a
figyelmét,se a nagy érzések,szerelem,gyűlölet,sem a fájdalom. Mindig
csak egy valamire összpontosíthat, hogy fennmaradjon.Ha
lezuhan,magához rántja a gonosz,aminek kezében mindent elsöprő
pusztítóvággyá válik az erő. Te vagy a kötéltáncos,a kezedben tartod a
boszorkányerődet,a kötél pedig a tiszta tudatod,a pontos figyelmed.
Sokáig ültek a hajnali fényben,Giles sok mindent mondott és Dawn
mindent megértett,és egyre biztosabb volt benne,ez ő.Ennek így kellett
lennie.
Éppen dél múlt mikor hazaértek,Buffy rögtön ki is jelentette,hogy húgát
puha ágy várja fent,ám ő nem volt fáradt,ellenkezőleg,friss volt,és
vidám. Miután leültek az ebédhez,Dawn hadarva mesélte ,mi történt kint
vele a dombon,mit érzett,milyen gyönyörű volt minden.
Ezután a nap után,mely megváltoztatta Dawn életét 4 hónapos intenzív
tanulás következett.Hetente jártak ki Giles-szal a dombra,általában
hétvégén,Willow-val pedig naponta gyakoroltak.