Bizonyára mindannyian hallottatok a szüleimről. A világ legnagyobb Vadászáról, és a vámpírról, aki minden kínt kiállt, csak, hogy mellette lehessen. Nos, én nem csak hallottam róluk, én személyesen is ismerem őket. Ők a szüleim. A nevem Victoria Summers, én vagyok a Kiválasztott. A Vadász, csakúgy, mint az édesanyám.

 Nem világos? Máris elmagyarázom.

 Cirka 24 évvel ezelőtt egy vámpír és egy vámpírvadász menthetetlenül egymásba szeretett, de sors kegyetlen játékai miatt nem lehettek együtt, el kellett válniuk egymástól. Évekkel később a Vadász legjobb barátja olyan varázsigét írt, amivel fel lehet oldani az átkot, ami a vámpír lelkét terhelte már évszázadok óta. Angel lelke megmaradt, viszont az átok azon része, ami megakadályozta, hogy boldog lehessen, nyomtalanul elszállt. – Nem hiába, Willow néni nagyon érti a dolgát! – Többé semmi sem állhatott kettejük közé, és Buffy Los Angelesbe utazott, hogy hátralévő életét szerelme mellett élje le. És itt jön a csavar! Megtörtént a lehetetlen: anya teherbe esett. Mindenki értetlenül állt az eset előtt, hiszen egy vámpírnak nem lehet gyereke! Legalábbis eddig a pontig azt hitték. – Na jó, ott van még a féltestvérem, Connor is. Ő sem mondható éppen szokványos gyereknek, de ő már nem velünk él. – Angel tudta, hogy nem maradhat vámpírként szerelme mellett, és nem képes felnevelni egy gyereket, ha örökké a sötétségben kell járnia. A Létező Erőkhöz fordult, hogy segítsenek, és tegyék újra emberré. De persze semmi sem megy ilyen egyszerűen. Kegyetlen próbákat kellett kiállnia, hogy bizonyítsa, méltó rá, hogy ember lehessen. A születésem előtt, alig egy hónappal apa szíve újra megdobbant, a vér újra áramlott az ereiben.

 Most már semmi sem jöhet közbe, semmi sem állja útját a boldogságuknak! Na igen, így nézne ki egy igazi, nyálas tündérmese, de persze a történetnek itt még nincs vége. Ugyanis megszülettem én!

 Senki sem hitte volna, hogy én leszek a következő. Olyan nem létezik, hogy egy családban, mind a két nő Vadász legyen! De az Erők már megint bekavartak – jó szokásukhoz híven. Nyílván úgy gondolták, hogy olyan valaki, aki Buffy és Angel génjeit hordozza magában, bizonyára fél kézzel leszámol az összes természetfeletti ocsmánysággal, amit csak útjába küld a sors.

 Apuék már öt éves koromban tudták, hogy mi lesz belőlem, de már 16 is elmúltam, mire ezt velem is közölték. Persze azzal tisztában voltam, hogy anya a Vadász, és hogy előbb, vagy utóbb eljön az utódja, de álmomban sem gondoltam volna, hogy én leszek az. Szerencsére anyának nem kell meghalnia ahhoz, hogy hivatalosan is átvehessem a stafétabotot. Néhány hónap múlva a szerződése, úgymond, lejár. Ha megéli a 40. életévét, végre békén hagyják, és én leszek az, aki Los Angelesben ezentúl a sötét erőket gyilkolássza. Nem mintha most nem ezt csinálnám, de apuék túlságosan féltenek. Meggyőződésem, hogy legszívesebben egy burokban tartanának, hogy még csak véletlenül se érjen el semmi, ami a valódi, kegyetlen világhoz tartozik. Őrjáratozni, nagyjából hetente egyszer engednek, akkor is csak úgy, hogy óránként kinéz valamelyikük a temetőbe, meg vagyok-e még. Iszonyú ciki. Gondoljatok csak bele: éppen egy démonnal, vagy vámpírral küzdötök, mikor megjelennek az őseitek, hogy úgymond „besegítsenek”. Ezalatt azt értem, hogy „Jövök már kicsim!” felkiáltásokkal odarohannak, és elintézik helyettem a piszkos munkát. Csoda, ha így egy nyamvadt szörny sem vesz komolyan?

 Pedig lassan nem ártana már hírnevet szereznem magamnak. Anya ereje hónapokon belül eltűnik, és amint betöltöm a 18. évemet, hivatalosan is én leszek Los Angeles vámpírvadásza. Addigra pedig nem ártana, ha ez a sok ganaj félne, vagy legalábbis tartana tőlem valamennyire.

 Az óra ketyeg, anya és apa viszont még a széltől is óvna, ha tehetné.

 De ők sem védhetnek meg örökké.