-Tényleg, ki telefonált? - kérdezte Giles.

-Cordi volt, hogy hallották a storyt és Angel jön, hátha tud segíteni. Szerintem démoni vonásnak nagyon megtenné!

-Bizonyára igen.

-Már majdnem megvan a teljes csapat, nem lesz semmi baj!

-Majd akkor mondd ezt, ha meglesz a teljes csapat. - lépett be a szobába Faith. - Az a vámpír azon az estén azt mondta, hogy mind meg fogunk halni!

-Ugyan Faith! Hányszor jósolták már meg a halálunkat!

-De ez más volt. Utána meg azok a sírok, vagyis amit láttam. Ijesztő, pedig én nem szoktam ennyitől megijedni!

-Értheto, hogy félsz! Mindenki fél, de gyarapodtunk egy újabb segítséggel.

-Tényleg? Ki az?

-Angel. - mikor Buffy kimondta a nevet, Faith fintorogni kezdett.

-Nagyszerű - mondta, majd kiment.

-Nem nagyon örül neki - állapította meg Giles két lencséje törlése közepette.

-Nem…

Este megérkezett Angel. A hangulat feszült volt. Nemcsak hogy túl sokan voltak már a házban, de kezdtek élezodni az ellentétek is. Kialakulóban voltak a szerelmi három- és négyszögek. Bár ez mikor nem volt így. Az esti megbeszélést, ami Angel beavatása volt (elmondták amit tudtak, ő sem tudott többet… de a segítség kellett. A démoni vonás hatalmát osztották rá) egy jó kis vadászat követte. A vámpír otthon maradt vigyázni a többiekre, így Faith és Buffy teljes nyugalommal indultak el az esti körútra.

-Benne van a levegőben

-Micsoda?

-Ez a világvége hangulat. - mondta Buffy. - Te nem érzed?

-Nem igazán… én inkább csak, szóval csak… olyan teljesen mintha más lennék. Nem vagyok valahogy önmagam, nézz csak rám, veled beszélgetek, miközben gyűlöljük egymást!

-Azt hiszem igazad van! - mosolygott Buffy. - Ez a világvége hangulat, összehozza az embereket.

-Na ná! Te és Angel? - kérdezett rá Faith hatalmas vigyorral.

-Nem is tudom. Talán nem kellene, de vágyom rá… Alig vártam már, hogy jöjjön, és most valahogy olyan más.

-Á dehogy! Biztos ő is így érez, csak nem meri kimutatni. Minden férfi gyáva.

-Legközelebb kérdezz! - motyogta Buffy magában

-Tessék?!

-Semmi, csak hangosan gondolkozom.

-Nyugodtan. Úgy néz ki hogy nyugodt esténk van. - ahogy ezt kimondta két oldalról vámpírok támadtak rájuk. - A francba, ti mindig ilyen jól tudtok időzíteni? - tette fel a kérdést. - Látod By? Mire mennél most a tervezéssel?

-Talán igazad van. - mosolygott a lány. De egyszerre hárman is rátámadtak. És lassan nem bírt el velük. - Faith!!

-A francba leszállnátok rólunk? - kérdezte Faith, aki szintén körbe volt kerítve.

-Friss vadászvér, nincs is ennél jobb - mondta a vámpír.

-Az biztos… friss vámpírhamu nincs is ennél jobb - vágott vissza a lány. - Buffy, nem bírok el velük!

-Én sem!

Már szinte mindketten a földön feküdtek, túl sokan voltak ellenük, nem bírták ketten.

-A hölgyek azt kérték, hogy szálljatok le róluk. Talán segítség kellene hozzá? - szólt hátulról egy hang.

-Nem ártana… - nyögte Buffy.

-Ti sosem tanultok? - kérdezte az idegen gúnyosan, aki egy kripta ajtajánál állt. Arca homályba volt, de szemei szinte világítottak. Arca torz fogai hegyesek. Ő is vámpír volt.

-Nem segítenél, ahelyett hogy csak a szád jár? - kérdezte ingerülten Faith.

-Nem, ez a ti harcotok kislány!