A világért.Értetek.

Dawn arcán peregtek a könnyek.Nem teheti ezt Buffy, nem áldozhatja
fel magát. Ő, Dawn a kulcs, most már nincs mit tenni,csak ő zárhatja be
a pokol dimenzió kapuját.
Buffy gyengéd mosollyal hajolt Dawnhoz.
-Figyelj rám!Neked élned kell, engem már szerettek, és én viszont
szerettem.Olyan barátaim vannak, akik soha nem felejtenek el,akikben
tovább élek.-kezével végigsimította huga haját, majd nagyot nyelve
folytatta.
-Vér a vérből.Te és én.
Dawn torkát összeszorította a fájdalom.Könyörgő szemekkel nézett
nővérére, egészen eddig nem is tudta,mennyire szereti őt.Buffy
megcsókolta huga homlokát, és füléhez hajolva súgta: szeretlek.
Lassan megfordult, maga előtt látta a mélységet, a pokol dimenziójának
kapuját,amit csak a kiválasztott vére zárhat be.Szíve hevesen dobogott.
'Gyerünk Buffy,ez lesz életed utolsó nagy tette, vagy talán életed
legnagyobbja.Tedd meg, a világért,és értük,akik neked a világot jelentik.'
Hosszú lépésekkel futásnak eredt, haja ragyogott a lágy fényben.Mikor
az állványzat végéhez ért, kitárta karjait és a mélybe vetette
magát.Testét égette a pokoli fény, lassan kiszorította torkából utolsó
lélegzetét is.Nem érezte a fájdalmat, csak a végtelen nyugalmat.
Megmentette hát őket, hogy élhessék életüket, hogy szerethessenek és
sírhassanak.Egy könnycseppet sem ejtett utolsó perceiben,mert nem a
halál várt rá,hanem a szeretteire az élet.