Az utolsó este, avagy féltékeny vámpírok

Spike nagy léptekkel haladt Buffyék háza felé, nyakán megfeszültek az
erek, érezte majd’ szétrobban a dühtől. Nem is pusztán dühös volt,
sokkal több annál. Agyában egymást kergették mindenféle fájdalmas
kivégzési módok, amiket még a század elején látott Angliában, de
egyiket sem találta elég fájdalmasnak angel számára. És Buffy...ahogy
belesimult annak a bárgyú képűnek a karjaiba. Hát csak látomás volt a
tegnapi este?És ő, Spike csak tartalékos volt, csak jó volt mert más épp
nem járt arra?
Büszkeségem is van, velem nem lehet szórakozni!- gondolta magában,
s hirtelen megállt, sarkon fordult és rohant vissza, s hatalmas
vámpírugrásokkal legyőzve az akadályokat hamarosan újra annál a
falnál állt, amihez hozzásimulva pár perce csókolózni látta Buffyt és
Angelt. Már nem voltak ott, de tudta merre mentek, érezte Buffy szagát
és tőle elválaszthatatlanul Angel bűzét. Elindult hát, s a temetőben
meglátta őket.
Angel rögtön észrevette őt. Spike hanyagul hozzájuk lépett, s Buffyval
mit sem törődve üdvözölte a másik vámpírt.
-Angel! Az ártatlanok védelmezője. A komoly képű magányos harcos bla
bla bla...nahát...ott mintha félrezselézted volna a hajad.
-Peroxid kapitány.- szólt Angel- Rég nem találkoztunk, így nem is tudtam
gratulálni a kis myütyürhöz, amit a fejedbe tettek, hallottam hírét. Véres
William-et bekábelezték. Hívjalak eztán inkább Drótos Wili-nek?
-Tévedsz, talán más informátorokat kéne keresned, ugyanis drót nélküli
vagyok...már...-fűzte hozzá halkabban Spike, majd ironikus
mozdulatokkal gyorsan végigtapogatta Angel mellkasát, aki rögtön
odébb is lökte a vámpír kezét.
-Mit művelsz? Tudod, nem gondoltam volna,hogy 120 év alatt rá lehet
unni a nőkre, de nálam hiába kopogtatsz...
-Megint tévedsz...Csak nem fűző van rajtad, magas sötét lovag??- s
Buffy felé fordulva kijelentette: Fűzőt hord.
Buffy ekkor közéjük állt, s széttolta a két egymásnak ugró vámpírt.
-Elég legyen! Spike állj le!
Spike most először Buffyra nézve megbántottan szólalt meg:
-Mi van? A búsképű harcos nem tudja megvédeni magát? Én azt
csinálok, amit akarok.- s kis gondolkozás után hozzátette- Tudod...A
francba...nem éri meg.- s hátat fordítva elindult a temető kijárata felé.
Buffy gyengéden szólt utána: Spike!- s azt a tekintetet örökre
megjegyezte, amivel Spike nézett vissza rá.
Ekkor Angel szólalt meg:
-Te....Te ezzel a fehérhajúval...?Ti...hm...együtt jártok?
Buffy akkor habogni kezdett:
Nem! Ez...nagyon....ez bonyolult, de...Nekem is vannak érzéseim.
S a többit Angel kiolvasta a lány szemeiből, majd így szólt:
Értem. Hát...a medált oda adtam...azt hiszem, nekem itt nincs több
dolgom.
Elbúcsúztak egymástól, majd Buffy elindult haza. Mielőtt kiért volna a
temetőből, megpillantotta Spike-ot egy sírkőn üldögélve, lábát lógatva.
Odasétált hozzá és mellé telepedett. Spike egy ideig csak nézett maga
elé, bámulta az ölében fekvő kezét, s amikor a lány óvatosan
belecsúsztatta saját tenyerét, nagyot lélegezve nézett bele Buffy
szemeibe. Buffy félig felé fordulva arcát Spike arcához simította. Így
ültek szavak nélkül egy ideig, majd elindultak szorosan fogva egymás
kezét, hogy együtt töltsék életük talán utolsó éjszakáját.