Sötét volt, egy ember feküdt a földön, a szavak úgy buktak ki belőle, mintha biztosan tudná utolsó mondatai. Talán a semmihez beszélt, de nem, egy ember lépett ki a sikátor félhomályából, egy mosolygó úr. Lassú léptekkel, méltóságteljesen került egyre közelebb a földön fekvőhöz, már hallotta annak szavait:

-         De tényleg, egyáltalán nem finom a vérem, amikor elharapom a szám rögtön hányhatnékom támad! Olyan az íze, mint a romlott patkányhúsnak… szerintem, bár még nem ettem romlott patkányt…És ön?

-         Finom volt… - megragadta a gallérját és maga elé húzta, a magabiztos férfi, erős volt, jóképű, bár hosszú haja igénytelenül hullott széles vállaira, még így is megbabonázó érzés lett úrrá mindenkin, a kisugárzása.. mintha mindent tudna és sebezhetetlen, halhatatlan lenne, a hangja pedig, mint a legmélyebb húr egy zenei zseni ujjai alatt, megszólalt – sajnálom, hogy ezt kell tennem…- felnevetett -  nem dehogy! – majd közelről a másik arcába bámult, elfintorodott  – a francba! Le légy már ennyire szánalmas harcolni se akarsz? Csinálj már valamit, mintha egy macska volnék, te meg a döglött egerem…

-         Kérem uram, bármit megteszek, ha életben hagy!  - a megvesztegetett elmosolyodott újra:

-         Bármit?

-         Bármit!

-         Fuss! – és öblös kedélyes, talán kicsit borízű nevetése felszállt az éjszakába, a fűtött házak kéményeinek romlott füstjével együtt. A másik futni kezdett, úgy gondolta lehet esélye a sötétség királyával szemben:

-         Naiv – suttogta a vámpír, mert élőhalott volt, és utána eredt. Csak pár perc telt bele és az űzött vad már halott is volt. A vadászó úr arcán folyott a vér, torz képpel evett áldozata vénáiból, mikor befejezte visszavette emberi arcát, megtörölte és megszólalt:

-         Mostmár előjöhetsz William…

-         Ne hívj Williamnak! A nevem Spike!

-         Spike a vad és rémisztő vámpír aki mindig elbújik ha a nagyok vadásznak – nem csak ő mosolygott a semmiből két gyönyörű vámpírhölgy is előlépett… egyik egy törékeny fekete hajú fehér bőrű szépség megszólalt:

-         Ebéd… Drussila éhes!

-         Egyél drágám – ölelte át a gyáva vámpír…a másik szőke izgalmas lány a másik a vámpír karjaiba dőlt, ők négyen mindennél erősebben összetartoztak…egymással és az éjszakával…