Eltelt pár hét, Faith iszonyú gyorsan fejlődött. Haroldnak már nehéz volt lépést tartani vele, ezért ma éjjel úgy döntött Faith érett a terepre. Péntek este volt, Faith discmanével és egy karóval felfegyverkezve érkezet meg a helyszínre… egy temetőbe. Harold elmosolyodott, pár hét alatt lányaként szerette Vadászát, nem volt kislány, elveszett, egy vámpír lelketlensége rejtőzött benne, persze tudta lehetetlen, hogy Faith valami rosszat tegyen, csak a tűzet szította benne.

-         Jó estét! Ma meglátod életed első vámpírját, nem olyan lesz, mint a horror filmekben. Csak egyben hasonlítanak, a véredre szomjaznak. Megölnének, megkínoznának…

-         Éjjel egy temetőben, Mr. White eléggé félek már!

-         Jól van, akkor kezdjük…

-         Valami törzsi szertartással idehív egy-két élő halottat?

-         Nem én úgy gondoltam várunk…

-         Ja, nekem 8 – és zenét kapcsolt, majd kicsivel később táncolni kezdett. Harold összeráncolt homlokkal nézte a vad rángatózást.

-         Te ezt táncnak nevezed? Kíváncsi vagy mi az igazi tánc?

-         Ha azt mondom nem megsértődik? – a figyelő arca elárulta válaszát – jó, mutassa főnök! – Harold és Faith felvette a keringő állást és ritmusra forogni kezdtek. Faith élvezte a táncot, bár a maga módján jobban bírta, de a tánc az tánc, és ez az élete. Meg a vadászat, mostantól…

-         Faith vigyázz! – kiáltotta a figyelő elengedte a lányt és lehasalt, a vadász előre hajolt és hátra rúgott. Majd megpördült, és szembe állt támadójával. Rögtön elesett ijedtében, a vámpír arca torz vérre éhes mosolyra húzódott, pedig minden erejével rúgott, ő csak elmosolyodott,  ez lehetetlen, egy ember már kifeküdt volna, Faith pánikba esett.

-         Szia, kislány… Mit keresel itt, egy öregember társaságában? Neked aludnod kéne egy biztonságos helyen, ahová nem léphettek be a sötétség teremtményei. – Faith minden erejét összeszedte és felállt. Keze ökölbe szorult, arca elszántságot tükrözött. A vámpír egyszerűen kinevette:

-         Ha jól sejtem egy őrült, vagy –itt megdörzsölte hasát – egy vadász…

-         A második tipp a helyes. Bebizonyítsam? – a démon előre lendült és egy félköríves rúgással eltalálta a lányt, az még állva maradt, a vámpír újra nevetett majd egy ökölcsapással eltalálta újra Faith fejét aki megfeküdt.

-         Figyelj vadász - és leguggolt mellé – belenyúlok a mellkasodba, kitépem a szíved, és még érezni fogod egy percig mennyire fáj, megmutatom, miért élnünk mi ezen a bolygón ha leszáll az éj! – Faith már sírt, a démon felemelte és elsöpörte haját, fogait nyakába akarta mélyeszteni, de hirtelen porrá vált. Faith kezében ott volt a karó. A földre esett, és sírt, majd hányt is az undortól. Harold mellé mászott, átölelte, és dünnyögött neki, egy kis idő múlva megkérdezte:

-         Ez mindig ilyen nehéz lesz?

-         Nem, Faith, ez könnyebb lesz, egyszer pedig csak rutinból fogsz ölni. Tudom, illetve olvastam.

-         Esküdjön meg rá, hogy itt marad, vagy ha nem marad, legalább arra, hogy könnyű lesz egyszer gyilkolni.

-         Esküszöm! – és ott a temetőben a vámpír hamvain különös szövetség kötetett Figyelő és Vadász között, talán barátság, vagy apa lánya viszony? Ki tudhatja? Csak a sötétség…