If The Moon Should Crumble (Ha egy ábránd szertefoszlik)

Írta: Saber ShadowKitten

Fordította: Mendalizy

Megjegyzés: Ezen történet szerint is Spike-ot nem Drusilla hanem Angelus teremtette. A történet valamikor a hetedik sorozat környékén játszódik, de kicsit másként. Kezdjük az elején: Dawn a történet szerint nem létezik, ahogy Tara sem. Willow Amy-vel él együtt, akit patkány mivoltából sikerült ismét emberré varázsolnia és így közösen Los Angeles-ben vezetnek egy a varázsbolthoz hasonló kis üzletet. Ebből azt hiszem kiderült, hogy Willow ebben a történetben is boszorkány szerepben van jelen. Anya és Xander ebben a történetben már házaspár. És ami még nagyon fontos; Buffy sajnos nem él, Joyce pedig lánya halála után New York-ba költözött, így csak Giles, Anya és Xander maradt Sunnydale-ben, hogy a mindig soron következő vadászt segíthessék veszélyes munkája során. A többi pedig a történetből szép lassan kiderül. Remélem tetszeni fog nektek.

Figyelmeztetés: Ez a történet is két férfi között játszódik, akik – mint teremtő és teremtmény – mély érzelmeket táplálnak egymás iránt, de ez a történet sem „Slash Story”. Egy kissé szomorkás történet, amely enyhén furcsán, és lehet, hogy kissé bizarrul kezdődik, de mindenkinek megígérhetem, hogy szép lassan egy érzelmekkel teli, néha megríkatós történet fog kialakulni. Csak ki kell várni. Egyet megígérhetek, a végére itt is elkél majd néhány előre bekészített papír zsebkendő. Ja igen, és még valami, a történet hét fejezetből és az előszóból áll. Jó olvasást kívánok mindenkinek.

 Bevezető

"It's the end of the world as we know it, and I feel fine."

A szöveget egy hamis, mély hang énekelte, amely angol akcentussal hangsúlyozta a szavakat. A peroxid-szőke hajú egyén, aki énekelt, hirtelen felnevetett – majd a hangos kuncogás keserű, elfojtott zokogással végződött. A lépcső felé közeledő férfi megállt, egy pillanatra a kőfalnak dőlt, majd vett egy mély levegőt, amit szinte azonnal ki is fújt. Aztán lassan, könnyedén letáncolt a lépcsőn, miközben éneklése lassan elhalkult, mintha attól félt volna, hogy felébreszt valakit odalent.

"It's the end of the world as we know it, and I feel fine."

Megállt egy ütött-kopott, szinte már szétmállott ajtó előtt és megragadta a kilincset. Néhány sikertelen kísérlet után végre elfordult kezében a kilincs, betántorgott, bevágta maga mögött az ajtót és bezárta. Körbenézett a kis műteremlakásban, szemeivel átsuhant néhány csecsebecsén, kézzel rajzolt képeken és más személyes tárgyakon, melyek a valamikori tulajdonosé voltak.

Lassan odasétált egy bekeretezett fényképhez, amely egy éjjeliszekrény sarkán állt és felemelte. Egy hosszú, sápadt új simított végig a kép üvegén, miközben a feketére festett körme teljesen elütött a kép szikrázó színeitől. Ajkait összeszorította, szemei megteltek könnyel, miközben a képről rámosolygó személyt nézte.

"It's the end of the world as we know it, and I feel fine."

Visszatette a fényképkeretet a helyére, majd kihúzta az éjjeliszekrény fiókját. A fiókban különböző tubusok, magazinok és más hasonló férfi dolgok voltak, továbbá két karó és egy éles szabja is. Kivette az egyik karót, majd becsukta a fiókot, mielőtt az ágy szélére ült volna. Pillantásával újra szemügyre vette a kis lakás berendezést, majd tekintete ismét megpihent a fényképen, melyet közel egy éve hozott erre a titkos helyre.

"It's the end of the world as we know it, and I feel fine."

Lehunyta szemét, remegve vett egy mély levegőt és a karó hegyes végét a melléhez szorította. Könnyek buggyantak elő lehunyt szemhéjai alól, majd végiggördültek arca finom vonásain. Enyhe zokogása hüppögéssé változott, de aztán összeszorította fogait és egy hirtelen mozdulattal mellébe szúrta a karót.

"It's the end of the world as we know it, and I feel-."

A karó halk puffanással az ágyra esett, majd az ágy szélére gurult. Hangos csattanással a földre zuhant, ami sokáig visszhangzott még a csöndes szobában.