„Vetkőzz le és állja tarkóra tett kézzel, oda a fal mellé” – mutatott egy pontra az orvos.

Spike csak pislogni tudott a meglepetéstől, de nem mozdult.

„Talán szükséged van segítségre?” – kérdezte az orvos és fejével az őrök felé biccentett.

„Nem, nem” – tiltakozott azonnal Spike. – „Egyedül is le tudok vetkőzni.”

„Akkor rajta” – jött a válasz az egyik őrtől.

Először az ingét gombolta ki, majd mikor levette, és esetlenül forgolódni kezdett ingjével a kezében, hogy valahová letegye, az egyik őr melléje lépett, elvette Spike kézében lévő ruhadarabot, majd a nadrágra mutatott. Spike nyelt egy nagyot, de szó nélkül levette a cipőjét, majd a nadrágját is. Anyaszült meztelenül állt az orvos előtt, aki ismét a falra mutatott. Spike csendben a falhoz lépett és felvette a kívánt pozíciót.

„El ne mozdítsd a kezeidet, mert akkor azonnal kikötözlek” – mutatott az orvos Spike feje fölé, aki csak most vette észre a feje fölött himbálózó láncokat.

Dr. Heid mindenféle orvosi eszközöket dugdosott bele Spike orrába, fülébe és szájába, amikor is egy nagy „Á” – t kellett mondani, hogy az orvos a nyelvét lenyomva mélyen bele tudjon nézni a torkába. Aztán egy olyan eszközt emelt fel Dr. Heid, amely úgy nézett ki, mint egy protézis, majd egy furcsa színű masszával töltötte meg.

„Mutasd a vámpír mivoltodat” – mondta az orvos.

„Tessék?” – kérdezett vissza Spike értetlenül.

„Látni szeretném a másik arcodat, hogy fogmintát vehessek tőled” – magyarázta az orvos.

Spike megváltoztatta kinézetét, kinyitotta a száját, az orvos pedig Spike fogaihoz illesztette a protézist.

„A vámpíroknál ez egy kicsit kellemetlen, jobban szólva fájdalmas lehet, de kibírható. Legalább 5 percig kell megtartanod, ha nem sikerül, akkor az egészet kezdjük előröl. Ráharapni!”

Spike egy pillanatig habozott, de mikor az őrök várakozó és mogorva tekintetét megpillantotta, azonnal ráharapott a szájába helyezett protézisre. Érezte, ahogy a massza körülveszi a fogait, az ínyét, majd a szájpadlását, amikor a felesleg szép lassan beterítette azt is. Először csak egy kis melegséget érzett, majd ez a melegség lassan forrósággá változott, és végül egy égető érzés terítette be az egész száját. Néhány perc elteltével már úgy érezte, hogy fogai szépen lassan kiégnek a helyükről.

Amikor az orvos Spike fájdalmas arcát észrevette, magyarázatot adott Spike-nak. – „Vámpíroknál gyakran léphet fel a masszával szembeni allergiás reakció, de mivel nincs vámpírok számára kifejlesztett anyagunk, ezért muszáj ezt a kis fájdalmat elviselned.

Mikor Spike már úgy érezte, hogy az egész szája lángol, az 5 perc kezdett örökkévalóságnak tűnni számára. Próbálta tűrni, elviselni az égő fájdalmat, és minden pillanatban abban reménykedet, hogy a doki hamarosan közölni fogja vele az 5 perc leteltét.

„Kinyithatod a szádat” – hallotta végre Spike a várva várt utasítást. – „Maradj nyugodtan” – mondta Dr. Heid, miközben kivette Spike szájából a protézist és a fogsorát formázó megkeményedett masszát – „rögtön kiöblítheted a szádat” – mondta, majd átnyújtott neki egy pohár vizet. – „Ha készen vagy, akkor hajolj előre és húzd szét a kezeddel a fenekedet.”

A meglepetéstől és az elképedéstő Spike félrenyelte a vizet és köhögve, krákogva kérdezett vissza – „Mi? Hogy értette ezt?” – De amikor meglátta, amint az orvos éppen egy gumikesztyűt húz a kezére, és azt egy zselés anyaggal keni be, akkor már pontosan tudta, hogy nem értette félre az utasítását.

„Önként megteszed, vagy kérjem az őreid segítségét is?” – kérdezte türelmetlenül a Dr. Heid.

Spike vonakodva ugyan, de előrehajolt, széthúzta a fenékét, majd hallotta, hogy a doki mögéje lép és összerándult, amikor Dr. Heid a hátához ért.

„Lazíts, különben fájni fog” – mondta egykedvűen az orvos.

Spike megpróbálta követni az orvos utasítását és többször is mély lélegzetet vett, hogy megnyugodjon, és lazítani tudjon. Egyszer csak érezte, hogy az orvos egy ujjal beléhatol, becsukta a szemét és megpróbálta izmait olyannyira ellazítani, amennyire csak tudta.

Miután az orvos végzett a vizsgálattal, egy szekrényre mutatott – „Ott, a szekrényben találsz ruhát magadnak, öltözz fel, majd állj vissza a falhoz.”

Spike a szekrényajtóhoz lépett, kinyitotta és különböző ruhadarabokat pillantott meg. Keresett a méretének megfelelő inget, nadrágot, a szekrény aljában pedig cipőket. Felöltözött, majd ismét a falhoz állt tarkóra tett kézzel.

Miután az orvos rendet tett a vizsgálóban újra Spike-hoz fordult. – „Az őreid elkísérnek a celládhoz, a további utasításokat pedig majd a főnöktől kapod meg személyesen” – mondta, majd az ajtóra mutatott.

*****

Végre kinyílt a cella ajtó és Spike nagy megkönnyebbülésére főnöke jelent meg. Spike azonnal felugrott kényelmetlen cellaágyáról és az ajtóhoz sietett. Már torkig volt vele, hogy senki sem volt hajlandó pontosabb információt mondani az ügyével kapcsolatban.

„Végre megkaptam minden eredményt, amire szükségem volt” – kezdte főnöke. – „Laboros kollegáink megállapították, hogy a vérminta, amit Dr. Heid ma hajnalban levett tőled három különböző embertől származik. Az egyikőjük az a fiatal nő, aki mellett rád találtunk, a másik két áldozatot pedig nem sokkal később egy másik kis keresztutcában találtuk meg. Dr. Heid által levett foglenyomatod is mind a három áldozatnál megegyezik.”

Spike becsukta a szemét és abban reménykedett, hogy ez az egész csak egy rémálom. Csak ki kell nyitnia a szemét, felébred és azonnal véget ér minden. De sajnos ez nem álom volt, hanem a valóság. – „Nulla hiba stratégia” – mondta halkan.

„Igen” – bólintott főnöke. – „Mivel rólad van szó, ezért meg adom neked a választás lehetőségét. Itt maradhatsz nálunk – örökre – életed végéig, vagy a nulla hiba stratégia lét életbe, ahogy ezt te is mondtad. Holnapig kérek választ.”

„Nincs szükségem gondolkodási időre. A kivégzést választom. Nem akarok örökké fogolyként egy apró lyukban élni. De … előtte lenne egy kérésem.”

„És pedig?”

„Szeretném megvárni Buffy-t, beszélnem kell vele Nina-ról.”

„Rendben. Még egy kérdés: Hogy szeretnél meghalni?”

„Ha lehetne, akkor a karót választanám” – mondta szinte suttogva Spike.

„Akkor két nap múlva találkozunk, amint Buffy visszatért.”