-Vigyázz Buffy! Mögötted!

Buffy és Spike a temetőt választotta a járőrözésre…csupán a régi szépidőket akarták felidézni. Aznap éjszakára Buffy, Faith és Kennedy úgy döntöttek, hogy külön vadásznak a város különböző pontjain. Buffy Spike-kal, Faith Robin-nal, Kennedy pedig Xander-rel és Dawn-nal indult el.

Buffy egy egyszerű mozdulattal elintézte a vámpírt.

-Idáig jó kis éjszakánk volt…-mondta a lány, majd Spike-hoz sétált és szenvedélyesen megcsókolta.

-És egyre jobb lesz!!! – mondta mosolyogva Spike.

-Mit gondolsz? Találunk még olyan szerzeteket, akik a mai éjszakát szemelték ki gyilkolászásra?

 -Nem tudom….-vallotta be a férfi.

-Mit szólnál hozzá, ha…-kezdte Buffy. Megfogta Spike kezét és az egyik kripta felé kezdte húzni.

Mikor a kriptához értek Spike a falhoz szorította Buffy-t és hosszan megcsókolta. Kezei egyre lejjebb csúsztak a lány testén. Hirtelen felkapta a lányt és a kriptába vitte. Nem tudtak és nem is akartak uralkodni magukon. A külvilágot teljesen kizárva a koporsóra dőltek.

-Ah…Spike…szeretlek! Akarlak!!!!

-Szeretlek Buffy!

Spike egy gyors mozdulattal lekapta Buffy felsőjét és a lány melleit kezdte csókolgatni…Buffy lassan fejtegette Spike ruháit. A félhomályban még vonzóbbnak találták egymást. A szenvedélyes csókok között Spike magáévá tette Buffy-t.

-Uh…hát ez csodás volt!!- mondta Buffy, majd Spike mellkasára hajtotta a fejét.

-Fogadjunk, hogy még szebbé tudom tenni?- kérdezte vigyorogva Spike.

-Nah…lássuk! Bár nekem már az is elég, hogy itt vagy velem…!!!!- mondta boldogan By, majd megcsókolta Spike-ot.

-Ez bátorításnak tökéletes volt! Ha kérek tőled vmit…ígérd meg, hogy nem nevetsz ki!

Buffy bólintott 

-Esetleg esküt ne tegyek?- kérdezte tréfásan. – Nah, mondd már!!!!!

-Buffy- kezdte- lennél a feleségem?- és egy gyönyörű gyűrűt nyújtott Buffy-nak.

-Spike! Ez…nem is tudom…IGEN!!!!!!!

Spike boldogan mosolygott, megcsókolta By-t és még szorosabban ölelte magához, mint eddig bármikor.

-Ezt azonnal el kell mondanunk a többieknek is!

-Buffy! Nem várhat ez holnapig? Legyen milyénk ez  az éjszaka! – kérlelte a vámpír a lányt.

-Nah jó! Nem…(csók)…bánom(csók)…legyen úgy ahogy szeretnéd!

Másnap hajnalban, még napfelkelte előtt, Buffy és Spike csendesen nyitott be a házba.

-Még mindenki alszik…-suttogta vidáman a lány.

-Akkor úgy látszik én nem tartozom bele a mindenkibe…-mondta kicsit tréfásan a lépcső tetejéről Dawn.

-Dawn! Hogy hogy ilyen korán fent vagy? Baj van?- kérdezte félve Buffy.

-Nem semmi baj…csak nem tudtam aludni az éjszaka. Egyébként ti meg merre jártatok? Egészen idáig vadásztatok? Vagy esetleg új, nagyhatalmú legyőzésre váró démonnal találkoztatok?

-Megtudod, ha mindenki felkelt…mindenkinek tudnia kell róla. – mondta Buffy a lehető legkomolyabb arccal.

Spike csak magában mosolygott a Summers-lányokon…”Dawn nagyon kíváncsi tisztára, mint a nővére és Buffy csak azért sem árulja el neki…”

-Nálatok mi volt a vadászaton?- faggatta By a húgát.

Dawn leült a lépcsőn és úgy kezdte:

-Teljes pangás…valószínűleg az össze éjszakai lény titeket talált meg…de mondjuk ez logikus hiszen a temetőben voltatok…ott biztos sok a vámpír, mint régen Sunnydale-ben. Emlékeztek, amikor…

-Dawn! – állította le húgát Buffy – ne kezdj nosztalgiázni! Azok az idők már elmúltak…vége.

-Jó…megértettem. – duzzogott Dawn. – De ez olyan…miért nem beszélünk soha arról ami történt? – fakadt ki a lányból. – Miért kell mindig, mindennel úgy tennünk, mintha meg sem történt volna? Miért?

Buffy nem tudott választ adni húga kérdéseire. Legbelül Buffy igazat adott Dawn-nak…sosem beszélnek meg semmit…semmit sem ami történt velük. Buffy nem szeretett visszagondolni a fájdalmas időkre…néha úgy érezte, hogy annyi mindent vesztett már el, amióta Vadász lett, hogy egyszerűbb lesz az élete, ha otthagyja a vadászatokat…de az is eszébe jutott, hogy ha nem ő vadász lehet, hogy sosem lesz jóban Will-el és Xander-rel, sosem ismeri meg élete egyik nagy szerelmét Angel-t és talán sosem jön össze Spike-kal. Akárhányszor fel akarta adni küldetését mindig eszébe jutottak a szép percek is…és ezek az érzések, pillanatok győztek…nem pedig a keserűség.

Spike csak némán figyelte a lányokat. A csend egyre kínosabb lett. Végül Dawn megunva, hogy nővére nem válaszol a feltett kérdésre felállt és visszament a szobájába. Buffy némán indult el a nagyszobában lévő kanapé felé. Spike Buffy után ment és leült mellé a kanapéra.

-Nézd Buffy! A Prücsöknek igaza van…tényleg soha nem beszéltek a múltról…mintha az tiltott dolog lenne nálatok. Pedig hidd el nekem, hogy sokkal könnyebb lesz minden, ha megbeszélitek. – mondta lágyan Spike és magához ölelte Buffy-t.

-Tudom… - kezdte Buffy és Spike vállára hajtotta a fejét – tudom, hogy igaza van. És meg is értem…de néha úgy érzem, hogy engem senki sem ért meg. Úgy érzem, hogy mindig mindenki elvárja tőlem, hogy mindent jól csináljak, csak azért mert különleges képességeim vannak…mert vadász vagyok…és ez fárasztó. És a múltról meg nem szeretek beszélni…rengeteg rossz dolog történt velem, amiről nem szívesen beszélek és élem át újra.

-Én megértem…de hidd el nekem…sokkal könnyebb lesz minden ha beszélsz az érzéseidről valakinek. Ha mást nem legalább a húgoddal beszélgess a múltról…csak  a kedvemért. – kérlelte Spike a lányt.

-Mikor lettél te ilyen bölcs? – kérdezte enyhe mosollyal Buffy – De azt hiszem igazad van…megyek és beszélek Dawn-nal…aztán, ha mindenki felkelt, bejelentjük az eljegyzést. – mondta a lány és egy kis puszit nyomott Spike szájára.

Buffy felment Dawn szobájába. Halkan kopogott. Nem jött válasz.

-Dawn én vagyok….azt hiszem beszélnünk kell…- mondta Buffy.

-Gyere. – mondta unottan Dawn.

Buffy finoman nyitott be Dawn szobájába. A lány az ágyon feküdt és a plafont bámulta. Buffy leült mellé az ágyra.

-Azt hiszem igazad van…- kezdte Buffy – soha nem beszélünk meg semmit…és ez rossz. De kérlek…érts meg engem is. Nagyon nehéz beszélnem a múltról…annyi rossz dolog történt velem és nem könnyű ezekről beszélnem.

-Buffy…elhiszem, hogy nagyon nehéz…hidd el nekem is nehéz és teljes mértékben megértelek…se te se én nem vagyunk hétköznapi lányok. Te vadász vagy én pedig a Kulcs voltam…és amikor meghaltál…az szörnyű volt és nem beszéltünk róla. Mindenkinek fájt de senki nem beszélt róla…együtt sokkal egyszerűbben átvészeljük az ilyen dolgokat nem?

-Azt hiszem igen…bár ezt ne tőlem kérdezd...én mindig csak menekülök, elfutok a baj és a fájdalom elől. Mindig elszakadok tőletek, ha felejteni akarok…amikor Angel-t elvesztettem, akkor is elmentem otthonról…és nem rég Spike is…láthattad, hogy nem veletek jöttem, hanem felejteni mentem messze tőletek. És nézd meg Xander-t…elvesztette Anya-t és mégis veletek maradt…nevetséges vagyok…mint egy kislány aki arra vár, hogy egyszer csak felébred ebből az egész rémálomból, amibe belecsöppent…

-Buffy! Rengeteg borzalmon mentünk keresztül…és mindenki másképp dolgozza fel…ha te úgy szeretnél felejteni, hogy elmész valahová, jó messze tőlünk…ha neked így könnyebb, akkor tedd azt…én csak annyit kérek, hogy beszéljünk arról, ami történt. Ha elmondod, hogy mi a bánatod…akkor osztozni tudunk rajta és talán segíteni tudunk neked…és fordítva is igaz.

És nem vagy se nevetséges, se kislány…én megértem…olyan dologba csöppentél, amit nem te kértél…vadász lettél és ez nagy felelőséggel jár. De már nem te vagy az egyetlen…kicsit lazíthatnál…nyugodtan tölthetnél több időt Spike-kal, vagy akár velünk is…hagyd kicsit a vadászatot Faith-re és Kennedy-re…nem hiszem, hogy haragudnának – mondta mosolyogva Dawn.

-Köszönöm! Ez igazán sokat segített! – mondta őszintén Buffy. Megölelte húgát és egy könnycsepp gördült végig az arcán. – Tudod…sosem gondoltam, hogy egyszer így tudok veled beszélgetni…- vallotta be By.

-Én sem…- mondta mosolyogva Dawn.

-Gyere! Úgy hallom kezdenek ébredezni a többiek és Spike-kal el szeretnénk mondani nektek valamit…- mondta ravasz mosollyal a lány.

-Mit? – kíváncsiskodott Dawn.

-Nemsokára megtudod!

Lent a nagyszobában kezdett gyülekezni a kis csapat. Mindenki érdekesen festett, így korán reggel…kócos hajkoronák, álmos szemek és édes kis pizsamák illetve hálóingek. Senki sem tudta elképzelni, mi a francot akarhat nekik mondani Buffy és Spike.

-Srácok…Spike-kal el szeretnénk nektek mondani valami nagyon fontos dolgot…-kezdte Buffy, amikor váratlanul megszólalt a csengő.

-Ki lehet az ilyen korán? – kérdezte Giles és a szemüvegét törölgetve indult, hogy kinyissa az ajtót.

Az ajtó túlsó végén egy vörös hajú nő állt, Willow.

-Örülök, hogy ismét velünk vagy! – fogadta Giles a csapat oszlopos tagját.

-Én is örülök, hogy itt lehetek ismét…a barátaimmal. – azzal belépett az ajtón.- Sziasztok!

-Willow! Úgy hiányoztál! – rohanta le egyből Buffy és Xander.

-Ti is nagyon hiányoztatok nekem! – a szavakat az ölelkezés váltotta fel…a 3 jó barát nem akarta elengedni egymást. Végül Kennedy közelebb lépett az ölelkező 3-ashoz és köhintett egy kicsit.

-Kennedy! – Will egyből a lány felé fordult és egy forró csókkal köszöntötte.

Mikor ajkaik elváltak egymástól Will észrevette a szoba túlsó végében ácsorgó Spike-ot.

-Helló Spike! Hogyan? – nézett most értetlenül barátnője felé.

-Ez egy nagyon-nagyon hosszú története…ígérem el fogom mesélni…de most mást szeretnék mondani. És nagyon örülök, hogy te is itt vagy velem. Szóval…- fordult most mindenkihez a Vadász és Spike mellé sétált - …szeretnénk elmondani nektek, hogy eljegyeztük egymást! –mondta boldogan Buffy.

-Miiii?????? - kérdezték kórusban. Az egyedüli személy aki nem szólt semmit az Dawn volt.

-Will…nézd! Én tudom, hogy még csak most érkeztél…és azzal is tisztában vagyok, hogy már nem vagy kezdő a témában….de…-kezdte Xander.

-NE nézzetek rám!!! Nem én voltam!!! – tiltakozott Will.

-Hééé! Srácok! – csitította őket By. – Ez most tényleg NEM varázslat…ez most komoly. És gondoltam, hogy nem nagyon fogjátok örömmel fogadni, de egy ici-pici lelkesedést mutathatnátok a téma iránt…-mondta szinte könyörögve a lány. – Te is mondj már valamit! – fordult most Spike-hoz.

-Ez most tényleg nem varázslat…-nyögte ki Spike.- Szeretjük egymást és ezt ti is jól tudjátok…

-Sok boldogságot!!!!! – kiáltotta el magát Dawn. – Lehetek koszorúslány? – kérdezte tréfásan, majd nővéréhez sétált és szorosan megölte…majd Spike-ot is. Örült, hogy végre igazán boldognak látja nővérét…”Ez már igazán kijárt neki”-gondolta.

-Tényleg Buffy! – fordult most Willow a lányhoz – Legyetek nagyon boldogok!(ölelés)Tényleg látszik rajtatok, hogy szeretitek egymást. És higgyétek el….mindenki örül nektek…csak…csak…kicsit váratlanul ért minket a dolog…én például még azt sem tudom, hogy hogyan lehetséges az, hogy Spike most itt áll…jajj…de ne érts félre…

-Köszi! De tényleg. A lánykérés engem is kicsit meglepett… - mosolygott  Buffy.

-Buffy! – fordult most a lányhoz egykori figyelője – Ha tényleg össze szeretnétek kötni az életeteket, akkor csak annyit, hogy szeressétek egymást mindig és sok boldogságot.

-Köszönjük!

-És te! – nézett most Spike-ra – Nagyon vigyázz rá!!! – kicsit halkabbra fogta hangját, szinte már suttogott, hogy csak a vámpír hallja – És ne engedd, hogy belerángasson téged, és persze magát is, bármilyen hülyeségbe…

-HÉÉÉ!!! Buffy is itt van – mondta a lány tetetett sértődöttséggel.

-Háth Buffy! – Xander-ön volt a sor – Nem szeretném, hogy azt hidd én nem örülök a boldogságodnak…de…

-Tudom Xander. – mondta őszintén a lány és szorosan megölelték egymást.

-Remélem neked jobban összejön, mint nekem…(kicsit viccesen)

-Köszönjük mindenkinek! Willow! Most mesélj te! Milyen felsőbbnek lenni? Mennyivel lettél másabb? Milyen volt az út…és ezentúl mennyire idegesíthetünk fel Xander-rel, hogy ne legyünk csúnya varangyos békák? – kérdezte kicsit tréfásan Buffy. – Nem hiszem, hogy Spike egy békát szeretne feleségül venni…

-Huhh…ez sok kérdés…és ne aggódjatok Xander-rel…ha jól viselkedtek nem lesz belőletek béka…csak talán valami más – nevetett a lány. – Az út hosszú volt és már nagyon hiányoztatok…mindannyian. Olyan unalmas volt nélkületek az élet…persze nem azt mondom, hogy unatkoztam…rengeteg mindenbe nyertem betekintést, nagyobb az erőm is, ami sokkal nagyobb felelőséggel is jár…de előre ígérem mindenkinek, hogy remek az önkontrollom… - mesélt boldogan Willow és mindenki élvezettel hallgatta.

Mikor Will elmesélt mindent a csapat kezdett szétszéledni, végül a szobában csak Buffy és barátnője maradt. Buffy elmesélte Will-nek miként jött vissza Spike és hogy mi minden történt velük mostanában. Will-t szemmel láthatólag meglepte a történet, de figyelmesen hallgatta barátnője minden szavát. Az egész nap csak meséléssel telt…mindenki mindenkinek mesélt.

Kora este Dawn bejelentette, hogy átmegy egy barátnőjéhez aludni. Buffy és Spike úgy döntött ismét a temetőbe mennek „vadászni”, Willow és Kennedy egész éjszaka „beszélgettek” és Robin is úgy döntött Faith-szel tölti az éjszakát.

Másnap reggelinél:

-Hogy ment a vadászat? – kérdezte Giles a jegyespárt.

A kérdésbe mindketten belepirultak. Mindenkinek feltűnt a dolog csak az idősödő könyvtárosnak nem. Szerencsére Buffy-ékat megmentette a csengő. Buffy egy ima félét mormolva magában elindult, hogy ajtót nyisson. Az ajtóban egy fiatal férfi állt. A lány 25-nek saccolta…

-Segíthetek? – kérdezte Buffy.

-Maga a Vadász? – kérdezte a rejtélyes idegen. A választ meg sem várva folytatta. – Segítsen nekem…egy démon üldöz!

Buffy némán és bénultan állt az ajtóban.