Buffy soha senkinek nem beszélt az álmairól, főleg Angel-nek nem. Angel soha nem hozta fel Buffy előtt Spike-ot…tudta, hogy nagyon hiányzik a lánynak.

            Egyik éjszaka Angel meghallotta amint Buffy sír. Finoman kopogott a lány szobájának ajtaján és bement. Buffy csak akkor vette észre a férfit mikor már leült az ágya szélére. Némán ültek egymással szemben csak a szemeik beszéltek. Egyszer csak Buffy Angel nyakába ugrott és zokogva mondta: „Angel, úgy hiányzik!”. Angel nem szólt semmit csak szorosan ölelte magához a nőt, akit mindig is szeretett.

            Ezzel egyidőben Los Angeles temetőjében egy hatalmas fénycsóva jelent meg, majd mikor a fénycsóva eltűnt egy sötét alak lépett ki a bokrok mögül.

            Másnap éjjel Buffy úgy határozott kimozdul kicsit a szobájából és elment járőrözni. Egyből a temető felé vette az irányt. Mikor a temető bejáratához ért a verekedés semmivel össze nem téveszthető zaját vélte felfedezni. Futásnak indult, majd a temető közepén meglátta, ahogy egy férfi küzd 3 Yahung démonnal. Szőke vadászunk nem gondolkozott sokat, egyből a férfi segítségére sietett. A démonokat gyorsan elintézte. A titokzatos férfi a lány felé fordult:

-Kösz, hogy segítettél elintézni ezeket az izéket.

 Buffy-nak még a lélegzete is elakadt, mikor meglátta a gyönyörű kék szemeket, a szőke hajat és a jellegzetes arcvonásokat. Könnyek gyűltek a szemében.

-Spike…?- kérdezte halkan.

Meg sem várva a választ Buffy Spike nyakába ugrott és megcsókolta, majd zokogva ölelte a férfit. Spike értetlenül nézte a síró lányt és próbálta megvigasztalni.

-Spike, mikor és hogy jöttél vissza?- kérdezte szipogva By.

Spike kicsit értetlenül nézett vissza Buffy-ra.

-Tényleg köszi, hogy segítettél elintézni azokat a démonokat…meg a csókot is köszi, de találkoztunk már?

Buffy távolabb húzódott Spike-tól.

-Spike, te tényleg nem emlékszel rám?- kérdezte félve Buffy.

-Mintha ismerős lennél, de fogalmam sincs róla, hogy ki vagy…és ami még rosszabb…azt sem tudom, hogy én ki vagyok!- mondta szinte kétségbeesve Spike.

Buffy-nak eszébe jutott, amikor még Sunnydale-ben éltek és Willow egyik varázslatának köszönhetően a csapat egyik tagja sem tudta, hogy kicsoda…már majdnem elmosolyodott gondolatain, amikor határozottan kijelentette:

-Ha bízol bennem, megtudhatod ki vagy. De ahhoz velem kell jönnöd!

-És miért kéne megbíznom benned? Azért, mert segítettél elintézni ezeket a szörnyeket?- makacskodott Spike.

-Más nem tud neked segíteni.- mondta lágy hangon By.

-És mégis…hová akarsz vinni?

-Egy barátomhoz, akinél minden kérdésedre választ kaphatsz…-válaszolt Buffy és a férfi felé nyújtotta a kezét. Spike nem fogta meg  a lány kezét csak bólintott. Buffy szomorúan engedte le karját. Elindultak a Hyperion hotelba. Út közben Buffy gondolataiba merült: „Vajon jó ötlet Spike-ot Angel-höz vinni…hisz a két vámpír soha nem kedvelte egymást…de Angel biztos megérti és kedvesebb lesz az Unokájához, mint általában volt…és vajon Spike tudja azt, hogy vámpír…”. Gondolataiból Spike zökkentette ki:

-Ha már ilyen jól összemelegedtünk…legalább a nevedet áruld el!

-Buffy. Buffy Summers. A te neved, pedig Spike.

-Szép neved van…és köszi, de már párszor hallottam  a nevemet a szádból…- próbált viccelődni Spike.

Mosolyogva nézett rá By-re, mire Buffy egy enyhe mosollyal nézett vissza férfire. Az út további részében némán sétáltak egymás mellett.